David Bowie (újra) élőben

Posztumusz kiadványként jelent meg David Bowie Glastonbury 2000 c. produkciója CD-n és DVD-n, mely a legendás koncert teljes anyagát tartalmazza. Ha a Bowie-kánont a Legacy repertoárjával azonosítjuk (mely a művész halála után 10 hónappal került a boltokba), feltűnő, hogy a Glastonbury is fontos állomása az életművön belüli súlypontok kialakításának. Ugyanakkor az élő show lehetőséget nyújt arra is, hogy élvezzük (vagy újra átéljük) Bowie szenzációs előadásmódját, rácsodálkozzunk azokra a jelenetekre, melyek a stúdiófelvételekből nem nyerhetők vissza (illetve nem kerültek lejegyzésre). Tekintsük át röviden, miért tekinthető jelenleg David Bowie megkerülhetetlen figurának a pop történetében.
Bowie nevéhez köthető a sztárságról való gondolkodás mássága, mely a mai napig meghatározza a popművészek attitűdjét. A Hunky Dory című album B oldalán található három tribute-szám, melyeknek azonosítható címzettje van. Az Andy Warhol és a Song For Bob Dylan a jelölt alkotókhoz, a Queen Bitch pedig a Velvet Undergroundhoz, pontosabban Lou Reedhez szól. Ezekkel a dalokkal Bowie eltörölte a popsztárt és a rajongó csoportot elválasztó határokat, ugyanakkor elindította az önmagára reflektáló pop folyamatát, melyben az alkotót ért hatások nem maradnak rejtve a közönség elől. A produkciók ezért ráirányítják a figyelmet a pop történetére, másrészt eltolódnak a posztmodern érzékenység felé. Ez volt az alapja a Ziggy Stardust figura létrehozásának is. (Ziggy Bowie talán leghíresebb karaktere, egy fiktív, androgün rocksztár, a hasonmás, aki a teremtőjéből sztárt csinált.)
Ebben a viszonyrendszerben már nagyon korán kialakult egy témacentrum Bowie dalszövegeiben, mely az „élet = színház” toposz módosított változataként a mindennapi élet mozijellegét járja körül. Az ilyen elemek Bowie-nál a mediális környezet beíródását hangsúlyozzák, illetve a különböző médiumok eljárásait összefűzik a nyelven keresztül a látvány működésével. Ez az intermediális érzékenység aztán a klipkorszak kihívásaival találkozik. Bowie ugyanis a popot nemcsak hangélménynek tekintette, hanem vizuális közegnek is, ezért videoklipjeiben arra törekedett, hogy az információrétegek túlfussanak a dalszövegen és függetlenedjenek a nyelvi kötöttségektől. Pop, üzlet és videoművészet összekapcsolása a 80-as évek elején olyan fejlemény volt, melyet bátran a popkultúrát megújító fejlemények között tarthatunk számon. Valószínűleg a korszak egyik legizgalmasabb klipje a Fashion (Bowie és Mallett közös munkája), melyben a színpadi szereplést megörökítő filmrészlet, a két minireklám és a dalszöveg a fogyasztói kultúrának tart tükröt, miközben hozza a rock-ikon és a rajongó szerepét kölcsönös áthatásként érvényesítő szemléletet is.
A kreatív ellentmondásokból, pop art alakzatokból, sci-fi-elemekből, szexuális többértelműségből, a teatralitás kiterjesztéseiből építkező Bowie-életmű rendkívüli hatással volt az ifjúság kultúrájára. Az egyenruhaszerű, tehát változatlanként tételezett rajongói identitást kimozdította statikusságából, és éppen azzal szolgáltatott példát, hogy a stílust dinamikus tényezőként közvetítette. Ezzel részben a határok bizonytalanságára terelte a figyelmet, másrészt arra, hogy a stílusok összeolvadhatnak. Ugyanakkor Bowie azzal teremtett sablont, hogy éppen annak stabilitását kérdőjelezte meg, aminek előfeltétele a kulturális poliglottokra irányuló médiafigyelem, illetve az én/test-centrum és a tonális központok viszonyának a folytonos reflektálása és átrendezése. A Bowie-attitűd originális konstrukciós elve az e kettőt (tehát a nemi, alkotói, magánemberi identitást, a maszkokat és a zenei világ rétegzettségét) összekötő performatív (előadói) rendszer meghökkentő, de sokszor parodisztikus kezelésében ragadható meg.
A Glastonbury 2000 igen széles érzelemskálát fut be, a Bowie-rajongóknak ugyanúgy tartogat meglepetéseket, mint a popszakma tanulmányozóinak. De ha pusztán a szórakozás vagy a kíváncsiság kedvéért nézünk bele az anyagba (a 2006-os Glastonbury-filmben a Heroes már ütött), akkor is azonnal látszik, hogy az artpop egyik csúcsteljesítményével van dolgunk. Ami 2000-ben Glastonburyben történt, az immár nem marad Glastonburyben…
Kiemelt kép: ksassets.timeincuk.net