Combat Obscura: a nyugalom megzavarása garantált

Vietnam, Korea, a szovjet-afgán háború, Irak, Szíria, Afgansiztán 2001-től, idővel mindegyik háború kitermelte a saját mozijait. Akciófilmek, drámák, de mindig azok a legütősebbek alkotások, amik betekintést engednek egy-egy konfliktus mindennapi valóságába.

Afganisztánt volt szerencsém szinte évről évre követni. A youtube-forradalom olyan közel hozta ezt a háborút, hogy ha valaki elég kitartó volt, azt szinte hónapról-hónapra tudta követni.

Restrepo, Korengal, Armadillo, The Battle for Marjah, The Hornet’s Nest vagy az olyan minisorazok mint a The Fighting Season a Hollywoodi megafilmekhez szokott ember számára ismeretlen alkotások. Ezek a dokumentumfilmek számomra azok, amik a sor elején állnak, ha ajánlani kéne, mert az afganisztáni háború iránt érdeklődik valaki. De mindennek volt egy hibája, ami, bevallom, ez idáig nem tűnt fel: a valós kép, amit az operatőr készít, más, ha az az operatőr egy civil, aki épp háborús dokumentumfilm készítésére adta a fejét, és belemászik egy olyan szituációba, amit egy normális ember messze elkerül. Teljesen megváltozik egy dokumentumfilm atmoszférája, ha „külsős” készíti, a katonák is másképp viszonyulnak hozzá, másképp viselkednek, visszafogottabbak.

Kaotikus, idegesítő, felháborító, félelmetes, megdöbbentő, vicces, szánalmas, értelmetlen, szomorú és körülbelül vázoltuk is egy töredékét az ember agyán átvillanó érzelmeknek, gondolatoknak, amit a Combat Obscura háborús dokumentumfilmet nézve tapasztalunk.

Jacob Lagoze 2011-ben 23 évesen került Afganisztánba, Kajakiba, Afganisztán szívébe. 2011-ben jelenti be Obama az amerikai jelenlét csökkentését, 10 000 katonát vonnak ki az országból. Még ebben az évben Pakisztánban egy különleges egység végez Oszama bin Ládennel, neki ekkor kezdődik a háború.

Lagoze nem mesterlövész volt, nem tűzszerész vagy szanitéc, hanem harctéri operatőr. A gondolatot úgy is folytathatnám, hogy egyik kezében kamera, a másikban fegyver volt, de ez nem igaz. Lagoze, ha kellett, harcolt, bent a tűzvonalban, sőt egyik leghíresebb felvétele készítése közben, amit a CNN is leadott, meg is sebesült – még interjút is adott az eset után pár perccel, saját kamerájának, amit egy katona társa vett át. Ez a TV-ben leadott felvétel áll a legnagyobb kontrasztban az egész nyers művel.

Mert Lagoze kamerája szinte folyton forgott. Olyan pillanatokat rögzített, amiket a hétköznapi ember nem élhet át, nem érthet meg, és amiket soha nem is szeretne megtapasztalni.

Harctéri operatőrként fő feladata az volt, hogy kiképző és tájékoztató célú felvételeket készítsen, meg rövid riportokat, amik, miután átmentek a hadsereg cenzorain és a PR-osztály rábólintott, mehettek a médiának.

De Lagoze nem csak ezeket a felvételeket hagyta meg, hanem egy sor mást is. Bensőséges, zavaró, állandóan hullámzó tematikájú snitteket, amik gyorsan váltják egymást, meg-megállva egy olyan pillanatban, amikor épp nem lő senki. Aztán még be sem fejeződik a jelenet, már a következő esemény hangsávja bele is mászik, hallhatjuk a fegyverropogást, ahogy egy katona szanitéc után kiált, mi még fel sem ocsúdtunk, és már egy számunkra teljesen szürreális kép van előttünk. Katonák egy hullát vizsgálnak hosszan, aztán az egyik megszólal:

A Combat Obscura majdnem 100/100-as értékelést ért el a Rotten Tomatoes filmkritikákat gyűjtő weboldalon. Annyira húsba maróan közel hozza a harctér csak katonák szemével tapasztalt valóságát, hogy a hadsereg nem is szerette volna, ha megjelenik. Csak erős idegzetűeknek ajánlom.