Hogyan neveljük pénzügyi tudatosságra a gyerekeinket?

Több felmérés is megerősíti, hogy Szlovákiában alacsony a lakosság pénzügyi ismerete. Bár szeretjük azt hinni magunkról, hogy nagyon okosan bánunk a pénzzel, 2018-as adat, hogy az öt és félmilliós lakosságára összesen 3,3 millió végrehajtás esik, ehhez a számhoz pedig még hozzá kell adni kb. 600 ezret, ez azoknak az eseteknek a száma, amikor a bírósághoz kérvényt nyújtottak be a végrehajtási eljárás megszüntetéséről.

Ha a járási bontást nézzük, a leginkább eladósodottak pont a déli, magyarok lakta járások, mint a Kassai, az Érsekújvári, Komáromi, Galántai vagy Lévai járás. 2018 október végéig pedig már több mint 16 ezer csődeljárást kezdeményeztek magánemberek. A Szlovák Nemzeti Bank statisztikái alapján 2018-ban minden egyes hónapban több mint 60 millió euró kölcsönt vett fel a lakosság, spórolásainkat pedig szeretjük a saját bankszámlánkon tartani, ahelyett, hogy ismerkednénk a befektetések világával, akár minimális szinten is. Ez minden csak nem magasfokú pénzügyi tájokozottság. Mit tehetünk akkor, ha a gyereink számára nem ilyen jövöt képzelünk el?

Azt hiszem, kezelhetjük tényként, hogy az anyagilag sikeres családok egyik titka a pénzzel való jó bánásmód, amit át is adnak a gyerekeiknek. Vagyis kicsi koruktól megtanítják őket arra, hogy a pénz nem egy, az ATM-ből korlátlanul áramló valami, ami mindig minden körülmények között a rendelkezésünkre áll. Ha a gyerek rossz pénzügyi mintákat les el otthonról, nagyon könnyen kerülhet hitelcsapdába felnőttként, ha a hitelkártyák, és az olcsó hitelek reklámjai beszippantják. Ha te nem ezt a jövőt szeretnéd gyerekeidnek, most megosztunk pár tippet, mire érdemes odafigyelni.

Mikor kell elkezdeni?

Hát bizony nem tinédzserkorban! A legjobb minél hamarabb, egy négyévessel már bátran beszélgethetünk alapdolgokról. Pláne, hogy ilyenkor még a szülő a „félisten“, akinek a szava jelent mindent, és akiben feltétel nélkül megbízik a pici. Ilyenkor kell elmagyarázni, honnan jön a pénz (vagyis a munkáért jár cserébe), de csak limitáltan áll rendelkezésre. Számoljunk vele együtt pénzt, játszunk az érmékkel, ha már nagyobb, magyarázzuk el, hogy az érme értéke a fontos, nem a mérete (az ötven centes nagyobb ugyebár mint az egy eurós, de fele annyit ér). Ha gyerekkel megyünk bevásárolni, jó, ha készpénzzel fizetünk, hogy lássa: minden egyes megvett csokoládé után anya pénztárcájában egyre kevesebb marad belőle. Ha hazavisszük a plüssmacit, nem marad pénz ételre.

A zsebpénz az alapja mindennek

Az egyik legnagyobb hiba, amit a szülő elkövethet, hogy nem ad zsebpénzt a gyereknek. A „ha szüksége van valamire, majd én megveszem“ hozzáállás csak annyit eredményez, hogy a gyerek egy kifogyhatatlan bankot fog látni a szülőben, egyúttal pedig azt is, hogy megtanulja amint kell valami, csak csettint és meg is lesz. Egyenes út a hitelkártyák és kölcsönök világába. Ha nem adunk pénzt a kezébe, hogyan tanulná meg a vele való bánásmódot? A zsebpénz arra jó, hogy a gyerek megtanulja beosztani a jövedelmét. Hogy lássa, ha valami nagyobbra vágyik, akkor nem szórhatja el naponta csokikra. Jó alkalom, hogy kicsit beszéljünk a megtakarításokról, arról, hogy megtanítsuk, muszáj félretennie a nem várt helyzetekre, a jövőre (ezt persze elsősorban a középiskolásokkal, egy hétévestől ne várjunk el ilyenfokú szellemi érettséget).

