Visszalépések szappanopera
Ki lép le és mikor – ez vált az elnökválasztás egyik központi témájává, ahelyett, hogy azt néznénk, ki mivel lépne fel és miért.
Milyen körülmények mellett és mikor lép vissza? – gyakorlatilag nincs olyan Zuzana Čaputová-interjú, aminek ne ez legyen az egyik központi kérdése. Čaputová pedig emiatt érthetően ideges, ki ne lenne az? Hajrázni szeretne, pártja brandjét építeni, nem arról beszélni, egy vagy két hét múlva távozik-e önként a versenyből.
A sok jobboldali jelölt és Štefan Harabin ante portas magától termelte ki az összefogás-visszalépés tematikáját a médiában és a jobboldalon.Már ősszel több olyan eszmefuttatás is nyomdafestéket kapott, miszerint ha nem akarjuk, hogy megismétlődjön 2004, valakiknek vissza kell lépniük a közjó, konkrétan az erősebb jelölt javára.
Ezeket a véleményeket meglovagolva a jobboldali papírforma-esélyes Robert Mistrík már novemberben felszólította a többieket, hogy lépjenek vissza a javára. Látva Mistrík nem túl acélos előnyét és álmatag kampányát ezt akkor sokan korainak, taktikai öngólnak vagy egyenesen pofátlanságnak vélték, ám két szempontból hasznos volt a tudós-vállalkozó számára. Egyrészt önbizalommal teli jelöltnek mutatta, és ami fontosabb, hozzájárult a visszalépős téma elmélyítéséhez.
Miért hivatkoznak 2004-re?
15 éve az elnökválasztáson Vladimír Mečiar és annak korábbi jobbkeze, Ivan Gašparovič jutott a 2. fordulóba. Gašparovič 2002-ben összekülönbözött Mečiarral, aki pár hónappal a parlamenti választások előtt kihúzta őt a HZDS listájáról. Sebtében alapított truccpártja, a HZD nem jutott be a parlamentbe, a 2004-es elnökválasztás lett az utolsó esélye a visszatérésre. A Smer nem indított saját jelöltet, az utolsó pillanatban ugrottak be Gašparovič mögé, itt kezdődött a korábbi államfő és a párt szövetsége. A jobboldali koalíció eredetileg közös jelöltben gondolkodott, ám az SDKÚ Eduard Kukan indításával kész helyzet elé állította partnereit. A KDH František Mikloškót indította, az MKP őt támogatta, emellett volt egy polgári-liberális jelölt is Martin Bútora személyében. A mérések Kukant favorizálták, végül a harmadik lett (22,1%), szűk négyezer szavazattal lemaradva Gašparovič (22,28%) mögött.
Amint az várható volt, Harabin magas számai miatt a „ki lép le” kérdés még aktuálisabbá vált, és januárban egyértelműen a választási kampány egyik húzótémája volt.
Ez pedig a jobb pozícióban lévő jelölt – ez esetben Mistrík – malmára hajtja a vizet.Amíg arról szólnak a hírek, éppen miben egyezett meg a második számú jobboldali indulóval, ki mikor, mi alapján és hogyan lép vissza, addig sem a lényegről zajlik a vita. A lényeg ugyanis az: ki lehet a jobb államfő, bizonyos konkrét kérdésekben ki milyen álláspontot képviselne, kinek milyen víziója van, milyen értékrend alapján döntene a kinevezésekkor, törvények aláírásakor?
2014-hez képest ezen a téren szárazabb a kampány, ám ehhez nagyban hozzájárulnak a permanens belpolitikai botrányok is. Nincs olyan hét, amikor ne derülne ki valami durvaság, ami beárnyékolja az unalmas kampányt – januárban a folyó ügyek (plágium, Kuciak-nyomozás részletei stb.) mellett az alkotmánybíró-jelöltek és Robert Fico politikai jövője volt a top téma.
Nem csoda, hogy Čaputová menekülni szeretne ebből a szituációból. Január közepén, amikor Igor Matovič közös ebédre hívta őt és Mistríket, megegyeztek: a kettejük közül gyengébben álló visszalép az erősebb javára. Čaputová azt hihette, ezzel egy hónapra letudta a témát, most jöhet az érdemi rész. Ám a visszalépés körüli nem egyértelmű nyilatkozatok miatt folyton ebbe a kérdésbe ütközik.
Míg a harmadszor induló František Mikloško továbbra sem akar hallani a visszalépésről – pedig választóinak egy része hajlandó lenne átszavazni –, a szintén ellenzéki, jobboldalinak is nevezett Milan Krajniak sikeresen kerülte ki ezt az akadályt. Krajniak jobbról indult, a 90-es években a polgári pártok utánpótlásbázisaként ismert ODM (Občiansko-demokratická mládež) elnöke volt, a Radičová-kormány idején Daniel Lipšic belügyminiszter tanácsadója.
Az ok, hogy eddig nem bombázták a Mistrík javára történő visszalépéssel kapcsolatos kérdésekkel, leginkább annak köszönhető, hogy sokan ösztönösen érzik: Krajniak lelépése egyáltalán nem biztos, hogy a jobboldali jelöltnek kedvezne.Megvan a veszélye, hogy a magát korábban utolsó keresztes lovagként aposztrofáló, a rendszerellenes, populista Sme rodina ideológusaként ténykedő Krajniak szavazóinak jelentős része inkább a magát szintén rendszerellenesnek beállító Harabin táborában vagy máshol kötne ki. Így sokan úgy gondolhatják: nem gond, ha Krajniak játékban marad, elég, ha a 2. forduló előtt üzeni meg szavazóinak: inkább a jobboldali jelöltet válasszák, mint a Smer emberét.
Még két-három hét és végleg kiderül, tényleg visszalép-e valaki egy erősebb jelölt javára.
Kiemelt kép: sita
