Kotleba a nevető negyedik
Amíg a szavazók egy része Bugárt ekézi, a másik fele Čaputovát élteti, az első ötbe kerülő másik három jelölttel alig foglalkoznak. Harabin eredményében a régi rendszer bukását sejtik sokan, František Mikloško a legtöbbeknek inkább egy kedélyes „törpapának” marad meg az emlékezetében.
De újfent kevesen figyelnek az egyes járásokban negyedik, máshol harmadik helyen befutó jelöltre. Hiszen a választások utáni katarzis nem sok energiát hagy sem a pártokban, sem az éjszakát átdolgozó elemzőkben. Ez a nap az abszolút győztes(ek) diadaláról és a vesztesek balsikeréről szól. De ki figyel ilyenkor a középmezőnyre, ki figyel a sok helyen harmadiknak befutó, gyakran 15% fölötti eredményt is behúzó Kotlebára?
A somfordáló szélsőjobb már lassan tíz éve a szlovák politikai élet szerves része, akár akarjuk, akár nem. Néha félelmetesek, néha viccesnek tűnnek, de jelenlétük egyáltalán nem mókás. Olyan korok fúriáit idézik, mikor a megbélyegzés többet jelentett társadalmi szegregációnál.
A christchurch-i mészárlás szele még nem ült el, így tartsuk szem előtt, Marian Kotleba azt a gyűlöletet képviseli, ami gyűlölet Brenton Tarrantot, az ez idáig egyetlen nevesített merénylőt is motiválta.
A szélsőjobboldal jelenlétét Szlovákiában a közvélemény még mindig túl gyakran kezeli csupán zavaró kellemetlenségnek. Ha nem folyik vér, ha csak itt-ott csattan el egy pofon, vagy kerül egy-egy falra rasszista, soviniszta, antiszemita felirat, vagy netán horogkereszt, az még belefér. A rendőrség hangos és néha teátrális látszatintézkedéseitől a Kotleba-félék nem riadnak meg, sőt inkább csak provokációnak, ösztönzésnek hat számukra.
A korábban csak „settenkedő szélsőjobb” pedig 2009-ben eljutott a besztercebányai megyefőnökségig, 2016-ban a parlamentig, tegnap pedig begyűjtötte a szavazatok 10,39%-át, összesen több mint 222 935 szavazatot, az összesítettben a negyedik helyet. Kotleba és „sajtója”– leginkább sorosozó, nyugat-, EU- és NATO-ellenes, orosz propagandát terjesztő híroldalak és blogok – a tegnapi eredményt egyáltalán nem vereségnek éli meg. Sőt, inkább a 2020-as parlamenti választások főpróbájaként, ha pedig a Focus februári közvéleménykutatási eredményeit nézzük, ebben a véleményben több van, mint hurráoptimizmus. Kotlebáék az elmúlt hónapokban átlagosan 10%-os támogatottságot tudtak felmutatni, 2019. februárban pedig 11,7%-kal a második leginkább támogatott pártnak mérték a A Mi Szlovákiánk Néppártot (ĽSNS).
Kotleba kampánya erős alternatív hátszéllel széles tömegekhez jutott el. Míg a szlovák szélsőjobb másik üdvöskéje, Róbert Švec erős dél-szlovákiai plakátkampánya ellenére a Komáromi járásban alig ért el 0,25%-eredményt, Kotleba még itt is 4,93%-ot tudott összehozni. Nyugatra haladva ez a minta tovább javul Kotleba javára. De ez a minta tapasztalható keletre haladva is, Kotleba 9,44%-ot, Švec 0,3%-ot ért el, ez követhető a Lévai, Nagykürtösi, Losonci, Rimaszombati járásig. Rimaszombatban Kotleba átlagosan már jóval 15% fölött jár, és ez a minta meg is marad Tőketerebesig.
A déli járások pedig egyáltalán nem térnek el az országos átlagtól, ez ugyanúgy érvényes Švecre is, ez pedig Kotleba és pártjának mind mélyebb beágyazódására enged következtetni, és arra, hogy a szlovák szélsőjobboldal vezetésért folytatott versenyben – egyébként a Szlovák Honvédek egyfajta anyaszervezetének is tekinthető – Szlovák Megújhodási Mozgalom (Slovenské Hnutie Obrody, SHO) mindinkább alulmarad. A köztársasági elnöki posztért folytatott mérkőzés ezért Kotlebának és pártjának sokkal inkább egy jól követhető közvéleménykutatás, erőfelmérés, és előkampány. A szélsőjobboldali párt igazi „képességei” pedig a múltban is abban bontakoztak ki, hogy képes a majd 40%-os bizonytalan szavazó egy jelentős részét fokozatosan meggyőzni és maga mellé állítani. Ebbe a folyamatba pedig mind az ellenzék, mind a kormánypártok ez idáig képtelenek voltak hathatósan beleszólni.
