Igazságot követelnek a meggyilkolt újságírónak
Interjú

Egy éve és egy hónapja robbantották fel gépkocsijában Daphne Caruana Galizia máltai újságírónőt. Ahogy Szlovákiában Ján Kuciak és jegyese, Martina Kušnírová meggyilkolása komoly politikai, társadalmi visszhangot váltott ki, úgy a szigetország közéletét is megrázta az újságírónő elleni merénylet. A máltai bűnügy kivizsgálása nagyban más forgatókönyv szerint zajlik, mint a Kuciak-gyilkosságban végzett nyomozás, a két ügyben mégis nagyon sok a hasonlóság. Elsősorban a civil szerveződéseknek az eseményekre adott válaszai hasonlítanak mindkét országban. A Daphne Caruana Galizia emlékére összehívott tüntetés főszervezőjével, Manuel Delia blogger aktivistával beszélgettünk.

A Daphne Caruana Galizia emlékére szervezett tüntetésen az egyik transzparensen az állt: “Megöltetek egy újságírót, hogy elkerüljétek a börtönt”. Ön mit gondol, kinek szólt ez a mondat, kire vonatkozik az a bizonyos “ti”?
Van arról elképzelésem, hogy a transzparenst tartó személy mire gondolt. A helyzet a következő: Daphne Caruana Galizia a hatalomban, a politikában lévő emberek után nyomozott és az ő bűncselekményekben való érintettségüket és bűnözőkhöz fűződő kapcsolataikat vizsgálta. Ezek az emberek a meggyilkolása óta továbbra is hatalmon vannak. A rendőrség pedig folyamatosan visszautasítja, hogy vizsgálatot indítson ellenük. Az egyik már nyugdíjba vonult bíró azt mondta, ez nem más, mint a bűnözés uralma.
Máltán csak azokat az embereket állítják bíróság elé, akik valamilyen módon kényelmetlenek az állam számára. Úgy tűnik, a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásának ügyében csak azok ellen indítottak vizsgálatot, akik a bombát elhelyezték és működésbe hozták. És úgy tűnik, nagyon kevés az elhatározás annak érdekében, hogy kiderüljön, ki fizetett nekik ezért. A sajtóban megjelentek olyan információk, hogy a gyilkosok és az egyik miniszter között kapcsolat lehet, ezt a politikusok persze tagadják. A tárcavezető pedig még hivatalban van és továbbra is tagad. A transzparens pedig egy ezt megfogalmazó vád volt.
Mit gondol ön, lehetséges-e, hogy a máltai kormánynak valamilyen köze legyen a gyilkossághoz?

Azt gondolom, túlságosan magabiztos állítás lenne ezt kizárni. Persze az érintettségüket illetően nem rendelkezem tényekkel. De ami rendelkezésre áll, az egy kézenfekvő indíték, ami pedig nem más, mint Daphne Caruana Galizia újságírói munkája. Tudok róla, hogy aktivista kollégáim néhány hónapja azzal fordultak a rendőrséghez, hogy megkérdezzék, miért nem indítottak vizsgálatot Chris Cardona gazdasági miniszter ellen, aki érintett lehet az ügyben.
A hatóságtól pedig azt a választ kapták, hogy a gyilkossági nyomozás során nem foglalkoznak azzal, amit Daphne Caruana Galizia a blogján írt (Az újságírónő főként a blogján publikálta a nyomozásai alapján született cikkeket. szerk. megj.). Azt gondolom, hogy ez rossz és elfogadhatatlan. Szerintem a legvalószínűbb forgatókönyv a gyilkosság magyarázatára Daphne Caruana Galizia munkájában keresendő. Ezt látszik alátámasztani a gyilkosság jellege is: Egy robbantásos merényletben vesztette életét, ami pedig egy maffia-kivégzésnek tűnik. Ugyanis élete során és főleg az utóbbi négy-öt évben azzal foglalkozott, hogy a szervezett bűnözés és a máltai politika kapcsolatait feltárja. Elsődlegesen ennek kellene tehát a vizsgálat tárgyának lennie. És igen, ha nem indul vizsgálat a kormánytagok ellen, akkor soha nem lehetünk biztosak benne, hogy a nyomozást komolyan véghezvitték.
