2018 végén magyarul is megjelent az egyik legismertebb orosz újságíró, Anna Politkovszkaja utolsó munkája, az Orosz napló

Több mint tíz évvel az eredeti, angol nyelvű megjelenése után, 2018 végén magyarul is megjelent az egyik legismertebb orosz újságíró, Anna Politkovszkaja utolsó munkája, az Orosz napló – írja a 444.hu.

A sokszor egyszerűen csak a legbátrabb újságírónak nevezett Politkovszkaja nem élhette meg könyvének első megjelenését sem, 2006 októberében az otthonául szolgáló moszkvai társasház lépcsőházában meggyilkolták.

A New Yorkban, szovjet diplomatacsaládban felnőtt Politkovszkaja újságírói karrierje a kilencvenes évek elején indult, a csecsenföldi háború egyik legismertebb és tántoríthatatlan tudósítója lett, így közelről látta, hogy a Szovjetunió után létrejövő orosz parlamentáris demokrácia hemzseg a hibáktól és visszaélésektől, súlyos károkat okoz a korrupció és az alkalmatlan politikusok helyezkedése.

Erről rengeteg cikket és több könyvet is írt, az élete közben folyamatosan veszélyben volt. A halálos fenyegetések mellett előfordult, hogy elfogták, összeverték és eljátszották, hogy ki fogják végezni, miután kínzások áldozataival készített interjúkat Csecsenföldön. Amikor pedig 2004-ben a beszláni túszdráma helyszíne felé tartott, a repülőn megmérgezték, kórházba került és nem jutott el az iskolához.

Utolsó interjúját két nappal halála előtt adta a Radio Free Europe orosz kiadásának. Azért ezen a napon, mert ekkor lett harminc éves a csecsen Ramzan Kadirov, így elnökké választhatóvá vált.

Az Orosz napló a 2003 vége és 2005 augusztusa között keletkezett feljegyzéseket és rövidebb írásokat fogja össze, de a hagyományos naplójelleg csak a könyv felépítésében, a napról napra haladó narratívában jelentkezik.

Ahogy haladunk előre a naplóban, úgy válik világossá, hogy itt igazából nem a konkrétan megemlített személyek vagy szervezetek az igazán érdekesek, hanem az a történet, melyben szerepelnek.

„Van egy látszólag többpárti parlamentünk, látszólag tiszta és szabad választásaink, látszólag pártatlan igazságszolgáltatásunk és látszólag független tömegkommunikációs eszközeink. Hamis az egész, afféle Patyomkin-falu: a homlokzat mögött nincs semmi.”

Azt a putyini államgépezetet, amely propagandamédia és egyházi ellenzék fenntartásával, a civil szervezetek kiiktatásával, a Nyugat elleni állandó retorikai támadásokkal, az állami oligarchák helyzetbe hozásával elérte, hogy az orosz emberekben még az alternatíva lehetőségének gondolata se merüljön fel.

„A mindent átszövő cenzúra, illetve a valóság folyamatos meghamisítása miatt nincs látható ellenzék, amellyel napi szinten meg lehetne vitatni a felmerülő kérdéseket. Hol vannak az eltérő vélemények, a másféle hangok, hol vannak azok, akik bírálhatnák a hatalmat, és alternatívákkal állhatnának elő?” – kérdezi Politkovszkaja, akit a könyvben végig ellentmondásos viszony fűz saját hazájához.

Politkovszkaja ott van, amikor egy sámli felborításáért vagy egy beléptetőkapu feldöntéséért szabnak ki súlyos büntetéseket ellenzékiekre, és olyankor is, amikor a hatalomnak nem tetsző szereplőket összeverő szélsőjobboldaliakat hagy futni a rendőrség. Folyamatosan nyomon követi, ahogy a Csecsenföldön kikísérletezett rendfenntartói eszközök átszivárognak az ország többi részébe, ahogy egyre kevesebb mozgástere marad azoknak, akik a hatalommal szemben akarnak szót emelni.

A napló vége felé, miközben arról ír, hogy hogyan szorítják ki az orosz vállalatok éléről a független vezetőket, hogy helyükre az elnök bábjait ültessék, felveti, hogy Putyin rendszerével az a gond, hogy a lassanként beálló pangás miatti összeomlásra akár évtizedeket kell majd várni.

A kéziratot nem sokkal később lezárta, és a Penguin Random House kiadó úgy döntött, hogy megjelenteti a kötetet. Már elkészült az angol fordítás, az utolsó szerkesztési kör volt hátra, amikor Politkovszkaját megölték.

A gyilkosság miatt 2014-ben öt csecsen férfit elítéltek, és az orosz állam lezártnak tekinti az ügyet, ugyanakkor Politkovszkaja egykori barátai és kollégái szerint legfeljebb a végrehajtókat kaphatták el a hatóságok, és máig nem tudni, ki adott megbízást az újságírónő megölésére.