Szükség van a társadalmi aktivizmusra!

Szükség van a társadalmi aktivizmusra!

Interjú Gulyás Mártonnal

comments Riport/Interjú
„Magyarországon annyira erős az akadémiai beágyazottsága a baloldalnak, hogy nagyon nehezen tud nem társadalomtudományos nyelven beszélni a társadalmi jelenségekről. Ameddig nem képes kifejezéseiben érthetőbben beszélni, addig nem számíthat arra, hogy széles nyilvánosság számára is megközelíthető legyen.”

Gulyás Márton

Polgárjogi és emberjogi aktivista a Krétakör ügyvezető igazgatója. A köztudatba a Hallgatói Hálózat (HaHa) diáktüntetésein a Humán Platform nevű, teljesen ismeretlen szervezet képviseletében megjelenve került be. A Magyar Művészeti Akadémia ellen is szervezett tüntetést. Az atlatszo.hu Slejm – a torkon ragadt politika című rovatát is vezeti, rövid frappáns youtube videóiban politikai, társadalmi, közéleti kérdésekről fejti ki véleményét.


Gulyás Mártonnal, polgári aktivistával készítettünk interjút Budapesten. Szót ejtettünk a Youtube csatornájukról, ahol hetente jelentkeznek videóval, de beszélgettünk a társadalomról, politikáról és gazdaságról. Arról, hogy milyen ma Magyarországon a baloldal és milyen kihívások előtt áll Európában ez az ideológia.

Honnan jött a Slejm, a torkon ragadt politika ötlete? Hányan csináljátok? Mennyire nehéz megmaradnotok függetlennek?

Függetlennek nem nehéz megmaradnunk, de mit nevezünk függetlenségnek? Politikai pártok nem próbálnak minket lenyúlni, nem is nagyon tudnának. A függetlenségnek van egy olyan vonulata, ami érdekesebb, az az, hogy a finanszírozásban meg tudsz-e maradni függetlennek. Ez a veszély sem fenyeget minket, tekintettel arra, hogy ez egy annyira nincs dolog, meg hát eleve a magyar médiapiac egy annyira precivilizatorikus, őskövületi állapotban van, hogy egy ilyen politikai műsort egy kereskedelmi tévé, vagy bármilyen más médium fölvállaljon, ez utópisztikus. Ez egy internetes műfaj fog maradni és a kérdés az, hogy a közönsége tartja annyira fontosnak, hogy eltartsa. Én nem látom, hogy bármilyen médiatulajdonos tőkebefektetéssel megjelenjen és ezt eltartaná. Ilyen nem fog történi. Tehát, ebből a szempontból nagyon könnyű függetlennek maradni, mert egyáltalán nincs kinek elköteleződnünk. A közönségnek vagyunk elköteleződve és ez a része működik is, mondjuk még nem kielégítő mértékben, de mondjuk három hónap alatt összeadtak 1.200 dollárt a havi működésünkre. Az a cél, hogy ez olyan 5000 dollár legyen és akkor mi jól elvagyunk.

Az változó, hogy hányan csináljuk, van egy 3-4 fős kemény mag, akik legtöbbet tolunk bele, és ehhez csapódnak hozzá kollegák, attól függően, hogy mire van szükség. Ez messze nem egy ideális létszám, hanem ez nagyon alákalkulált, de ez az, amit így most tudunk futtatni. Az egész műsornak több előképe is van, az őselőképe az a John Stuart-féle The Daily Show, ami Amerikában a Comedy central-on futott. Gyakorlatilag ő hozta létre ezt az egész műfajt, ami nem teljesen a mi műsorunk, de mi onnan indultunk el, és aztán csináltunk valami igazán mást. Az eredeti ötlet az volt, hogy hírkommentálós műsort csináljunk. Ő ugye a híradókat kvázi parodizálta ilyen értelemben, hogy hír háttérműsort csinált, és azon keresztül, hogy szatirikusan közelítette meg az egészet, leleplezte azt is, hogy igazából mik az ellentmondások meg a képmutatások. Ezt nagyon szórakoztatóan tette, így nagyon sokaknak ez vált elsődleges politikai véleményformáló hírműsorrá Amerikában.

Ez a műfaj, hogy hogy nem ragadt meg a magyar médiában, miközben a térségben vannak ehhez hasonló próbálkozások?

Nem gondolom, hogy Magyarországon ne lenne meg a tehetség, vagy nem lenne meg hozzá az érdeklődés. Egyszerűen annyira monopolizált a médiapiac, hogy akiknek lehetőségük lenne egy ilyen formátumot fejleszteni, meg befuttatni, azoknak egyszerűen nem áll érdekükben. Voltak olyan próbálkozások a dumaszínházasak felől, amikor csináltak M1-es híradó-paródiaműsorokat, de ott is mi volt a probléma? Ez a magyar humor egyik nagy problémája, hogy nem a tartalmat figurázták ki, hanem külsődleges hülyeségekbe kötöttek bele.

