Meglepetés e bejegyzés
Míg József Attila saját születésnapján „csak” egy verssel lepte meg önmagát, addig a nem középiskolás foki tanításért hálás olvasók 1964-ben posztumusz lepték meg József Attilát, mikor születésének napját hivatalosan is a magyar költészet napjává nyilvánították. Ennek apropóján megkérdeztem a trafik.sk szerzőit, mi a kedvenc versük. Szigorúan szubjektív bejegyzés következik.
(Előre is elnézést kérek a Márai-rajongóktól, akik jogosan háborognak, ha úgy érzik, hogy kedvencük e napon háttérbe szorul, annak ellenére, hogy szintén ma ünnepelné születésnapját, de szerintem ő sem bánná, ha látná a versekkel elöntött internetet.)
Ryšavý Pál
Pali a Trafik mindenese. Résen van, posztol, véleményez, tudósít. Legyen Szíria, Ukrajna, Afganisztán, ha háborúról van szó, Pali benne van. Persze kizárólag mint újságíró és kizárólag otthonról. Tudja hol van vagy volt háború, és elképzelhető, hogy azt is, hol lesz, bár ezzel nem dicsekszik. Biztosra veszem, hogy többet tud a Facebookról, mint az róla, de most itt van egy plusz adalék: Pali Verlaine klasszikusának zseniális Tóth Árpád fordítására kapcsol ki. A bátrabbaknak pedig itt van az eredeti változat.
Őszi chanson
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sírok,
S elém a sok
Tûnt kéj kél.
Óh, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél…
Sólymos Karin
Hivatásos factchecker, az álhírek réme. Ha egyszer megalapítják a Googlezer díjat, ő lesz az első és az összes többi nyertes is. Ami fent van a neten, azt megtalálja, pont ezért valótlanságot állítani a jelenlétében nem túl kifizetődő. Feloszt, beoszt és kioszt, néha egyszerre. Kritikus gondolkozása a másik fegyvere, ezt négy nyelven is űzi. Időmenedzselése irigylésre méltó, általában n+1 dolgot csinál egyszerre. Ha kicsit visszavonulna, Závada Péter kötetét lapozgatja. Kedvenc verse is Závada.
Áspis
Olyan vagy, édes, mint a mérges áspis
s én, mint a légért kapkodó egér.
Bár szívemen melengethetnék mást is,
egy csókod minden fulladást megér.
Máskor pedig, mint trópusok boája,
filmekből ismerős constrictorok,
a szád, édes, te is úgy tartod á-ra,
s feltárul, fel, a vége-nincs torok.
Testemben mindahány parányi csont van,
akár a tökmag héja, összeroppan
irgalmatlan diótörőd alatt.
Mint zöld mambák, ha prédájukat űzik,
a félelem szívembe begyűrűzik
– mivégre, mondd, e gyilkos indulat?
Finta Márk
Ha valaki a Trafikban barangol, akkor nagy valószínűséggel az ő írásába botlik bele, ugyanis majdnem 350 cikk szerzője. Véleményvezér, szövegeit hol a líraiság, hol a szarkazmus, hol az irónia hatja át, attól függően, éppen mire van szükség. Minden szavának súlya van, de mindig épp annyit mond, amennyit kell. Kedvenc verse egy Radnóti, mert mint mondja, „annál megrázóbb, kétségbeesettebb, mélyebb, keserűbb, édesebb, kegyetlenebb verset még nem írtak soha, és nem is fognak. Csak most kezdtem el felfogni a súlyát.” A szóban forgó vers utolsó szakaszát mindenki ismeri, úgyhogy jöjjön az első.
Hetedik ecloga
Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.
A folytatásért kattints!
Czímer Gábor
A szlovákiai magyar sajtó fenegyere. Nincs hazai magyar sajtóorgánum, ahol ne fordult volna meg, mindenkit ismer, és őt is ismerik. Tüntetések állandó résztvevője, ha épp nincs semmi a közelében, akkor hazai politikusok nyomában jár. Filozófia és fizikai szakosként Petri György rajongó, kedvenc versét azonban a terjedelem miatt nem teljes egészében közlöm. (Bocsi!)
Hogy elérjek a napsütötte sávig
Szokványos nyári éjszakának indult.
Sétáltam kocsmáról kocsmára.
Talán éppen a Nylonban ittam,
a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál
(vagy azt akkor már lebontották?). Nem tudom,
lehet, hogy a Boráros téren.
Ezek a séták mindig
reggelig vagy épp két napig tartottak,
és akárhová vezettek.
Mindenesetre, valahol ültem, ittam.
(Akkor még akármit – kostolódó ifjúság.)
Még nem olvastam a kocsmákban,
nem, nem, még nem temetkeztem
könyvbe-újságba, nem fixíroztam az asztal lapját.
Még nem idegesített fel, ha szóltak hozzám.
A folytatásért kattints!
Izsák Gergely
A Trafik gyakornoka, történész, neki köszönhetőek a legutóbbi budapesti tüntetések beszámolói. Politikai orientációja öt perc beszélgetés után azonnal dekódolható, már csak az élmény miatt is megéri. Álmából fölkeltve is kész a politikai vitára, szabadidejében Krasznahorkait olvas. Nincs kérdés, amit ne tudna megválaszolni a magyar nép zivataros századaiból, de ugyanez elmondható Csehszlovákiáról is. Kedvenc versét akár saját maga is írhatta volna.
Lugossy László
Szeretnék egy komplexebb életet élni,
Ami teljesen egysíkú,
mint a Guns and Roses leszállóága,
a piaci viszonyoknak megfelelően
divatosan öltözködve,
rengeteg érdekességet
magam elmélkedve
bebizonyítani,
hogy az ember félig állat,
félig pedig elfajzott tévedés…
Szalay Hajni
Szintén gyakornok, e cikk megálmodója és kivitelezője. Diplomám szerint szerkesztő. Nagy álmom tökéletesen ismerni a magyar helyesírást, és megtanulni Shakespeare összes szonettjét, mert szerintem azoknál szebb szövegek szerelemről, vágyakozásról, beletörődésről nem nagyon születtek. Ezen kívül Radnóti és Pilinszky rajongóként tekintek magamra, de most mégis inkább az ünnepelttől, József Attilától hozom az egyik legkegyetlenebb versét, amely már hetek óta nem megy ki a fejemből. És ezen az sem segített, hogy a Pilvaker idén ezt is feldolgozta.
Magány
Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes
bársony-penész pihézze melledet.
Nézz a magányba, melybe engem küldesz.
Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet.
Száraz homokként peregjen szét arcod,
a kedves. S ha cirógatnál nagyon,
mert öled helyén a tiszta űrt tartod:
dolgos ujjaid kösse le a gyom.
Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kivánság.
Meg se rebbennél, ha az emberek
némán körülkerülnének, hogy lássák:
ilyen gonosszá ki tett engemet.
Kit szorongatsz most? Ha szülsz, a fiadnak
öröme az lesz, hogy körbe forog,
te meg rápislogsz, míg körülhasalnak
telibendőjü aligátorok.
Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon,
látom a szemem: rám nézel vele.
Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom,
hogy azt hihetném, meghalok bele.
Ha ezt mind elolvastad, akkor igazán megérdemled az ajándékot: Dél-Komáromban ma felavatták a Sztalker Csoport könyvautomatáját, amelyből 1000 forintért vehetsz könyveket, köztük egy versválogatást is, hogy bárhol elolvashass egy verset. Csak oda kell menni érte. A többi rajtatok múlik.
