Ilyen a vihar előtti csend?

Álljon le az ország! – indították útjának a január 19-ei demonstrációkat. Leállítani nem sikerült, lassítani is csak-csak. A budapesti megmozdulással szemben az ország többi részén az aktivizálódásnak látványosabb eredményei születtek. A fővárosban most csak pár ezren gyűltek össze a Duna jobb partjára meghirdetett tüntetésre.

Január 19-ére a budapesti tüntetést a szervezők úgy képzelték el, hogy mindenki az általuk kijelölt útvonalakon érkezik be a Clark Ádám térre, és ahogy az erek összefutnak, úgy érkeznek meg a tüntetés helyszínére. A tervek szerint a kijelölt útvonalakon is blokkolták volna a forgalmat, ennek ellenére az autókkal terhelt város nem rázta le magáról a szmog bolháit, és mint egy átlagos szombat, úgy zajlott az élet a legtöbb helyen.

Forgalomelterelés csak a fő útvonalon történt, ahol egy pár százas tömeg vonult. A többiek úgymond „szervezetlenül” érkeztek a színhelyre, de a „tömeg nagysága” itt is inkább lelombozó volt. Ez talán az akció meghirdetésének és menedzselésének tudható be. Az ember inkább érezte magát egy nagy közös tüntetői majálison (januálison?), nem forrongó tömeg közepén. Nagyjából 2-3 ezer ember gyűlhetett össze.

Vonulás közben a Hír tv „tájékoztatásának feljavítása érdekében” egy nagyságrendileg húszas csoport összeverbuválódása is elég volt. A riporter kezében lévő emblémás mikrofont hamar kiszúrta a vonuló tömeg, és páran meg is álltak. Inzultus nem történt, csak hangos figyelemfelhívás: „Ne hazudjatok!”

Pártzászlók elöl, politikusok hátul

A felszólalók sora közül most nem szorították ki a civileket a fölszólalkozni kívánó pártok képviselői. A Várkert Bazár előtt fölállított színpadon Molnár Áron, „noÁr” adta elő társadalomkritikáról is ismert számait, majd beszédet is tartott, amiben az ellenállásra szólított föl.

Egy másik felszólaló, az utóbbi hetekben a kormánymédia által támadott gimnazista, Nagy Blanka volt. A gimnazista lánynak is volt pár jó gondolata, szófordulata, és most a stílusából elmaradtak a nyomdafestéket nem tűrő kifejezések. Elmondta, hogy hiába hazudják róla a kormánypárti médiumok, hogy bukásra áll, ez pont a Fideszre igaz, aki tisztességből, emberségből és őszinteségből áll bukásra.

A színpadtól a Lánchíd irányába több sátrat és standot állítottak föl a pártok, mozgalmak és egyéb szervezetek. Szinte az összes párt megjelent, hátha sikerül pár támogatót szerezniük az éppen aktuális ügyüknek. Az LMP-sek például aláírásokat gyűjtöttek, az MSZP-sek a főpolgármester elő- előválasztásra kampányoltak Horváth Csabának, de kint volt a DK, meg a Jobbik is.

inA Hallgatói Szakszervezet sátránál molinó- és transzparenskészítő workshopot tartottak, és általában valamit skandáltak (pl. „Munkás, diák, egy az irány!”, stb.). Ezekhez a figyelemfelkeltő performanszokhoz a többi tüntető hosszabb-rövidebb időre meg is állt, és olykor-olykor csatlakoztak. A tüntetésnek ez a része így legalább nem fulladt a teljes érdektelenségbe.

Egy kisebb csoport naplemente után, megunva a majálishangulatot, megindult a Lánchíd irányába, de az ő útjukat rendőrök állták el. Így a polgári engedetlenségnek ezt a formáját a rendőrség csírájába tudta elfojtani, mivel hiányzott hozzá a kritikus tömeg. Ez pedig jel lehet a további tüntetések és sztrájkok szervezőinek, mármint hogy szervezetlenül nem lehet sokra vinni.