Az M1-gyel viszont nem az probléma, hogy technikailag ótvar módon működik, hanem hogy egy propaganda.

Amikor a Háttérhatalmat elkezdtük csinálni (Slejm egyik műsora: itt – szerk.), akkor nem az volt a célunk, hogy bemutassuk, hogy ezek milyen hülye fejek, nem ilyen külsődleges dolgokkal akartunk foglalkozni, hanem azzal, hogy mit jelent az az őrület, amikor a propagandának teljes primátusa van, és a valósággal nem kell, hogy egyezzen semmilyen szinten. És ez így viccesebb is. Nem azt mondom, hogy én vagyok vicces, hanem a gondolkozásmódnak ez a megközelítése.

Csináltatok egy Közös ország klubot. Mi ez? Közösen kivezetitek a nemzetet a turáni átok alól, és nem lesz széthúzás?

Alapvetően az a probléma a magyar társadalommal, hogy rossz kérdéseket teszünk fel magunkkal kapcsolatban. Nem azokat a kérdéseket kell feltennünk magunknak, hogy miért vagyunk lustábbak, butábbak, az elnyomásra fogékonyabbak, a kizsákmányolásukat jobban élvező mazochista szerencsétlenek, mert ezeknek egyike sem igaz, szerintem. Most pont megy ez a bezzeg Romániázás. A magyar társadalomnak egyetlen egy problémája van, hogy végletesen szervezetlen. Tehát, hogy nincs semmilyen szerveződési kultúrája, tudása és hagyománya is csak nagyon töredékesen van csak. Nincsenek érdekvédelmi szervezetek, nincsenek szakszervezetek, nincsenek tanárközösségek.

Semmilyen közösségiesség nincs, ami arról szólna, hogy a felvetődő problémára közösségileg adjunk választ, hanem mindenki egyénileg próbál érvényesülni, és alapvetően azt tapasztalja, hogy nem lehet.

A Közös ország klub alapvetően arról szólna, hogy hogyan lehet elkezdeni egy olyan fajta aktivizmust csinálni, ami kifejezetten a közösségi cselekvés, a problémák közösségi felvetése és megoldási kísérleteinek kidolgozása mentén próbál dolgozni. Ez most nagyon homályosan hangzik, de közben ez nagyon konkrét. Ez egy politikai mozgalomnak az ígérete. Egyelőre egy magként van kezelve. Jelenleg kb. 300 jelentkezőnk van. Vannak filmvetítések, most már elindítottunk képzéseket is, emellett van olvasókörünk, meg ilyen apró picike gyakorlatok, aminek mindegyike arról szól, hogy először kezdjünk el nagyon alapvető kérdésekkel foglalkozni. A cél az lenne, hogy ez kívülről is beazonosítható formát öltsön majd. Ez nem az a projekt, aminek 2018-ban kell megváltania a világot, nem a választásokra gyúrunk. Nekünk egy feladatunk van, ami az, hogy amit a rendszerváltás óta elhagyott ez a társadalom, vagy így elhanyagolta a politikai elit, hogy elkezdjük a politikát társadalmasítani. Nem az a jól működő politika záloga, hogy vannak jól működő demokratikus intézmények, meg van jogállam, mert ahhoz kellenek állampolgárok is, akik azt működtetik. Itt 2010-ig azért nem tudott működni az amúgy viszonylag jobban összerakott jogállami keretrendszer, mert nem volt meg hozzá a társadalmi aktivizmus.

A Közös ország számomra nem arról szól, hogy egyetértés van mindenben, és nem is arról szól, hogy nincsen konfliktus. Hanem arról szól, hogy vannak konfliktusok, nagyon komoly érdekellentétek vannak, ezeket nem kell szégyelleni felvállalni, nem kell félni, hogy nem értünk egyet. Arra kell egyedül elköteleződni, hogy így megismerjük egymás álláspontját, és merjük vállalni az ebből adódó ütközeteket, de közben nem megy át egy egzisztenciaharcba, ahol a másik megsemmisítése és érvénytelenítése a feladat, hanem az, hogy annak ellenére tudjam képviselni az álláspontomat, hogy tudom, hogy neked erről más a véleményed. Szerintem nem az a jó társadalom, amiben ezek el vannak tagadva.

A Jobbik és a Momentum is beszélt arról, hogy a XXI. századi politikában nem oldalakról kell beszélni, hanem a problémákra kell válaszokat adni. A századunkban valóban nincs szükség oldalakra?

