Zene egy másik világból

A jazzrajongók fülét nem mindennapi kényeztetéssel lepték meg a somorjai Moziban, október 26-án ugyanis a svájci Woodoism jazz együttes koncertezett. A temperamentumos, néha egzaltált jazz egyaránt merít a műfaj hagyományaiból, és fő zeneszerzőjük, a harsonás Florian újításaiból. A fiatal, kísérletező kvartett már korántsem kezdő a pályán, második lemezük beharangozó turnéjának volt része a pénteki fellépés. A srácokat a zenekarról és az alkotásról kérdeztük.
Talán kezdjük azzal, hogy hogyan is kerültetek ide Svájcból. Azért Somorja elég messze van onnét…
Florian: Autóval. A viccet félretéve, Svájc elég kicsi, kevés a klub, főleg az olyan, ahol jazz-zenekarként is fel lehet lépni, ha egy zenekar nem akar néhány havonta ugyanott fellépni, elég hamar elkezd külföldön koncertezni. Németországban és Magyarországon már többször is léptünk fel korábban. Az ausztriai jazz-szcénáról már korábban is hallottunk, Somorja pedig közel volt. Egy elég jó turnét sikerült összeraknunk. Másrészt egy magunkfajta kvartettnek nagyon fontos, hogy minél többet játsszunk élőben, sokszor a dalok végső verziója is a fellépések során alakul ki.

Hogyan állt össze a zenekar? Honnan ismeritek egymást?
Philipp: Ugyanarra a zenei egyetemre járunk mindannyian, és összejártunk jammelni. Flo korai szerzeményei közül is megpróbáltunk néhányat eljátszani. Volt pár fellépésünk, aztán hamarosan már turnéztunk, és jött az első lemez.
Honnan merítetek ihletet?
Florian: Mindannyiunknak más, talán. Én egészen hétköznapi dolgokban is megtalálom az inspirációt. Itt van például ez a teljesen hétköznapi karóra. Amikor merül benne az elem, időnként néhány másodpercet igazít saját magán. Ez a hang végül egy dal alapja lett. A természetfilmek is kiapadhatatlan inspirációforrást jelentenek. Sokszor filmek vagy festmények juttatnak eszembe egy hangulatot, amit később megpróbálok zenévé alakítani.
Philipp: Nekem leginkább a zene jelenti ezt. Nagyon sokféle zenét hallgatok, és igyekszem mindig újabbakat. Egészen apró dolgokra kell itt gondolni. mint például hogy ez és ez a zenész hogyan dobol adott számban, ami persze egy más műfajú zenében másképp fog hangzani.
Linus: Az is nagyon érdekes, mikor Flo előjön egy új ötlettel, aztán arra reagálunk. Újabban már elve úgy rakja ezeket össze, hogy nagyjából sejti, mit fogunk reagálni. Mindannyiunknak van egy zenei csomagja, amit aztán ebbe belerakunk. Szólóban is nagyon szeretek improvizálni, olyankor sok ötlet jön. De leginkább mégiscsak a zenekar az, ami inspirál. Most a turnén nagyon sokat vagyunk együtt, ezek az események, a beszélgetések aztán eszembe juttatnak dolgokat, amikből a végén zene lesz.
Valentin: Nekem is leginkább a nagyon sok zenehallgatás segít. Meg a hétköznapi helyzetek, a próbák, a turné….
Melyek azok a zenék, műfajok, előadók, akiket a legtöbbet hallgattok, vagy akik a legnagyobb hatással volt rátok?
Philipp: Szeretek régi jazzlemezeket hallgatni, és hip-hop zenét. Talán meglepő, de rengeteg hip-hopot. Ray Charlest emelném ki talán. Az utóbbi időben változott, most már egyre több az elektronikus zene az életemben, és sok magunkhoz hasonló fiatal jazz-zenész. Nem tudok ezekből egyet kiemelni, talán csak a sok zenét magát, és igyekszem őket zenészként hallgatni. Nem úgy értem, hogy konkrét dolgokat másolnék, csak megfigyelem, mit hogyan csinálnak, és ebből mit hogyan formálhatnék a magam ízlésére.
Valentin: Leginkább a hatvanas, hetvenes évek popklasszikusait hallgatom. Beatlest, azt sokat. És Ray Charles, természetesen.
Florian: Engem műfajtól függetlenül a kicsit megosztóbb előadók szólítanak meg, akik szeretik feszegetni a határaikat, és szeretnek kockáztatni. Ez mondjuk szinte minden jazz-zenészre érvényes, ha úgy vesszük. Az ötvenes, hatvanas évek zenéit szeretem a legjobban talán.
Linus: Nagyon sok Art Peppert hallgatok egyébként. És szaxofont.