Bezzeg a szociban a romák is dolgoztak

Több száz csehországi roma kisebbségi nyúlt a fényképezőgép után Štefan Pongo felhívására, aki Miloš Zeman köztársasági elnök kijelentésére reagálva arra kérte a cseh romákat, hogy fotókkal cáfolják meg az elnök egyik rasszista kijelentését. Csehországon kívül Nagy-Britanniából, Írországból és Németországból is posztoltak.

Csehország államfője, Miloš Zeman ismét borzolta a kedélyeket, amikor szeptember végén az Olomouc vonzáskörébe tartozó Kojetínben a roma kisebbséget jelölte meg mint a munkanélküliség fő okozóját. Elmondta, nem barátja a kommunista rendszernek, de hozzátette, hogy a kommunizmusban a romáknak dolgozniuk kellett.

Erre reagált az Angliában élő, kamionsofőrként dolgozó Štefan Pongo, akinek elege lett a roma kisebbséget kritizáló hangokból, és Facebook-posztban kérte a romákat, hogy osszanak meg képet a munkahelyükről. Szerinte az elnök vagy hülye, vagy hazug, és bocsánatot kéne kérnie kijelentéséért. A kezdeményezéshez külföldről is több százan csatlakoztak: pincérként, szakácsként, egészségügyi nővérként, informatikusként dolgozó romák posztoltak képet magukról munka közben.

Az elnök szavait az Európai Roma Jogok Központja is élesen bírálta. Azon túl, hogy rasszistának és félelemkeltőnek minősítették az elhangzottakat, felhívták a figyelmet, hogy egy ország vezetőjének el kellene távolodnia az efféle retorikától, és nem kéne veszélyeztetnie a demokratikus értékeket.

Zeman egy nem sokkal későbbi sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva reagált:

„Az országban a romák 90%-a nem dolgozik. Örülök, hogy képeket kaptam a dolgozó 10%-tól.”

Nálunk

Az ehhez hasonló, kisebbségeket érintő kijelentésektől a hazai politikusok sem riadnak vissza. A Mi Szlovákiánk Néppárt elnöke, Marian Kotleba 2009-ben a megyefőnöki pozícióért versengve szórólapjain a “cigány paraziták” igazságtalan előnyeinek megszüntetését ígérte a rá szavazóknak, és “cigány erőszakról” beszélt. A pártelnök, aki azóta parlamenti képviselő is, a romákon kívül élesen bírálja a zsidókat, a bevándorlókat és homoszexuálisokat is, nyíltan ellenzi az abortuszt, és neve rendszeresen előfordul a neonáci szimbólumokkal kapcsolatos hírekben.

Ján Richter, munkaügyi miniszter szeptemberben mondta, hogy szerinte az országban lévő 170 ezer munkanélküliből 100 ezer roma, akiknek a nagy része nem is akar dolgozni. Szlovákia volt miniszterelnöke, Robert Fico, 2013-ban tett Zemanéhoz hasonló kijelentést, amikor a nem dolgozó romákat okolta a romló munkanélküliségi mutatókért.

A volt miniszterelnök politikai karrierje során többször is előhúzta a “romakérdést”, legutóbb az ország volt belügyminiszterével, Robert Kalinákkal tavaly decemberben beszéltek arról, hogy a romák élősködésének az állam szociális rendszerén véget kell vetni. Az idén tavasszal lemondott belügyminiszter korábban állította már azt is, hogy létezik “cigánybűnözés”, sőt, a politikai korrektség felszámolásának jegyében kijelentette, hogy míg a bűncselekmények száma országos szinten csökken, a romatelepeken inkább növekszik. Ezt Kalinák egy új törvénytervezettel szerette volna megoldani, amelyben kibővítette volna a rendőrök jogköreit, sőt, az alkotmánymódósítást is felvetette: a szociális támogatásokat feltételekhez kötötte volna.

Nincs új a nap alatt

A roma kisebbség mindig is a hazai politikusok egyik céltáblája volt. Ivan Gašparovič volt köztársasági elnök közép-európai problémának minősítette a “roma-helyzetet”, sőt, a “romakérdést” időzített bombának nevezte. A szlovák politikai élet legnagyobb kisebbség ellenes hadjárata azonban egyértelműen Ján Slota nevéhez köthető. A Szlovák Nemzeti Párt egykori elnöke évről-évre rasszista és xenofób kijelentéseivel és választási plakátjaival váltotta ki az összes Szlovákiában élő kisebbség felháborodását. “Mi azt kívánjuk, hogy akár az összes cigány vallja magát magyarnak, aztán menjenek a Duna túlsó felére, és meg lesz oldva a cigánykérdés és a magyarkérdés is. Mi senkit sem fogunk akadályozni, vallja bár magát cigánynak, romának, eszkimónak vagy hóembernek” – mondta Slota még 2011-ben. 2002-ben “az alkalmazkodni képtelen cigányok terrorjától” akarta megvédeni a szlovákokat, nyolc évvel később a fiatalkorú roma bűnelkövetők ellen kelt ki. Egyik 2010-es SNS-es plakáton egy roma férfi fényképe alá a “Hogy ne etessük azokat, akik nem akarnak dolgozni” felirat került, egy 2012-esen pedig a “Meddig fizetünk rá a cigányokra?” kérdést tette fel a párt elnöke.

Mit mondanak a statisztikák?