Ez egy súlyos félreértés és semmilyen valóságalapja nincs. Plusz még jelezném, hogy 2009-ben Orbán Viktor pont ezeket a mondatokat mondta, és ezzel szerzett kétharmadot. Azt mondta, hogy ők fogják a jobbos-balos ellentéteket felszámolni, és hogy ezeknek a kategóriáknak nincs értelme, s csináltak egy szélsőjobboldali neoliberális politikát Magyarországon. Az ideológián túli politika egy hihetetlenül veszélyes dolog, és alapvetően teljes tudatlanságról árulkodik, vagy pedig egy félreértelmezett marketing törekvésről. Van ilyen általános képzet a magyar társadalomban, hogy itt az oldalak kibékíthetetlensége miatt konstans megy az árokásás a jobb és a baloldal között. Közben ez nem így van. Magyarországon azért alakult ki a politizálásnak ez a szélsőségesen kizsákmányoló formája, ami a mai napig tart, mert a baloldal egyáltalán nem tudod intézményesülni 1989 után. Lejáratódott az állampárt okán, bár szerintem az nem volt egy baloldali diktatúra, egy államkapitalista diktatúra volt, de persze lejáratódott vele a baloldal. Itt ’89 és ’95 között nem lehetett semmit se azzal kezdeni, hogy baloldal.

A 2002–2010 közötti időszak is lejáratta ugyanúgy. Ez után pedig Orbán Viktornak nem volt nehéz dolga.

Igen, az is lejáratta, és az MSZP-vel ez az alapvető baj, hogy sohasem volt szocialista párt, sohasem volt baloldali párt. Mindig jobboldali politikát vitt.
Magyarországon nincsen baloldal, mármint intézményesült politikai formában. Hiszen nincsenek szakszervezetek sem, nincsenek érdekvédelmi csoportok sem, nincsen semmiféle segélyezési alap, ami mondjuk a szélsőségesen szegénységben élni kényszerülteknek a szenvedéseiknek az enyhítésével foglalkozna, stb., stb. Balos sejtek vannak, de ez kevés, hogy valódi politikai fordulatról lehessen beszélni. A baloldal nemzetietlen érzése okán lehet mutogatni a 2004-es népszavazásra, ami nyílván egy nettó xenofób, gusztustalan uszítás volt. Gyurcsány Ferenc volt az érdemi szerzője, jelenleg is aktív szereplője a politikai palettának. De erről már akkor is minden jóérzésű ember tudta, hogy egyrészről ez egy butaság, ez egy ostoba, politikai, hatalmi próbálkozás. Azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy ez egy balos próbálkozás. Ez miatt stigmatizálni a baloldalt, ami effektíve nem is létezik, ez kimondottan a jobbos propagandának a lényege és az érdeke.

Ebben a globalista világban, hogy lehet az újbaloldali politizálást fenntartani, miközben a nagy gazdasági vállalatok minden téren, az emberek, a környezet, az állam kiszipolyozásáért tevékenykednek? A szakszervezetek érdekérvényesítése gátolva van, a multik alkalmazottjai nem engedhetik meg maguknak a sztrájkot, ami szinte az egyetlen fegyver a munkavállalóknak a kezében a munkáltatóval szembe.

Ez egy borzasztóan összetett és izgalmas feladat, ami a baloldalra vár a követező 20-25 évben.

Ez nem kizárólag Magyarországra érvényes.

Ez minimum egy regionális feladat. Probléma a magyar gazdaságpolitikával, sok minden más mellett, hogy abba az önleépítő spirálba megy bele, amibe belementek a korábbi kormányok is, hogy a versenyképességünknek a biztosítéka az, hogy így a nemzetközi vállalatok és tőke számára a legkedvezőbb befektetési környezetet kínáljuk a szomszédjainkhoz képest. Ez a versenyképes környezet azt jelenti, hogy nincsen szakszervezet, hogy nincsenek munkavállalói jogok, hogy viszonylag flexibilisen lehet őket elbocsájtani és alkalmazni, nagyon alacsony a minimálbér, ami a létminimum szintjét sem éri el, negyede a német bérminimumnak, ami nagyon jó a nemzetközi befektetőnek, és nagyon rossza a magyar munkavállalónak. Plusz ezt még egyéni, stratégiai szerződésekkel a kormány biztosítja, megismerhetetlen alkuk keretében különböző adókat elengednek. Ezzel szélsőségesen kedvező környezetet alakít ki az ő igényeiknek megfelelően. Erre kizárólag regionális válaszokat lehet adni.  Addig nem fog tudni a magyar állampolgárok és magyar bérmunkások életszínvonala emelkedni, amíg nem tudunk ilyen szempontból közösséget vállalni a szlovákokkal, a románokkal, a lengyelekkel, és nem alakítunk ki közös gazdasági alapvetéseket, amiben nem az lesz, hogy kiugrunk egymás elé, és akkor azt mondjuk, hogy hozzám gyere, mert még nála is kevesebbet fogok kérni. Erre játszanak rá a francia, a német és egyéb tőkeerős vállalatok. Az európai gazdasági fejlesztéseknek is ez az alapja.

top
TOP