Beszéljünk a fasizmus helyzetéről!

A dicső múltra könnyebb emlékezni, mint az elkövetett hibákra, esetleg bűnökre. A politika pedig ebből gyárt ideológiát: szelektál, összemos, hárít, és az érzelmekre alapozva a mából magyarázza a történelmet. Mit ünneplünk május 8-án?

Átpolitizált ünnepről van szó, ha egyáltalán a hallgatás annak számít. Azáltal, hogy Magyarországon ez nem ünnepnap, a törésvonalak kontúrjai még inkább látszódnak, és ennek tekintetében beszélhetünk a győzelem napjáról, amire világszerte megemlékeznek.

A XX. század traumái mai napig fontos részeit képezik az identitásainknak, és ez a kelet-európai emberekre kimondottan igaz. Képzeletünk és tudásunk sokszor a nagyszülők és a szülők (esetleg valamilyen idősebb rokon vagy barát) történeteiből épül fel a világháborúkról és azokról a rendszerekről, amikben még ők éltek.

Magyarán ez egy elven kapcsolat a múlttal. Másfelől viszont nagy is a kereslet a történelmi tematikájú művek iránt, így az olvasmányok is befolyásolják a történeti tudásunkat, így közvetve identitásunkat. Számos, a kultúráért és a tudományért sokat tett tudós (filozófusok, történészek, jogászok, stb.) a múltból vett példák alapján magyarázták világunkat. Ez persze evidencia, de ennek kijelentése mégis szükséges ahhoz, hogy megértsük, miért is lenne fontos emlékeznünk bizonyos eseményekre. Ha tudatosítjuk, milyen fontos a múlt, akkor ahhoz is közelebb juthatunk, hogy mégis miért van az, hogy a történelem mentén törésvonalak húzódnak a társadalmunkban.

A fasizmus feletti győzelem napja

A második világháború a szövetséges hatalmak győzelmével zárult. A náci Németország május 8-án tette le a fegyvert a szövetségesek hadereje előtt, és Európában ekkor fejeződtek be a harcok, amelyek az addig még sohasem tapasztalt események lezárását jelentették. Az egykori szovjet érdekszférába tartozó államok számára mégis május 9. volt a győzelem napja.

Két okból, egyrészt mivel a szövetséges hatalmak egy nappal előbb érkeztek meg Berlinbe, ahol a németek megadták magukat, mint Prágába, ahol a „felszabadítás” így még váratott magára, másrészt meg amikor a kapituláció életbe lépett, Moszkvában már kilencedike volt. Európa szerte ünneplik tehát ezeken a napokon a fasizmus feletti győzelem napját.

Az Egyesült Államokban pedig szeptember 2-án ünnepelték a háború végét. Az atombombák bevetése azonban mégiscsak beárnyékolja a japánok kapitulációjának emlékét, így ez már „csak” egyszerű emléknapnak számít (kivétel Rhode Islandet).

Munkaszüneti naptól nem lesz hagyomány

Szlovákiában 1997-től munkaszüneti nap május 8., előtte mint emléknap szerepelt a naptárban. Több mint húsz év telt el azóta, és egy fasisztoid gyökerekkel rendelkező párt ül a szlovák törvényhozásban, amely a legutóbbi államfőválasztásokon is megmutatta az erejét, és láthattuk azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság sem oszlatta fel a politikai formációt.

Persze, amiről itt szó van, azt egy bírósági ítélet nem tudja megszüntetni, hiszen nem a pártról van szó, hanem a társadalomról, amelynek egy része beszavazta őket a parlamentbe, egy része pedig tétlenül nézi azt a káros tevékenységüket, amit folytatnak. Kotlebáék ereje bizonyos szempontból a politikai elit és a jobb sorsúak elfordulásának a következménye az alsó társadalmi csoportoktól, ami megbosszulja magát.

A felelősséget vállalni kell, de a megoldás kieszközölése nem maradhat el, amit a társadalmon belül kell kezdeni, és okait kell fölszámolni. Magában egy munkaszüneti nap nem jelent sokat, de kiindulópontja lehet a fasizmus elleni hagyománynak. Ez egy olyan országban kimondottan szükséges, ahol nagy számban élnek együtt szlovákok, magyarok és romák illetve más nemzetiségekhez, kisebbségekhez tartozó emberek.

Magyarország és az emlékezetpolitika

A kelet-európai nemzetek komplexusosságának versenyében félő, hogy az élen akár többszörös holtverseny is kialakulhatna, azonban kormányzati szinten kevesen állnak bele ennyire az emlékezetpolitikába, ahogy azt Magyarországon teszik. Míg Szlovákiában a (el)hallgatás okozza a gondot, Magyarországon a felelősség hárítása (lásd pl. A német megszállás áldozatainak emlékművét), és a két világháború közötti időszakkal ápolt nosztalgikus kapcsolat (pl. a minden pénzt megérő Kossuth tér „rekonstruálása”).

A vita általában nem május 8. körül forog, hanem április 4-ről. A rendszerváltás óta feszegeti a magyar társadalom szerkezetét, hogy akkor felszabadult vagy megszállták. A magyarországi „közszolgálati” műsorszerkesztők ezt egyszerűen oldották meg, és csak a szovjet csapatok rémtetteiről beszéltek. Ez persze része a vitának, de itt csak az egyik foldal ideológiával átitatott értelmezése jelenik meg, kidomborítva egy tényt, ami természetesen mélyebben hat az ember emóciójára. Ha ebben a műsorsorozatban viszont pl. a magyar bűnöket kellene tárgyalni, az általában nem kerül szóba. (E téren ajánlom a Krausz-Ungváry vitát, ami érinti a II. világháborús magyar csapatok rémtetteit is, valamint azt, miként kell kinéznie egy vitának – videó, recenzió.)

Nem fasizmus, de attól még nem oké

Sokszor kapja meg az emberi jogokra jobban figyelő (érzékenyebb) értelmiségi réteg egy része (magyarországi törzsi gondolkodás szótárában lásd: balliberális oldal), hogy unos-untalan mindenkit lefasisztáz. A kritikának van alapja, de attól, még nem indokolatlanul pufogtatnak ilyen frázisokat. A szélsőséges eszmék ugyanis már a spájzban vannak (lásd például a Szabadság és Nemzetek Európája szélsőjobboldali EP-frakciót).

Vergangenheitsbewältigung – így nevezik a németek a múltfeldolgozást, ami hivatkozási ponttá vált, hiszen a történelem terhe a 1945 után talán őket nyomta legsúlyosabban. Ebből nekünk kelet-európaiaknak vajmi keveset sikerült tanulnunk. A feldolgozatlanság politikai hisztériát szül, aminek láncolata pedig többnyire katasztrófákat (erről lásd Bibó István: Az európai egyensúlyról és békéről). Az ideologizált történelmünk így kollektív amnéziához vezet. Május 8-án emlékezzünk arra, hogy a nemzeti hisztériák anno 50–70 millió ember életét követelték. Ennek újbóli bekövetkezése senkinek sem lehet célja

Itt érdemes megjegyezni, hogy ma az egész világon brutális méretű fegyverkezés zajlik, illetve azt is, hogy Irán ma fölmondta az atomalku egyes részeit.