Szex, drog, rock ’n’ roll és sár | Woodstock 1969 – 2019

3 nap béke és zene. Idén nyáron az 50. évforduló alkalmából újra életre hívják a legendás woodstocki fesztivált, amit 1969 óta több alkalommal is megpróbálták újraéleszteni, több-kevesebb sikerrel.

1969. augusztus 15.

3 nap, 32 fellépő és közel félmillió ember. Az 1969-es woodstocki fesztivált már a korszakban is nagy kultusz övezte, nem véletlenül, hiszen a kor legnagyobb zenei előadói váltották egymást a színpadon. Emellett pedig a “3 nap béke és zene” több volt, mint puszta marketingfogás – egyben szimbolizálta is a kor szellemiségét. A hippi szubkultúra mellett 1969-ben már javában zajlott a vietnami háború, a hippimozgalmak pedig a lehető legtöbb úton és módon hirdették a szeretet és béke fontosságát, valamint a háborúellenességet.

Az esemény mögött álló 4 személy – Artie Kornfeld, Michael Lang, John Roberts és Joel Rosenmann – eredeti ötlete az volt, hogy a fesztivál bevételeiből egy zenei stúdiót hoznak létre Woodstock városában. A helyszínnek szánt Walkill ugyanakkor visszavonta a rendezés jogát a már javában szerveződő fesztiváltól, amelyet így végül egy Max Yasgur nevezetű amerikai farmer 240 hektáros farmján rendeztek meg, egy Bethel nevű kisváros mellett.

Woodstock egy ingyenes, nemzetközi fesztivál volt, legalábbis a köztudatban így terjedt el, ám ez nem teljesen igaz. A szervezők eredetileg profitszerzés céljából vágtak bele a dologba, így a három napos fesztiválra az elővételes jegyekért 18 dollárt, a helyszínen váltott jegyekért pedig 24 dollárt kértek el, míg a napijegy 7 dollárba került. Azonban a fesztiválozók egy ponton lerombolták a jegyárusító bódékat, valamint a kerítéseket, ezután pedig viszonylag gyorsan terjedt a hír, hogy Woodstock ingyenes, amelynek hatására aztán még több ember indult útnak. Így történt, hogy a tervezett néhány tízezres nézőszám helyett többszázezres tömeg látogatott ki az eseményre.

A fellépők és a hiányzók

A Woodstock Music & Art Fair névre keresztelt fesztivál többek közt olyan előadókat és zenekarokat vonultatott fel, mint Jimi Hendrix, Joe Cocker, Janis Joplin, The Who, Jefferson Airplane, Creedence Clearwater Revival, Grateful Dead és rajtuk kívül még több, a korban jelentősnek számító zenész tarkította a woodstocki fesztivál fellépőinek névsorát. Az eseménynek természetesen megvoltak a maga nagy hiányzói is (Bob Dylan, Rolling Stones, The Doors, Jethro Tull vagy épp a Led Zeppelin), akik számos ok miatt kénytelenek voltak visszautasítani vagy lemondani a fesztivált. John Lennon például Richard Nixon amerikai elnök miatt nem utazhatott az Egyesült Államokba.

A szervezőknek számos problémával kellett szembenéznie, hiszen eredetileg néhány tízezer emberrel számoltak. Így borítékolható volt, hogy az ellátással, beleértve az élelmezést, gondok lesznek. Köszönhetően annak, hogy több helyről is érkezett segítség, végül sikerült megoldani a felmerülő problémákat, és a fesztivál is viszonylag zökkenőmentesen zajlott le (bár két ember kábítószer túladagolásban életét vesztette).

A szervezőket ezen kívül még az időjárás is aggasztotta: a fesztivál alatt gyakoriak voltak az esőzések, olykor viharok is tomboltak, aminek köszönhetően kis túlzással sártengerré változott a nézőtér. Ez pedig nem csak a fesztiválozókat érintette, hanem a szervezőket is, hiszen a körülmények megnehezítettek számos dolgot, beleértve a közlekedést és az ellátás biztosítását is.

A háromnapos fesztivál végül négy napig tartott: az egyik legemlékezetesebb fellépés Jimi Hendrix nevéhez köthető, aki a negyedik nap reggelén utolsó fellépőként adott koncertet zenekarával.

“Jimi Hendrix ikonikus fellépése és az amerikai himnusz”

“Még két nap béke és zene”

1969 után többszöri is megpróbálkoztak a woodstocki fesztivál újraélesztésével. Először 1989-ben, egy koncert erejéig, majd 1994-ben a 25. évforduló alkalmából. A Woodstock ’94 a New York állambeli Saugertis város mellett került megrendezésre, amely a hangzatos és frappáns „2 More Days of Peace and Music” szlogennel utalt az 1969-es fesztiválra, azaz „még két nap békét és zenét” ígért a világnak.

