Zenét minékünk, csak zenét!

Cirka öt éve, talán régebb óta vagyok zenei újságíró, a felvidéki zene szerelmeseként. Máshogy el sem tudnám képzelni. De létezik-e ez a fogalom: “felvidéki zene”? Lehet-e a muzsikát (ország)határok közé szorítani?

A válasz erre egyszerű: a jó zenével ezt nem lehet, nem szabad megtenni. Jóvilágvan: egy egyszerű szó, amely számomra egy ideális világot vizionál és teremt meg a színpadon és körülötte. Több hazai és külföldi fesztiválon is fellépett. Bejárták a Kárpát-medencét, végiglakták és koncertezték a nagyvilágot, határtalan örömöt szerezve a közönségüknek.

Az új album eltér az első két korong zenei irányvonalától, amiért kaptak hideget-meleget, de összességében pozitív volt a fogadtatása. Én a magam részéről hitelesnek tartom, ha egy zenekar képes a fejlődésre és önmaga túlhaladására. Ellenkező esetben csak egy helyben toporognának.

Az együttesnek augusztusban jelent meg legújabb videoklipje, a harmadik lemezükről. Az “Anna” című dal, melyhez a most készült ez a klipp, remekül átadja ezt a chilles hangulat, abszolút “átüt a vásznon”. A forgatás részleteiről a zenekar énekesét és frontemberét, Bokor Rékát faggattam a napokban:

Miért épp az Annára esett a választás, hogy klipet forgassatok belőle?

Tulajdonképpen a dalt Molnár Csaba rendező választotta a lemezről, mert ez fejezi ki azt a dinamikát, egyfajta monotonitást, amit keresett. Minimalista klipet akart forgatni, tulajdonképpen az elképzelése találkozott a dalunkkal.

Hol forgattátok a klipet? Kik vettek részt benne?

A klipforgatás hatalmas élmény volt! Korán reggel indultam Párkányból, Komáromban pedig Angyal Gábor is csatlakozott, aki Csaba jobbkeze volt a forgatás alatt. Félúton defektet kaptunk, de nagy örömömre, épp csak lefényképezni volt időm a műveletet, Gábor már kereket is cserélt. Délelőtt 9 körül értünk a tett helyszínére, Csaba és felesége, Lucia otthonába. Molnárék épp babát vártak, a kilencedik hónapban jártak, de a legnagyobb szeretettel fogadtak. A leendő gyerekszoba volt a forgatás helyszíne, Csaba a megelőző hetekben rendezte be, próbálgatta elképzeléseit és kutatott trükkök, ötletek után. Jelen volt továbbá Dékány Niki, aki nekem segített az ügyes-bajos csajos dolgokban, Bergendi Beatrix készítette a sminkeket és Juhász László a werkfotókat. Jó kis csapat voltunk. Mindünk közül kitűnt Lucia, aki csodaszép pocakkal sürgött-forgott a konyhában és válogatott finomságokkal látott el egész nap bennünket!

A fekete-fehér és a minimális képi világ remekül illeszkedik a dalhoz. Emlékszem egy Radiohead-es zenei és vizuális hasonlóságokat mutató klipre még jó pár évvel ezelőttről. Mennyire adta magát ez a fajta “nagyszerű egyszerűség” (ahogy én elneveztem magamban) a forgatókönyv (ha volt forgatókönyv) írása közben?

Csaba fejében több elképzelés, kép is élt, valamint Peter Lindbergh fotográfus képi világából is inspirálódott. Számomra egészen meglepő volt, hogy viszonylag olcsó és apró trükkökkel, szakmai felkészültséggel mi mindent ki tud hozni egy-egy beállításból. Akkor már tudtam, hogy valami nagyon komoly dolog születik.

A kedvenc jelenetem a klipben, amikor levágod a hajadat. Mennyire könnyű vagy nehéz egy klip kedvéért ezt megtenni? Esetleg már egyébként is tervben volt egy kis metszés?

A hajvágás az én ötletem volt, Csaba pedig nyitottan állt hozzá. Nagyon szerettem a hosszú hajam, eltartott, míg megnőtt. Sokat gondolkodtam a dal témájáról és egyértelmű volt, hogy Anna mohóságáért, a Hold ellopásáért fizetnie kell. Mit adhat egy lány a Holdért cserébe? Talán az egyetlen koronáját, szépségének forrását. A haj mindig is misztikus tartalommal bírt – Sámson története talán a legegyszerűbb példa. A haj erő, pajzs, Annának viszont meg kellett sérülnie.

Egyébként ezt volt az utolsó jelenet, amit leforgattunk és egész nap valahogy hittük is, hogy megvalósul, meg nem is. Amikor már minden kész volt és ollót is sikerült találnunk, Niki csak annyit mondott: “Teee, annyi sok szép jelenet van már, jó lesz ez a klip hajvágás nélkül is!”.Aztán mégis belevágtuk, a stáb arcára kezdetben kiült a rémület, de ezt aztán érdekes tapasztalás követte: ami kezdetben büntetésnek tűnt, az a végén újjászületés lett, a lány már nem nem vádolta, hanem elfogadta magát, olyannak, amilyen. Tulajdonképpen ez “csak” egy klip, de számomra a személyes életemben is mérföldkő lett. Végül már mindenki nagyon élvezte a jelenetet. Egyszeri és megismételhetetlen, örülök, hogy sikerült megörökíteni.

Mi volt a legnehezebb a forgatás alatt? Mi okozta a legnagyobb örömet?

Talán az, hogy dinamikát vigyünk a képbe akkor is, ha viszonylag kevés volt a mozgástér. Szerettem volna, ha a kép segítségével a dal még hitelesebbé válik, ha Anna története tanulság, lecke lenne, és reméltem, hogy ezt sikerül átadnom mimikával, szemmel mesélve. A legnagyobb örömet az okozta, hogy láttam, mindenki mennyire élvezi a munkát.

Volt-e bármilyen gikszer, meglepetés vagy vicces jelenet, amivel nem számoltatok?

Természetesen voltak apróbb malőrök, leeső díszletek, rosszul belógó ágacskák, de főként a házigazdák cicája vitte el a showt egy-egy akrobata mutatvánnyal, vagy, hogy mindig a kamera előtt szunnyadt Csipkerózsika-álomba.

Milyen a klip eddigi fogadtatása? Milyen visszajelzéseket kaptatok?

Ehhez a kliphez hangulat kell, talán jobban kell rá figyelni, mint egy táncos, csillivilli videóra. Alapvetően a közönségünk nagyon pozitívan fogadta, a stáb és a zenekar is elégedett vele, sőt még Máté is, aki alapvetően nagyon kritikus és hatalmas elvárásokat támaszt a vizualitás irányába.

Szerinted most jóvilágvan?

Akkor jó a világ, ha mindent megteszünk érte. Mi magunk! Ha a legtöbbet hozzuk ki magunkból, ha nem a sült galambra várunk, hanem mi magunk alakítjuk életünket, környezetünket, a közügyeket és nem elégszünk meg a középszerűvel, a könnyen járható úttal, a langyossal. Ha panaszkodás helyett a tettek mezejére lépünk. Ha nem egymás háta mögött, hanem egymás szemébe nézve beszélünk. A világ tőlünk válik jóvá.