Ficóra szabva

A Smer mindent megtett azért, hogy Ficóból alkotmánybírát kreáljon. A koalíció semmit sem tett meg azért, hogy az Alkotmánybíróság emiatt ne bénuljon meg.

Az utóbbi egy évben teljesen inflálódott a belpolitikai válság kifejezés, ám amit az Alkotmánybírósággal kapcsolatban megélünk, azt másképp nem lehet nevezni. Ez egy per excellence belpolitikai válság.

Mindenki jó előre tudhatta, hogy 2019 februárjában 13-tól 9 alkotmánybíró mandátuma le fog járni. Egészen pontosan 2007 februárjától.

Az ok? Robert Fico 2012 óta menekülő utat keres magának, és a sikertelen államfőválasztás után az Alkotmánybíróság elnöki posztját nézte ki magának. A Smer – rajta keresztül pedig a koalíció – szinte mindent ennek rendelt alá.

Kezdve azzal, hogy 2018 nyaráig érdemben nem foglalkozott a bírák megválasztását szabályozó törvénnyel. Pedig a leglogikusabb az lett volna, ha a 9 mandátum időhosszát felszabdalják, ahogy azt eredetileg elképzelte az alkotmányozó. Miért? Hogy folyamatosan járjanak le a mandátumok: az a normális, ha a testület harmada-negyede rendszeresen cserélődik, ergo 3-4 évente választanak 3-4 új bírát. Így egyik aktuális parlamenti többség sem tudja 12 évre rányomni bélyegét a testületre.

Fico a saját kinevezését akarta lezsírozni Andrej Kiskánál, cserébe pedig két dolgot ajánlott: néhány, az államfőnek megfelelő alkotmánybíró megválasztását, valamint a saját távozását a politikából. A pártpolitikába 2019-ben belépni kívánó elnöknek kecsegtető alternatíva lehetett, ha megszabadul legfőbb politikai ellenfelétől. Csakhogy jött a Kuciak-gyilkosság, Fico bukott, az üzlet is, az alkotmánybírósági téma pedig hónapokra lekerült az asztalról.

Legközelebb tavaly ősszel volt újra napirenden, amikor a parlamentbe érkezett a koalíció által felrajzolt törvénymódosítás. Ekkor keverte meg Fico másodszor a lapokat. Egy smeres módosítón keresztül azt akarta elérni, hogy a megválasztott alkotmánybíró-jelöltekből már ne válogathasson az államfő (most kétszer annyi jelöltet kap, mint amennyire a megüresedett hely) – ezt pedig úgy valósította volna meg, hogy a jelöltek megválasztását háromötödös többséghez (90 képviselői igen) köti. Az extrémizmus elleni koalíció ezért Kotlebáékkal is egyezséget kötött, ám a végszavazásnál a neonácik visszaléptek s ezzel leleplezték a kormánykoalíciót.

Év elején Fico tett még egy kísérletet, amikor Peter Pellegrini kormányfő közvetítésével tárgyalt Kiskával – eredménytelenül. A kinevezés kulcsa ugyanis Kiska kezében van – igaz, csak 2019 júniusáig, amikor lejár a mandátuma. Fico a kikosarazás ellenére is leadta jelentkezését, és természetesen azt is túlélte, hogy nincs meg a kötelező 15 éves jogászi gyakorlata.

Így értünk el a múlt héthez, amikor Fico ismét 180 fokos fordulatot vett és visszavonta jelölését. Képviselői pedig – az SNS-szel együtt – megtorpedózták a választást. Az első és a megismételt fordulót is. Mindeközben pedig a Híd vigyázott arra, hogy olyan jelöltekre voksoljon, akik még véletlenül sem szerzik meg az ellenzék támogatását – vagyis, hogy sikertelen legyen a szavazás.

A következő hónapokban gyakorlatilag nem lesz olyan szerv, amely a vitás kérdésekben dönteni tudna. Pedig csak önmagában az alkotmánybíró-választás több ilyen kérdést felvet: ha Kiska nem 18 csak 6 nevet kap legközelebb, mit tegyen? Várnia kell a teljes, 18-as listára – ahogy azt tanácsadója, Ján Mazák volt AB-elnök véli –, vagy kinevezhet egy szűkebb listáról is? Esetleg kötelesség a kevesebb névből is válogatni?

Fico fordított, de márciusban várhatóan újabb fordulat jön. Mivel új választás következik, új jelölésen lesznek. Márciusban viszont a Smerben is más irányba fognak figyelni. Fico kinevezése ugyanis elsősorban nem a parlamenttől függ, hanem attól, hogy ki lesz Kiska utódja. Ha március 30-án éjszaka Robert Mistrík vagy egy más jobboldali jelölt győz, Fico várhatóan nem adja le újra a jelölést. Nem lesz értelme.

Ha Maroš Šefčovič a befutó, akkor biztos, hogy újra rajtvonalhoz áll a Smer elnöke, a parlamenti szavazást pedig kitolják tavasz végére, hogy már az új államfő kapja meg a teljes listát. Ekkor kerülne ismét harapófogóba a Híd, amely most azzal takaródzik, hogy azért nem volt értelme Ficóra szavazni, mert Kiska úgysem nevezné ki. Ha ez az akadály elhárulna, a lehető legnagyobb koalíciós nyomás nehezedne Bugárékra – ráadásul minden irányból. Fico és köre azért nyomna, hogy a főnök beteljesítse álmát, Pellegrini és köre azért, hogy megszabadulhasson Ficótól, Danko szintúgy. A Hídban titkon talán abban bíznak, győz a jobboldali jelölt, és Fico jelölése már elő sem kerül. Vagy készítik a csomagot, hogy mit kérjenek cserébe Fico megszavazásáért…

Kiemelt kép. aktuality.sk