A Woodstock ’94 több olyan előadót is felvonultatott, akik 1969-ben is részt vettek a fesztiválon. A nagy visszatérők között volt például Carlos Santana, Joe Cocker, Country Joe McDonald, és sor került Bob Dylan fellépésére is, aki 1969-ben lemondta a meghívást. A 80-as, 90-es évek környékén feltűnő új, alternatív(abb) zenei irányzatok képviselői sem hiányozhattak az eseményről. A Nine Inch Nails, a Cypress Hill, a The Cranberries, és a Green Day mellett az Aerosmith és a Metallica is hozzájárult ahhoz a két naphoz, amelyen ismét a béke és a zene került előtérbe.

Persze 1994-ben is akadtak kisebb-nagyobb problémák. Közel 350 ezer ember látogatott ki a fesztiválra, így a szervezést értelemszerűen komolyabban vették 1969-hez képest; többek közt biztonsági őrök, fémdetektoros beléptető kapuk, és kerítés várta a fesztiválozókat, amelyet ezúttal nem zúztak le. Hogy a Woodstock ’94 egy modern fesztivál volt, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a béke és szabadság ellenére a látogatóknak – a drogok és az alkohol mellett – tilos volt élelmiszert bevinni a fesztivál területére, emellett pedig a belépő sem volt olcsó.

Az időjárás huszonöt év után sem volt kegyes Woodstockhoz, a béke és zene mellett ismét az eső és a sár játszotta a főszerepet, főleg, hogy 1969-hez képest nem csak a maga a zene, de a közönség viselkedése és magatartása is jócskán változott – így feltételezhető, hogy a színpad előtt hevesen tomboló tömeg számára nagyobb kihívást jelentettek a szélsőséges körülmények.

„A nap, amikor a kilencvenes évek meghalt”

Nagyjából így lehetne lefordítani azt a szólást, aminek angol eredetije (“the day the Nineties died”) az 1999-ben megrendezett Woodstock fesztiválra utal, amelyet béke és zene helyett erőszak és botrányok jellemeztek.

A 30. évforduló alkalmából megrendezett Woodstock ‘99 ezúttal 4 nap zenét és békét ígért, 3 színpaddal és a 90-es évek meghatározó előadóival, együtteseivel. Az eredeti Woodstockról már csak pár fellépő volt jelen.

Limp Bizkit, Rage Against The Machine, Ice Cube, Metallica, Red Hot Chili Peppers, Korn, Creed – csak néhány olyan név, akik 1999-ben a csúcson voltak. A három színpadnak köszönhetően több műfaj is megfért egymás mellett, így tulajdonképpen (majdnem) ott volt mindenki, aki számított.

Akkor mégis mitől volt botrány az 1999-es Woodstock?

Először is a szervezés.

1999-ben valamit nagyon elszámoltak a szervezők, több téren is. Kezdve az árakkal.

A kapuknál 180 dollárt kértek el, de ez még indokolható a fellépő zenekarokkal. Egy kis üveg víz viszont már 4 dollárba került, akkor, amikor 38 fokos hőség tombolt, és amikor problémák adódtak a vízellátással is. A fesztiválra felállított mobil zuhanyzók és WC-száma is édeskevés volt a látogatók számához képest.

Talán apróság, de a nagyobb neveket felvonultató két nagyszínpad (East Stage és West Stage) között 4 km volt a távolság, amit jobbára gyalog, az elviselhetetlen hőségben tett meg az ember. Ám mindez eltörpül a további problémák mellett.

A botrányok ugynais túlmutattak a szervezésen. A fellépő zenekarok és előadók műsora alatt is számos atrocitásra, erőszakra került sor, nem egyszer maguk az előadók hergelték a közönséget. A Rage Against The Machine például felgyújtott egy amerikai zászlót a színpadon, miközben a Killing in the Name c. dalukat játszották. A Limp Bizkit koncertjén a tömegben csoportosan megerőszakoltak egy nőt, ezen kívül pedig folyamatosan tört-zúzott a közönség. Furcsa félreértés áldozatává vált a Red Hot Chili Peppers, amely egy Jimi Hendrix feldolgozással (a Fire c. dallal) zárta műsorát. A dal közben a nézőtéren lángra kapott egy hamburger árus bódéja, a közönségből pedig sokan elkezdtek székeket és mindenféle szemetet dobálni a tűzre, így a dal végére egy jókora máglya kerekedett az egészből. Bár a médiában nagy botrányt kavart az eset, és a zenekart a közönség felbujtásával vádolták, valójában nem tehetettek róla, félreértés volt.

“Elszabadul a káosz.”

Woodstock 50

Az eredeti szervezők közül Michael Lang 2014-ben vetette fel először, hogy az 50. évforduló alkalmából szeretne egy emlékkoncertet szervezni. Végül idén januárban bejelentette, hogy Woodstock 50 néven a New York melletti Watkins Glen városában kerül megrendezésre a fesztivál. Ez év márciusában pedig napvilágot látott a Woodstock 50 fellépőinek névsora is, köztük néhány olyan legendával (Santana, David Crosby, John Fogerty) akik ötven évvel korábban is a fellépők közt voltak. Rajtuk kívül pedig a mai mainstream rock, pop és hip-hop zene jeles alakjai és képviselői próbálnak meg békét, szeretetet és zenét teremteni 2019. augusztus 16. és 18. között.