Polgármesterjelölti árnyékboksz a Révben

Aki arra számított, hogy hétfő este a Révben rendezett polgármester-jelölti vitán vértől és kiontott belektől lesz sikamlós a sokat látott fapadló, és úgy durrognak majd a vádak és szellemes riposztok, mint az osztrákok ágyúi 1849-ben Komárom falai alatt, annak csalódnia kellett. A vita inkább lagymatag lögybölés volt, ha nevezhetjük egyáltalán vitának. Szubjektív értékelő következik.

A nyilvánosság előtt tartott polgármester-jelölti viták hagyománya nem egy olyan régi találmány Komáromban, ebben a formátumban (hogy a város egyetemistái rendezik meg a Révben) 2014 óta létezik. Az első vitát 2014-ben e sorok írója vezette, és puskaporosra sikeredett köszönhetően az akkori állapotoknak a városban. Négy éve nagy volt a politikai csinnadratta és kardcsörgetés, ki voltak egyenesítve a kaszák, összefirkálódtak az óriásplakátok, országos, politikai tétje volt a harcnak – nemzetközi hátországgal, és akkor robbantak be a programjukat a „politikus-ellenességre” építő jelöltek, már ha értelmezhető ez a fogalom a komáromi keretek között.

Most nem ez volt a helyzet. A négyéves ciklus utolsó két éve viszonylag nyugodtan zajlott, többé-kevésbé nagyobb botrányok és csörték nélkül, a választási kampány pedig pont egy pianissimóra jött ki a komáromi szimfóniában. Nincsenek igazán felfokozott indulatok, és a pártok mellett a választók is nagyjából tisztában vannak az erőviszonyokkal a városban, így az idei kampányidőszakban messze nem olyan felfokozottak az érzelmek, mint négy, vagy akár nyolc éve.

Milyenek is az erőviszonyok?

A függetlenek csoportja az elmúlt négy évben igyekezett brandet építeni, Keszegh Béláról pedig már nyolc éve pletykálták, hogy polgármester akar lenni, de egészen 2018-ig várt a megfelelő alkalomra, és a politikai generációváltásra. A függetlenek csoportja az országosan taroló „függetlenségvonaton” utazik, ami ugyan a hagyományos politikai fogalmak kereteiben nehezen értelmezhető (független politikus? wtf!), de az elmúlt választásokon országszerte eredményes volt.

A Híd a Bastrnák Tibor utáni időszakát kezdi. „Basti” csaknem két évtizedig volt tényező a városban, most már inkább a háttérben marad, az új emberek felépítésének projektje azonban nem megy valami jó tempóban. Héder Ágnes személyében egy viszonylag ismeretlen jelöltet indítottak, és bár Bastrnák minden reprezentatív rendezvényre magával viszi, és minden hídas csúcspolitikust lehívott, a párt ezt a kampányt látványosan megúszósra vette.

Az MKP az elmúlt évek káosza – megszüntetett és újjáépített alapszervezetek, önkormányzati választási fiaskók – után próbálja magát összekaparni, egyelőre nem túl eredményesen. Ők is ugyanazzal küzdenek, mint a Híd – nagy a káderhiány, kevés az építhető ember. A háttér-infók és suttogások szerint Knirs Imre nagyon el akart indulni a választáson, hát elindították, mert ő volt az egyetlen, akinek mérhető eredményei voltak.

A többi jelölt közül Feszty Zsolt már évek óta igyekszik építeni magát, legutóbb pártlistán a képviselőség is megvolt, most úgy érezte, személyes, nemzeti-konzervatív-lokálpatrióta brandje elég arra, hogy releváns polgármester-jelöltként láttassa magát a városban. Benyó Zoltán ismert és köztiszteletben álló belgyógyász, évek óta képviselő, és már volt alkalom, hogy elindult a polgármester-választáson, de eddig nem sok eredménnyel. Bósza János pedig évek óta próbálkozik egyszemélyes autonómia-hadseregként valahogy tényezővé válni a város irányításában, de valódi esélye sosem volt.

Na és a szlovákok. Ők senkit sem indítottak – illetve hát egyetlen jelölt sincs, aki kizárólag arra alapozná a kampányát, hogy a város szlovák lakosságát szlovák nyelven szólítaná meg. Ami egyszerre jó is és valahol rossz is, de erről majd máskor.

A vita azonban végül nem csak ezért nem lett túl izgalmas, hanem azért is, mert a jelöltek annyira óvatoskodók voltak, hogy az esemény szervezésénél feltételül szabták, hogy egymásra nem reagálhatnak. Tehát tulajdonképpen elmondják a saját paneleiket a moderátor kérdéseire, oszt csókolom – így szó szerint vitázni sem akartak, csak „beszélgetni”. Persze azért élesben nem állták meg, hogy ilyen-olyan módon ne szúrjanak oda, illetve ne reagáljanak egymásra, de sajnos (vagy szerencsére, a fene tudja) nem ez volt a jellemző. Mindenesetre a beszélgetés így steril lett, levegőboksz, első vérig sem tartó, nem túl jó hangulatú suhogtatás. Nem mintha e sorok írója sárdobálásra lett volna kíváncsi, ami az ilyen viták során itt-ott kialakul – de a jelöltek így azt sem tudták bizonyítani, hogy olyan elképzeléseik vannak, melyeket meg tudnak védeni érvekkel, higgadtan, okosan. Nem tisztelték meg a választókat azzal, hogy bebizonyítsák, alkalmas városvezetők lennének. A fentiek fényében pedig a Híd jelöltje, Héder Ágnes járt a legrosszabbul – elég furcsának hangzó indokkal maradt távol a vitától (mert mégis, milyen halaszthatatlan dolga van egy régiós politikusnak hétfő este a pozsonyi parlamentben – ezt jó lett volna pontosítani), így esélye sem volt bizonyítani szemtől szemben, hogy alkalmasabb jelölt lenne a többinél. De lehet, hogy a legjobban is ő járt, sokról ugyanis nem maradt le, kockáztatni pedig nem kockáztatott.

A vita-beszélgetés-lögybölés pedig nagyrészt megmaradt az általánosságok szintjén. Sok „mit akarok elérni” panelt hallhatott a nagyérdemű, annál kevesebb „hogyan akarom elérni” típusú kijelentést. Nem lesz egyszerű dolga Sólymos Karin kolleginánknak, aki a tervek szerint tényellenőrzést tart majd a vitán elhangzott állításokból, mert konkrét dolgokból nem volt túl sok. Ez pedig baj.

Kedves olvasó, aki rászánod magad, és megnézed az alábbi felvételt (mert azért nézd meg, érdemes), figyeld meg az egyes jelöltek reakcióit. Nyugodtan vedd számba a konkrétumokat, figyeld meg, milyen kérdések elől tértek ki a reménybeli polgik angolnaként, és mire gyógyultak rá reménytelenül. És próbáld kisilabizálni a víziójukat, majd vond le a következtetést. Sok sikert!

Disclaimer:

A fenti sorok írója minden polgármesterjelöltet személyesen ismer. Benyó Zoltán a dokija volt, Keszegh Béla a kollégája és főnöke a Bumm.sk hírportálnál, Héder Ágnes pedig egy évig a magyartanára. Feszty Zsolttal még bummos időszakában váltott pár levelet, Bósza Jánossal ugyanebben az időszakban több, nem túl kedvező hangvételű levelet, Knirs Imrével pedig találkozott párszor a komáromi piacon. Ez van, kicsi ez a szlovákiai magyar szemétdomb.