Legyen a kicsinek pénzszerzési lehetősége a családon belül. Például, legyen meg bizonyos feladata a családban, amit el kell végeznie, ám ha ezen felül hoz jó jegyet, vagy végez el házimunkát, kapjon némi „pénzügyi motivációt“ is. Fontos, hogy ne mindenért ezzel akarjuk motiválni, és tanulja meg, hogy a házimunka ráéső része az bizony kötelező, és nem jár érte plusz zsebpénz. Például minden héten ki kell takarítania a szobáját kötelezően, de ha fel is mos a lakásban, azért már jár a bónusz.

Legyünk következetesek és magyarázzuk meg, hogy mi a szükség és mi a vágy. A szükséget megkapja tőlünk – étel, ruha stb.-, de a vágyra – pl. Playstation – már magának kell félretennie. Ha egyszerre több mindent szeretne, kénytelen fontossági sorrendet felállítani. Így rájön, vannak dolgok, amire várnia kell, mire megszerzi, s ez újabb hasznos tudást hoz számára az élethez.

Egyébként némi statisztikai adalék ehhez: egy átlagos szlovákiai családban havi 22 euró zsebpénzt kapnak a gyerekek  Legbőkezűbben Besztercebánya megye szülői bánnak a poronytokkal, legkevesebb zsebpénzt Kassa és Eperjes megyében osztják az ősök. A hatévesek közül csak minden negyedik iskolás kap még saját pénzt, viszont 11 éves korban ez az arány már 66 százalék felett van. A nemek közti különbség itt is kiütközik – a szülők válaszaiból kiderült, hogy a lányok átlagosan 3 euróval kevesebb havi zsebpénzt kapnak, ám nekik általában jóval korábban kiutalnak saját pénzt a szülők mint a fiúknak. A picik 37 százaléka édességre és ételre költi, egyharmaduk pedig valami nagyobb dologra spórol belőle.

Felelősségre nevelés

Amikor először kap zsebpénzt a gyerek, valószinűleg egy-két nap alatt a fenekére ver a pénznek. Itt kerül képbe a szigor, ha a következő hétig nem kap semmit, bármennyire is sír, rádöbbenti a beosztás és a spórolás fontosságára. Ehhez tartozik az is, hogy a gyereknek soha ne adj “kölcsön”. Vagyis ha egyszer elverte a rendelkezésre álló keretet, akkor bizony később lesz meg az a vágyott márkás sportcipő. Szintén fontos, hogy a felelősségre is megtanítsuk: ha saját hibájából elhagyja, ne pótoljuk.  Ha pénzt kap a gyerek karácsonyra (a nagyszülőktől például), együtt gondoljátok át, mi legyen vele.

Az alapiskola felső tagozatosainak már beszélhetünk a reklámok befolyásolásáról és arról, hogy mielőtt elköltöd a pénzed, nézz körül, hasonlítsd össze az árakat és a termékeket, mert ha egyszer elköltötted, örökre elvesztetted a pénzed. A mi felelősségünk, hogy ne konzumidiótátakat neveljünk, akik képesek szemrebbenés nélkül 1800 eurót adni egy telefon legújabb verziójáért, csak mert az “almás”. Még 18 éves kor előtt fontos beszélni az eladósodottság veszélyeiről, arról, hogy nem kell azonnal felvenni a hitelt, amint készhez kapták az első fizetésük.

Amint a fenti példákon láttuk, mindennek az alapja a folyamatos kommunikáció. A gyerekekkel beszélni kell a pénzről, be kell őket vonni a döntésbe, pláne ha már elég nagyok, fontos, hogy képben legyenek a családi költségvetésről. Ha nem élnek buborékban, helyette viszont reális képük van a család anyagi helyzetéről, sokkal egészségesebb útravalóval repülnek ki a családi fészekből a saját útjukra.

Hogy mindez idő és energiaigényes? Természetesen. De a sikeres élet egyik fontos kulcsa a pénzügyi területen való helyes gondolkodás. Ha tényleg a gyermeked sikere élete a célod, akkor rászánod az időt, hoyg ő már ne kövesse el azokat a baklövéseket, amelyeket te elkövettél.