Néhány tanú a vallomásában arról beszélt, hogy a kormánytagoknak köze lehet a gyilkosokhoz. Hogy reagáltak erre az érintett politikusok?
Tagadtak, tagadtak és tagadtak. Tudja, Málta egy kis ország, a médiakörnyezet is nagyon furcsa. A legtöbben a televízióból tájékozódnak. Három tévécsatorna működik, az egyiket a kormány ellenőrzi, a másik kettő mögött pedig egy-egy párt áll. A televízióadásokat pedig arra használják, hogy egy alternatív valóságot kreáljanak az emberek fejében. Ez teszi lehetővé, hogy a politikusok mindent tagadjanak.
Így például Chris Cardona gazdasági miniszter tagadta, hogy ismerné a gyilkosság egyik gyanúsítottját. Később azonban kiderült, hogy ismerték egymást. Ekkor a miniszter egyszerűen megváltoztatta az álláspontját. Arra hivatkozott, hogy amikor ügyvédként büntetőperekkel foglalkozott, akkor sok bűnözővel találkozhatott. Ez persze nem bizonyíték arra, hogy köze volt a gyilkossághoz. De azt gondolom, ahhoz mégiscsak elég, hogy a nyomozók feltegyenek bizonyos nagyon fontos kérdéseket.
Mit gondol, mi lehet a garancia arra, hogy a nyomozást függetlenül folytatják le?
Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a rendőrök és az ügyészek jól végezzék a munkájukat. De ugyancsak fontos, hogy a vizsgálat során egy nemzetközi együttműködés is megvalósuljon. Az Europol igazgatója egy levélben arról panaszkodott, hogy a máltai hatóságok nem működnek együtt a nemzetközi szervezetekkel. Az olasz és a brit rendőrség illetékesei pedig arról számoltak be, hogy a máltai hatóság csak akkor hajlandó velük együtt dolgozni, ha az éppen megfelel nekik.
A jelenlegi nyomozás csak azt vizsgálja, hogy ki volt a gyilkosság végrehajtója, amit persze fontos kideríteni. Ugyanakkor van egy sor kérdés, amit a nyomozás során nem vizsgálnak. Így például, hogy megelőzhető lett volna-e mindez? A hatalmon lévők tudhattak-e arról, hogy ez történhet? Tesznek-e valamit, hogy ilyesmi ne történhessen meg a jövőben? Ezeket a kérdéseket nem a rendőrségi nyomozás, hanem egy nyilvános és független vizsgálat során kell feltenni. Ennek pedig egy nemzetközi dimenziója kell hogy legyen, ellenkező esetben a helyi politikum túlságosan befolyásolná.
Formálódik-e egy ilyen nemzetközi vizsgálat?
Daphne Caruana Galizia családja pont ezt szeretné elérni. A kormány először teljesen elzárkózott ettől, most pedig az az álláspontjuk, hogy majd ha a rendőrségi vizsgálat befejeződött, a fenti kérdésekre is sort lehet keríteni. Egyrészt azonban ez akár 10 éves időtávlatot is jelenthet, másrészt pedig semmilyen értelmes indok nincs arra, hogy ezekre a kérdésekre miért ne kezdhetnénk el már most keresni a válaszokat. Teljesen világos, hogy csak időt szeretnének nyerni, lehetőleg annyit, hogy erre a nyilvános vizsgálatra csak akkor kerüljön sor, amikor már nyugdíjba vonultak. A válaszom tehát röviden az, hogy nem, nem készül nemzetközi vizsgálat.
A meggyilkolt újságírónő emlékére az Occupy Justice Malta nevű csoport szervezett tüntetést. Mit lehet tudni erről a mozgalomról?
Az Occupy Justice Malta egy női szervezet, amelynek az egyik alapító tagja a feleségem. Egy nyomásgyakorló szervezetként jött létre mindössze napokkal Daphne Caruana Galizia meggyilkolása után. A merénylet után több ilyen szervezet is létrejött. Az Occupy Justice kifejezetten igyekszik tovább ápolni az újságírónő örökségét, amibe az is beletartozik, hogy a nők hallatják a hangjukat és kiállnak egy-egy ügyért, tüntetéseket szerveznek és vezetnek. Jómagam egyik főszervezője vagyok ezeknek az eseményeknek.
