A topchartokon kívül is van élet

A színházkedvelő közönség már számtalan arcát ismerheti, azt azonban kevesen tudják, hogy Olasz István azonos azzal a lemezlovas Dilemmával, aki többedmagával elindította Komáromban a RÉVolution partysorozatot, és aki Big Dilemmaz címmel saját podcastokat szerkeszt, legutóbb pedig a Let It Roll Winter line-upján is helyet kapott.
A Komáromi Jókai Színház színésze, az „Ahogy esik, úgy puffan” improvizációs estek szervezője 15-16 éves korától rajongója az elektronikus zenének, a dj pult mögé azonban sokkal később került. Főleg bakelitlemezről és cd-ről játszik, a laptop-os és a konzolos dj-zéssel nem tud azonosulni. A bakelitek különösen a szívéhez nőttek, régóta gyűjti őket. A legbecsesebb darabot, és egyben a legelsőt is, a feleségétől kapta. „Tulajdonképpen ez indított el a bakelit-gyűjtő úton. Tarantino Grindhouse: Halálbiztos című filmjének zenei anyagáról van szó, amit Death Proof néven adtak ki. Onnantól kezdve aztán sok mindent megvettem” – emlékszik vissza.
A Big Dilemmaz podcastok készítése a Pátria Rádiós időszak után kezdődött. „Fülbe-való címmel szerkesztettem egy műsort szombatonként reggel 6-tól. Másfél évig működött, aztán levették a műsorukról, így maradt egy űr az életemben ezen a téren” – meséli. „Azért is jó ezeket csinálni, mert itt ki tud teljesedni az igényesebb, hallgatós zenéket játszó oldalam, amelyek lehet, hogy egy dj szettbe nem férnének bele, egy bulin ugyanis fontos, hogy ha kell, rápakolj a hangulatra.” A Big Dilemmazban ügyesen ötvözi az elektronikus zenei újdonságokat a régebbi kiadványokkal, a műsor első felében az ő válogatásai, a második felében pedig egy vendégmix hallható, amire általában a környékbeli srácok közül kér fel valakit.
Stílusilag is változatosságra törekszik, egyszer a dnb és dubstep, máskor pedig a nu jazz, nu disco és a funk kerül terítékre, de a house és a hip hop sem áll távol tőle. Ekkora kínálat láttán adódik a kérdés, mégis melyik áll hozzá a legközelebb. „Mindig is a dallamosabb dolgok jöttek be, a funk, a nu-disco és a jazz fúziója az elektronikával. A house-nak is a deep oldala. Az utóbbi években elég nagy teret kapott az életemben a drum and bass is, ebből is inkább a liquid, a deep és a jungle, de nem vetem meg a keményebb, neurofunk vonalat sem. Azon kaptam magam az utóbbi időben és magamhoz képest talán furcsa „perverziónak“ hat, hogy a dnb nagyon kemény (therapy) oldala is magával tud rántani, de ezt soha nem fogom játszani. Van benne valami furcsa és ördögi” – és ezzel jól összefoglalta, milyennek tűnhet a lágyabb dallamokhoz szokott hallgatónak például egy Hallucinator szám.
Abban viszont megegyeztünk, hogy nem éppen kommersz elektronikus zenét játszik, ami a mai Tiestokhoz és Aviicikhez szokott fiatal közönség ízlésének is maradéktalanul megfelelne. „Amikor 2008 körül elkezdtem játszani, volt néhány olyan helyzet, amikor zavarbaejtő kérésekkel jöttek a diszkóhoz szokott fiatalok. Hiába játszottam dallamos, táncolható zenéket, mivel nem ismerték azokat, nem voltak hajlandóak táncolni. Ma már igyekszem olyan akciókon játszani, ahol nincs ilyen konfrontáció” – mondja. Dilemmaként havi 2-3 fellépése van, lehetne ugyan több is, de a színház és a család mellett ennyi az optimális.
Alapvetően ugyanis színésznek vallja magát, az e körüli világot érzi a sajátjának, aminek a dj-zés nagyon jó kiegészítője. A két szakma közös pontja talán éppen a közönség szerepköre lehetne, István azonban rácáfol: „A dj-zés improvizatívabb dolog, mindig átgondolom, milyen zenék lesznek alkalmasak az adott estére, de a játszásom íve mindig a helyszínen adódik. Egy színdarabban pedig minden be van próbálva, tudod, hogy mi mi után következik, de mégiscsak meg kell élni, hogy ne legyen mechanikus az egész. Itt van egyfajta összecsengése a dolognak: mindkettőben az adott pillanatra reagálsz.”