Sem itt, sem Csehországban nincsenek pontos adatok a dolgozó, illetve nem dolgozó romákról, ahogy a két országban élő romák pontos száma sem tudható. A legutóbbi népszámlálás során Csehországban 13 ezer ember vallotta magát romának, becslések alapján azonban jóval többen, kb. 240 ezren tartozhatnak a roma etnikumhoz. Szlovákiában a népszámlálás alapján 105 ezer roma él. Ezek a számok azonban nem pontosak, ugyanis nem minden roma vallja be származását, helyette az adott területen élő többség nemzetiségét vallja magáénak. A 2013-as Roma Közösségek Atlasza szerint 402 ezer roma él az Szlovákiában. A munkanélküliséggel kapcsolatban is nagyon hasonló a helyzet: a szeptemberi adatok szerint Szlovákiában a lakosság 6,6%-a munkanélküli, holott ez csak a munkanélküliként nyilvántartott lakosok aránya. Arról, hogy a munkanélküliség hogyan oszlik meg az országban élő nemzetiségek között nincsenek adatok.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) egyik felmérése is szolgál adatokkal. Közel 8 ezer interjút készítettek abban a 9 európai országban, ahol a földrész roma lakosságának 80%-a él. A 2015 és 2016-ban készült felmérés alapján elmondható, hogy a 16 év feletti megkérdezettek 25%-a dolgozik, úgy, hogy az érintett országokban 64%-os a foglalkoztatottság. A megkérdezett cseh romák 29%-ának van állandó munkahelye, viszont a 20 és 64 év közöttiek 43%-a válaszolta, hogy az utolsó négy hétben szert tett valamilyen munkából származó bevételre.

Alacsonyabb képzettséggel járó “ördögi kör”?

Az, hogy a romák integrációja a munkaerőpiacra alacsonyabb az országos átlagnál, jóval összetettebb probléma annál, minthogy egy „nem is akarnak dolgozni“ közhellyel egy kalap alá vonjunk egy egész etnikumot. Zeman kijelentése, hogy a kommunizmus éveiben több roma dolgozott, mint most azonnal más színezetet kap, ha ismerjük Köllő János és Kertesi Gábor egyik tanulmányát, amelyben Magyarország gazdasági átalakulását vizsgálták a rendszerváltás után. Ebből megtudhatjuk, hogy Magyarországon 1990 és 1995 között az alacsony kvalifikációt igénylő munkahelyek 48%-a megszűnt.

Az Eurostat méréseiből kitűnik, hogy 2005-ben az alacsonyabb képzettséggel rendelkező személyek (függetlenül attól, hogy milyen etnikumhoz tartoznak) munkanélkülisége Szlovákiában is meghaladta az 50%-ot, míg Csehországban nem érte el a 27%-ot. A gazdasági fejlődésnek köszönhető, hogy 2017-re ezek a számok jócskán javultak: nálunk 30%-ra, Csehországban viszont 13%-ra, az EU-s átlag pedig 15%. Persze még mindig van hova fejlődni.

A romák közül sokan alacsonyabb képzettséggel rendelkeznek, hisz a netto középiskolás beiratkozási arányuk mindössze 33%. Ennek következtében nagyobb a valószínűsége, hogy pont a romák szorulnak ki a munkaerőpiacról.

A 2011-ben és 2016-ban elvégzett nemzetközi felmérések foglalkoztatásra vonatkozó eredményei a roma közösségek körében sajnos nem összehasonlíthatóak. De még így is megállapíthatjuk, hogy 2011-ben a fizetett munka aránya a 20–64 éves roma nők és férfiak körében Szlovákiában 30%, Csehországban 42% és Magyarországon 36% volt (2011-ben a mérés nem vette figyelembe az önfoglalkoztatást). A 2016-os adatok Szlovákiában és Csehországban 43%-ot és Magyarországon 49%-ot mutatnak (a 2016-os adatok figyelmen kívül hagyják a szülői szabadságot).

Az alacsony munkapiaci integráció másik oka a megkülönböztető bánásmód. Az Eurobarometer 2015-ös kutatása szerint a szlovákiaiak 41%-a és a csehek mindössze 29%-a érezné magát “komfortosan”, ha roma kollégája lenne.

A probléma már a beovodáztatással kezdődik

A már említett FRA felmérés készítői szerint az, hogy a szegénység generációkon való öröklődése megszakadhasson, elengedhetetlen, hogy a roma gyerekeknek és a nem roma gyerekeknek ugyanolyan feltételeket biztosítsanak az életkezdéshez. Mégis, a vizsgált országokban már az óvodások száma között is hatalmasak a különbségek: míg a szlovákiai és a csehországi roma kisgyerekek pusztán 34%-a jár óvodába, Magyarországon ugyanez a szám meghaladja a 90%-ot. És ezután már csak romlik a helyzet: nálunk a középiskolás korú roma gyerekek pusztán 33%-a jár a korának megfelelő évfolyamba, és a 18 és 24 év közöttiek 58%-a fejezi be tanulmányait idő előtt.

Máshogy is lehet

A kelet-szlovákiai község, Spišský Hrhov (Görgő) történetéről már a New York Times újságírója, Rick Lyman is beszámolt. A kb. 1500 lakost számláló település polgármestere, Vladimír Ledecký évek óta dolgozik azon, hogy az ott élő romákat integrálja a munkaerőpiacra, és ezzel együtt a közösségbe is. Sikeresen. A község által alapított cég a helyi romákat foglalkoztatja, és 1998 óta már az összes házban van víz és áram, működik az infrastruktúra, a gyerekeknek pedig nincs szükségük speciális iskolára.

Jól kitűnik, hogy a probléma mennyire összetett, viszont arra is van példa, hogy ha valaki tényleg akar, akkor tud megoldást találni rá. A politikusok kijelentéseihez ezért is kell folyamatosan kritikusan viszonyulnunk, hiszen a közhelyekre építve könnyedén tényekként tüntethetnek fel valótlanságokat, hogy erősítsék az általunk is ismert sztereotípiákat.