Egy blogot is írok, amelyet néhány hónappal a gyilkosság előtt indítottam, most pedig ez lett a fő foglalkozásom. önmagamat a blogger és az aktivista között tudnám meghatározni. Azt gondolom, Máltának arra van szüksége, hogy felébresszék a civil társadalmát. A szigetországunkban nagy hagyománya van ugyanis a kétpártrendszernek és a rendkívül erős politikai polarizáltságnak. A jelen helyzet pedig még ebben a kontextusban is kimagaslóan polarizáltnak számít. Mi azonban nem várhatunk arra, hogy az egyik politikai párt megment majd minket a másiktól, mi nem a pártpolitizálás útján szeretnénk haladni.
Egy széles társadalmi konszenzust szeretnénk elérni néhány nagyon egyszerű dologban: Így például abban, hogy a sajtónak szabadnak kell lennie, vagy hogy egyszerűen nincs rendben ha egy újságírót megölnek. Azt igyekszünk tehát elérni, hogy minél több embert megnyerjünk ezeknek az alapvető céloknak függetlenül attól, hogy melyik párttal szimpatizálnak. Ha azt kérdezné, eddig sikerrel jártunk-e, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nem.
Málta ugyanis egy nagyon diszfunkcionális demokrácia, az emberek nagyon lojálisak a politikai pártjaikhoz és a kormány is jelentős támogatást élvez. Nálunk meg sem fordult a kulturális miniszter, a belügyminiszter, vagy a miniszterelnök fejében, hogy lemondjon, nem úgy, mint Szlovákiában. A gyilkosság Máltán nem okozott politikai változásokat. A kulturális miniszter például nyilvánosan kijelentette, hogy a meggyilkolt újságírónő emlékére a legfelsőbb bíróság épülete előtt elhelyezett mécseseket és virágokat eltávolíttatja és a jövőben is mindig el fogja távolíttatni.

És ez meg is történik: a miniszter emberei minden nap összeszedik a Daphne Caruana Galizia tiszteletére a fővárosi emlékhelyen elhelyezett virágokat, gyertyákat és képeket, majd pedig a szemétbe dobják azokat. Emiatt az ügy miatt beadvánnyal éltem az alkotmánybírósághoz a miniszterrel szemben. Szerintem ugyanis a virágok eltávolítása a szólásszabadság indokolatlan korlátozása. Egyszerűen hihetetlen, hogy harcolnunk kell azért az alapvető jogunkért, hogy gyertyákat és virágokat helyezhessünk el Daphne Caruana Galizia emlékére.
Milyen eszközökkel próbálják elérni ezt a széles társadalmi konszenzust?
Az én eszközöm az írás. A blogomon naponta akár négy ötször is publikálok. Az írásaimban igyekszem értelmezi az országban folyamatban lévő történéseket. Ugyanakkor igyekszem utánajárni bizonyos dolgoknak és továbbvinni a tényfeltárást azokban az ügyekben, amelyeken Daphne Caruana Galizia is dolgozott. A tüntetések és nyilvános akciók, amit minden hónapban megszervezünk, egy olyan jelenség, ami nagyon ritka az országunkban.
Csak nagyon kevés példa volt a múltban arra, hogy emberek ezrei vonuljanak az utcára egy ügy miatt. Mindezt pedig nem politikai pártok felhívására tették, sőt, a tüntetőknek a politikai pártok nyílt ellenszenvével kellett szembenézniük. A módszerünk tehát az, hogy öntudatára ébresszük a civiltársadalmat. Minden hónapban megemlékezünk Daphne Caruana Galiziáról, újra és újra létrehozzuk az emlékhelyet, az Occupy Justice pedig figyelemfelkeltő akciókat szervez.
Mit sikerült eddig elérniük?
Ha a politikuson múlt volna, akkor röviddel a gyilkosság után elfelejtették volna Daphne Caruana Galiziát. A temetés után néhány hétig még talán beszéltek volna az ügyről, de tovább biztosan nem. Ez Máltán sok hasonló esetben így történik. A politikai pártok igyekeznek a elfeledtetni az emberekkel az ilyen ügyeket, és ezt meg is tehetik, hiszen ők birtokolják fő kommunikációs csatornákat.
