Hajléktalankérdés
Magyarország októberben életbe lépett törvénye alapján akár 60 napos elzárást is kaphat egy hajléktalan azért, mert az utcán él, Pozsonyban pedig már megjelentek a padokon való fekvést ellehetetlenítő karfák. Míg az állami szféra inkább rejtegetni próbálja a problémát a civilek azok, akik megpróbálják orvosolni azt.
Több mint egy hónapja lépett hatályba Magyarországon a hajléktalanokat közterületekről eltüntető törvény, amellyel a magyar kormány a „ha nem látom, nem létezik” elv mentén szeretné megkímélni az embereket a hajléktalanok látványától. Bár a hajléktalan-törvényt már több bíróság is alkotmányellenesnek ítélte, még mindig eljárás indulhat olyan személy ellen, aki a rendőrök megítélése szerint „életvitelszerűen tartózkodik közterületen”. Tehát minden esetben az adott rendőr hozzáállásán múlik, hogy megindítja-e az eljárást a hajléktalannal szemben. Az eddig lezajlott hajléktalanperekbenben eddig az előállítottak szabadon távozhattak a tárgyalást követően, miután a döntéshozók megállapították, hogy az esetükben nem történt szabálysértés.
Mindenki elfér. Vagy mégsem?
A magyar kormány szerint a rendelet célja, hogy a hajléktalanok az utcai padok és aluljárók helyett a melegedőkben és a hajléktalanszállókon töltsék a mindennapjaikat, éjszakáikat. Elmondásuk szerint az állam 19 ezer helyet biztosít a fedél nélkül élőknek, az index.hu azonban a Gáborról, a kitalált hajléktalan egy napjáról szóló cikkében járt utána, hogy a valóságban csak 11 ezer éjszakai férőhelyről van szó, amelyből hatezer található Budapesten. Ez a szám pedig jóval kisebb a magyar hajléktalanok számától. A Február Harmadika munkacsoport szerint jelenleg 14 ezer hajléktalan él Magyarországon, és közülök nagyjából. négyezer alszik rendszeresen közterületen.
A hajléktalanszállók száma mellett azonban azok minősége is kulcsfontosságú. Vajon milyen állapotban lehetnek ezek az intézmények, ha több száz ember dönt úgy, hogy inkább az utcán alszik? A hajléktalanok elmondásai alapján a leggyakoribb okok, amelyek miatt elhagyják ezeket a szállásokat a zsúfoltság, hogy betegségeket kaphatnak el egymástól, valamint, hogy féltik személyes tárgyaikat.
Szlovákiában ugyan még hasonló rendelet nem létezik, a főváros első „korlátozásai” azonban már megjelentek:
az óvárosi kültéri padok a két fémből készült karfa „beépítésével” már fekvésre alkalmatlanok, akárcsak a főállomás közelében újonnan elhelyezett padok, ezért az utcán élőknek új helyet kell találniuk éjszakára.
Megoldás: lakhatás és munka (lenne)
A hajléktalanok reintegrációja a társadalom körforgásába szinte elképzelhetetlen külső segítség nélkül. Ezt a külső segítséget általában civil kezdeményezések jelentik, amelyek lehetőségeik szerint próbálnak segíteni a legkiszolgáltatottabbakon. Itthon a Proti prúdu és a Vagus elnevezésű civil szervezetek több száz hajléktalant próbálnak segíteni. Az előbbi talán legismertebb projektje a havonta megjelenő Nota bene árusítása, amely az ország 17 városában kb. 350 hajléktalannak teszi lehetővé, hogy az anyagi bevétel mellett személyes kapcsolatokra is szert tegyen. (Magyarországi „megfelelője” a Menhely Alapítvány kiadásában kéthetente megjelenő, idén 25 éves Fedél Nélkül.) Ugyanezt a célt szolgálja a Pozsonyi főállomáson a szervezet hajléktalanokat félállásban, poggyászhordóként való alkalmazása is.
A legnyilvánvalóbb probléma azonban a legnagyobb probléma: a saját otthon, a biztos lakhatás hiánya. Az állandó lakhely, a személyi igazolványon és az egészségügyi ellátáson kívül, a nyugodt, biztonságos élet alapja is, ahonnan már jóval könnyebb munkát találni, önellátóvá válni. Ez az elmélet az alapja a Housing First, azaz Elsőként Lakhatás modellnek is, amelyet az Egyesült Államokon kívül már több európai országban is sikerrel alkalmaztak. A környező országokból Csehországban, pontosabban Brünnben indult ennek mintájára a “Bydlení především” program, amelyet az önkormányzat üzemeltet. A program célja, hogy a résztvevők sikeresen tudjanak visszatagolódni a társadalomba, és ezáltal megszüntessék a hajléktalanságot. A modell a hajléktalanságot felszámoló első lépcsőként tekint a lakhatásra, ahelyett, hogy a lakhatás mint végcél jelenne meg.
Civilek, civilek mindenhol
A hajléktalanok problémáival, és magukkal a hajléktalanokkal talán a Vagus civil szervezet foglalkozik a legátfogóbban. Idén nyártól már a szervezet aktivistái is dolgoznak a Housing First modell megvalósításán, mindezen túl azonban integrációs programokat, tréningeket is szerveznek, valamint a szervezet központjában lehetőség van tisztálkodni és átöltözni is. Ugyanitt egészségügyi ellátást is kínálnak, az egészségügyi rendszerből egyébként kiszorult, hajléktalanoknak. Szintén ehhez a szervezethez köthető a Pozsony belvárosában három évig működő Dobre&Dobré kávézó is, ahol hét hajléktalan kapott esélyt arra, hogy folyamatosan önellátóvá váljon. Anyagi gondok miatt azonban a szervezet úgy döntött, hogy felfüggeszti ezt a projektet, és a 2015-ös Via Bona Slovakia díjátadón is nyertes vállakozást idén tavasszal bezártak.
A hajléktalanokkal szembeni előítéletek csökkentése és a szerencsétlenebb sorsú emberek segítése mellett a minőségi szolgáltatás is célja volt a Prágában két évig működő Tekergő Teve Kávéháznak. “A koncepció az volt, hogy létrehozunk egy mobil-biciklis kávézót, kiváló minőségű kávéval és magas színvonalú szolgáltatással, és bebizonyítsuk, lehet nyereséges, önerőből fenntartott szociális projekteket indítani“- mondta portálunk megkeresésére a projekt egyik megálmodója, Folk Zsófia. “Végig nagyon figyeltünk, hogy ne jótékonykodásból járjanak hozzánk, hanem mert minőségi szolgáltatást nyújtunk: az egyik legjobb cseh kávéforgalmazó cégtől, a Doubleshottól szereztük a kávét, és az alkalmazottainkkal együtt mi is baristakurzusokon vettünk részt. Első ránézésre semmi nem utalt arra, hogy szociális projektről van szó. A két év alatt két embernek adtunk munkát, az egyik hajléktalan volt, a másik pedig egy büntetett előéletű lány. Rengeteg megkeresés érkezett fesztiváloktól, és egy bevásárlóközpontban is béreltünk helyet, de mivel nem kaptunk állandó piachelyet, nem tudtuk tovább folytatni.”
Az ehhez hasonló hajléktalanokat segítő projektekről azért érdemes minden esetben szót ejtenünk, mert a hajléktalanság, tetszik, nem tetszik, mindig a társadalom szégyene, így a probléma megoldásnak is innen kell származnia. A civil szervezetek támogatása pedig, legyen szó akár pénzügyi támogatásról, akár önkéntes munkáról, első lépése lehet ennek a megoldásnak.