És hogy milyen a mai közönség?
„Annyit látok, hogy a neten keresztül ömlő tartalmak nagyon befolyásolják őket. Ez érződik még az undergroundban is. Ha egy discos közönség csak azt várja, amit a rádióban játszanak, azt megértem, de mikor az underground vonalon is sokszor azt tapasztalom, hogy arra szeretnek mozdulni, amit már ismernek, akkor felteszem a kérdést: hova veszett el az undergroundból a felfedezés öröme?” – sajnálkozik.
A 90-es években és a 2000-es évek első felében ők még azért jártak bulikba, hogy sehol máshol nem hallható zenéket és új lemezlovasokat hallgathassanak – emlékszik vissza. Nem éppen egy múltért kesergő egyén, a “bezzeg a mi időnkben más és jobb volt” mantrázó, de úgy látja, az internet szabadsága, a majdhogynem minden zeneszám elérhetősége furcsamód bumerángként csapott vissza, sok fiatal ízlésében egyfajta beszűkültséget okozott. A Big Dilemmazzal is többek között az a célja, hogy tágítsa a látókört, és megmutassa, „a topchartokon és a top dj-k diktálta zenéken kívül is van élet.”
A Let It Roll közönségének nagy része már tisztában van ezzel. A fesztivál koncepciójának története egyébként 2003- ra nyúlik vissza: a prágai gyárépületekben megrendezett esemény-sorozattal indult, amelyek nagyon gyorsan a leglátogatottabb dnb partikká váltak. 2008-ban a szervezők úgy döntöttek, a téli beltéri rendezvények mellé egy nyári szabadtéri bulit is összehoznak. Azóta több dnb esemény is kapcsolódik a nevükhöz, a projekt pedig nemzetközivé vált. A szlovák verziójára először 2011-ben került sor – azóta is a legnagyobb hazai és külföldi dj-kel találkozhat itt a közönség.
A korábbi hagyományokhoz híven idén is versenyt hirdettek a szervezők, a négy színpadból háromra küldhettek szettet a dj-k. Idén István is így tett, végül azon szerencsések közé tartozott, akik megnyithatták az egyik stage esti programját. Nem volt ugyan nagy közönsége, de mint mondja, szeret warmuppolni, szereti felvezetni az estéket. „Sok dj nem fogja fel, hogy a buli nem ott kezdődik, amikor beáll éjfélkor és már a tomboló tömegnek nyomja. Számomra jó érzés, mikor jönnek az emberek, és még csak indul az egész. Hangolódunk, mielőtt pulzálni kezd a buli.” A legnagyobb elismerés számára, meséli lelkesen, az a pillanat volt, mikor a főszervező DJ Kato emlékezett a beküldött szettjére és megdicsérte azt. „Egy olyan ember véleménye, aki a dnb úttörője itthon, és elismerően beszél a szettemről – amit éjjel fülesbe vettem fel, mert a gyerekek aludtak -, nekem felér egy tömegnyi bulizóval.”
Ha már zenei eseményeknél tartunk, a révkomáromi RÉV-ben, a Magyar Kultúra Házában megrendezett partysorozat, a RÉVolution viszont István nevéhez is köthető. A City Reboot Crew csapatával – Infrával és Strukture-ral – még 2011-ben találkozott, később pedig DJ Psycho is csatlakozott hozzájuk és tervükhöz, hogy megmozgassák a környék elektronikus zenekedvelő közönségét.
A főszínpadon mindig a drum and bass különféle oldalai, a kisszínpadon pedig változóan: breakbeat, house, deep dubstep és hip-hop szól, hogy az elektronikus zene széles palettáját kínálják a közönségnek. Apropó, a következő nagy dobás december 11-én lesz, amelyre fő vendégként egy olasz páros, a már említett Hallucinator érkezik. A maszkos srácok a dnb keményebb (darkstep) oldalát képviselik, de a másik színpadon a 90-es évek hip-hopja, továbbá liquid, deep, jungle dnb és egy kis deep dubstep is hallható lesz majd. A házigazdák közül pedig természetesen Dilemma is a keverőpult mögé áll.