Amit nekünk biztosan sikerült elérnünk, hogy az emberek egy évvel a gyilkosság után is úgy beszélnek Daphne Caruana Galizia meggyilkolásáról, mintha csak tegnap történt volna. Ezt önmagában nem tartom sikernek, hanem egy fontos mérföldkőnek. A siker az lenne, ha több ember csatlakozna hozzánk, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra. De siker lenne ha a politikai felelősök lemondanának, vagy ha egy mélyreható vizsgálat indulna.
Lehet-e úgy tekinteni a tüntetések szervezőire, mint a kormány politikai ellenzékére? Ön például a jelenleg ellenzékben lévő Nemzeti Párthoz kötődött.
Ez igaz, korábban a Nemzeti Pártban dolgoztam, kormányzati tisztségem is volt, de 2013-ban visszavonultam a politikától. Ma az ügyben, amit most képviselek nagyon kritikusan viszonyulok a Nemzeti Párthoz. Ez a párt ugyanis az én véleményen szerint közel sem tesz eleget a demokráciáért és az igazságért folytatott harcban. Ez pedig már a múltban is így volt és nem tűnik úgy, hogy ezen változtatni szeretnének.
Ha itt Máltán létezne egy erős és valódi politikai ellenzék, akkor az Occupy Justice mozgalomnak és nekem sem kellene tüntetéseket és figyelemfelkeltő akciókat szerveznünk, hiszen akkor a pártpolitikán belül folytatódna ez az ügy. Ez azonban nem történik meg. Így aztán azt is mondhatnánk, hogy a mozgalmunk nem a kormány ellenzéke, hanem az egész politikai osztály ellenzéke. Ugyanakkor azt is elismerem, hogy vannak politikusok, akik támogatnak minket, és ők általában a Nemzeti Párt tagjai. De rájuk is igaz, hogy elégedetlenek azzal, ahogyan a saját pártjuk a gyilkosságot és az azt követő fejleményeket kezeli.
Gondolkodnak-e azon, hogy a mozgalmukat párttá alakítsák?
Mint említettem, Máltán kétpártrendszer van. Annak a lehetősége, hogy egy jelentős harmadik politikai erő is színre lépjen nagyon távoli. Olyan erős a kétpártrendszer, hogy 1962 óta nem volt példa arra, hogy egy valódban új és jelentős politikai párt a parlamentbe jusson. Másrészt nekünk nincs is meg a megfelelő támogatottságunk, hogy párttá alakuljunk, de nem is célunk ezt a támogatást kiépíteni.
Civilek maradunk, így nem kell megkötnünk azokat a politikai kompromisszumokat, amelyeket a politikusoknak meg kell kötniük. Így a legfontosabb célkitűzésünkben is kompromisszummentesek vagyunk: Harcolunk az ellen, hogy Máltán az emberek nem szeretnek a korrupcióról beszélni. Az egy részük ugyanis szeretné, ha a korrupció tovább működne, hiszen ők is élni akarnak vele, ha szükségét látják.
Milyen lépéseket terveznek a jövőben a céljaik elérése érdekében?
Lényegében folytatjuk, amit eddig tettünk. Igyekszünk a közbeszédben tartani Daphne Caruana Galizia ügyét. A szólásszabadság védelmével is foglalkozunk, ennek érdekében bírósági pereket folytatunk, ahogy más emberjogi esetekben is, de tüntetéseket is szervezünk. Folytatjuk azt a munkát, amellyel azt szeretnénk elérni, hogy minél több ember számára legyen világos, mik az ország valódi problémái. Nem mondom, hogy ez könnyű, de egy éve talán senki sem mondta volna, hogy a mozgalmunk a gyilkosság után ennyi idővel még létezni fog.
Pénteken egyébként, a bársonyos forradalom emléknapjának előestéjén Szlovákiába látogat a meggyilkolt újságírónő fia, Paul Caruana Galizia. Paul a Közép-eurpai Fórum 2018 “A lehetetlent kérjük” (Stredoeurópske fórum 2018 “Žiadajme nemožné”) eseménysorozaton vesz részt. A panelbeszélgetés, amelynek vendége lesz, a hatalom és a szervezett bűnözés összefonódásáról szól majd.