#10yearschallenge, avagy mi történt Szlovákiával 10 év alatt és mi lesz a következő évtizedben?

Tíz év pont elegendő idő ahhoz, hogy az életünkben bekövetkezett szembetűnő változásokat még fel tudjuk eleveníteni, akár lépésről-lépésre is. Eközben elég távolságot is ad az önkritikára, ahogy az eddigi tapasztalatainkból kiindulva a következő évtized egyes trendjeire is következtethetünk. Milyen volt Szlovákia 2009-ben, milyen ma és milyen lehet 2029-re? Ezek azok a kérdések, amelyekkel a közéletünk meghatározó pártjai és személyiségei sajnos egyáltalán nem foglalkoznak, s hova tovább emiatt nem is tudjuk politikai és társadalmi térben sem meghaladni berögződéseinket.

2009-et írunk, amikor tombol az eurozóna válság, világszerte tapasztalható a gazdasági visszaesés, növekszik munkanélküliség, Görögország bármikor csődöt jelenthet, miközben kitör az ukrán-orosz gázvita. Dacára a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági helyzetnek Szlovákia csatlakozik az eurozónához, egyedüliként a Visegrádi Együttműködésből. Ez volt az 1998-ban megkezdett euroatlanti felzárkózás és csatlakozás utolsó nagy eredménye.

A SMER Pozsony kivételével mindenhol megnyerte a megyei választásokat és támogatásukkal Ivan Gašparovičot is sikerült még 5 évre az államfői poszton tartani. A jobboldali és liberális ellenzék egyik pofonból a másikba szalad, s a nagy reménységnek kikiáltott Iveta Radičová sem hozta meg a stabilizálódást. Megtapasztaltuk a kormánykoalícióink ingatagságát, a rendszeres korrupciós botrányokat, a rövidtávú politikai gondolkodást, Szlovákia globális politikai és gazdasági folyamatoktól való kiszolgáltatottságát.

Az eurozónához való csatlakozással a kormányzat hátra is dőlt mint aki jól végezte dolgát, holott ekkor kezdődött igazán a nagy játszma a térségben Oroszország részéről. Pozsonyban nem láttak tovább négy évnél, függetlenül attól, hogy jobboldali-liberális vagy baloldali-nemzeti összetételű volt-e az ország vezetése. Az ekkortájt feszült szlovák-magyar viszonyt tovább tetézte Sólyom László magyar államfő belépésének megtagadása.

A pártpolitikai válságot megelőzően a hazai magyar civil szféra egy jelentős része elérkezettnek látta az időt, hogy erejét egyesítve megalakítsa a Szlovákia Magyarok Kerekasztalát. S közben közeledett a népszámlálás is, amelynek eredményeitől már előre féltünk.

2019-re ez a helyzetkép egy-két kisebb mozzanattól eltekintve szinte alig változott, sőt romlott. Ugyan Robert Fico és a SMER túl van már a csúcsidőszakon, de a botrányok okozta folyamatos gyengülés ellenére is megkerülhetetlen tényező az országos és regionális politikában. A jobboldali és liberális ellenzék a parlamentben és azon kívül sem tud nagyobb befolyást szerezni, bár volt egy-két kisebb sikere.

A régiókban ráadásul minden párt visszaszorult, s inkább a független civilek kerültek előtérbe, ami egyértelmű trendváltozást és bizonytalanságot is jelent a hazai választóknál. Tíz évvel korábban még kanyarban sem voltak a szélsőséges és rendszerkritikus csoportok, amelyek mára a parlamenti küszöböt megugorva bőven beleszólhatnak az ország működésébe. Azonban egyértelműen látható, mennyire képtelenek a gyakorlatba átültetni a hangzatos kritikáikat és nagyratörő terveiket. Csak a mainstream pártok és a rendszer folyamatos ostorozás maradt számukra. Mindemellett hiába van eurónk, újabb autógyárunk, a régióban aránylag versenyképes fizetéseink és statisztikailag rekord alacsony országos munkanélküliségünk, továbbra is egy helyben toporgunk. A járásaink negyede még mindig alacsony fejlettségű és legalább ugyan ennyi van csak egy kicsivel jobb helyzetben.

Egyetemisták százai és munkavállalók ezrei költöznek az ország keleti részéről nyugatra vagy még tovább: Csehországba, Magyarországra, Ausztriába és Németországba. A hazai egészségügyben továbbra sincs átfogó változás, nagy a hiány ápolókból és orvosokból. Az már csak „mellékes”, hogy 10 év alatt sem lett kész autópálya Pozsony és Kassa között, ahogy az is, amikor kiég vagy leáll a Szlovák Állami Vasutak szerelvényei valamelyik forgalmas szakaszon.

A Hídat a kormányközeli üzletek, az MKP-t a magyarországi támogatások tartják „lélegeztető gépen”, miközben folyamatosan csökken a közösségen belüli támogatottságuk. A Kerekasztal tevékenysége visszaszorult, ráadásul nem tudott békéltetőként fellépni a pártjaink között. A kétnyelvűsítő mozgalmaink is elhallgattak dacára a látványos sikereknek. Közeledik ismét a népszámlálás és érezzük, megint csak fogyunk…

Milyen lesz Szlovákia 10 év múlva? Nem fog sokban különbözni a mostanitól. Továbbra is az ingatag koalíciós kormányzás lesz a jellemző. A pártpolitikai paletta tartósan többosztatúvá válik: a SMER már nem lesz olyan erős, mint egy évtizede, de baloldalon nem lesz kihívója; a jobboldali és liberális térfélen folyamatosan változnak az erőviszonyok három-négy párt között; míg a szélsőséges és rendszerkritikus erők stabilizálódnak és professzionalizálódnak.

Ugyanakkor a hazai pártpolitikában nem történik jelentősebb innováció, megmarad az erőteljes belpolitikai irányultság. Szlovákia kormányai és a parlamenti pártok továbbra sem fognak kezdeményezően fellépni a külpolitikában a regionális és EU-s folyamatok alakításában. A regionális különbségek a tartós elvándorlás és a befektetések hiányai miatt fennmaradnak, ráadásul a robotizáció növekvő kihívások elé állítja a hazai munkaerőpiacot.

Ne legyen igazam.

Kiemelt kép: a SME.sk hasonló grafikája alapján