Gyűlölethadjárattal kellett szembenéznie a trollpusztító oknyomozónak

Jessikka Aro a világ egyik legismertebb oknyomozó újságírója – a fiatal, szőke finn hölgy szinte egyedül vágott neki a kacskaringós és veszélyes útnak az internetes trollok és propagandisták világában, és átütő erejű leleplező riportokat hozott onnan, például Szentpétervárról. A Kreml orosz és finn trolljai azonban rászálltak, és megkeserítették az életét. Jessikka Aro azonban nem tört meg, folytatta a munkáját, és az őt támadó trollok közül is sikerült bíróság elé állíttatnia néhányat. Az interjúból megtudhatják, hogy:

mit kutatott és mit talált Jessikka Aro
hogyan zajlik a felvétel egy orosz trollgyárba
mit rendeltek neki rosszakarói, és hogyan éltek vissza személyes adataival
hogyan akasztotta össze a bajszát Donald Trump amerikai elnökkel

Mikor kezdte foglalkoztatni az orosz „trollgyárak” ügye? Hogyan csöppent bele ebbe az egészbe?

2014 szeptemberében azt szerettem volna megtudni, hogyan terjesztik a Kreml propagandáját a névtelen álprofilok a közösségi médiában, és hogyan hat mindez a valódi emberekre, akik használják ugyan az internetet, de nem tudják, hogy a hálón fizetett trollok és szervezett csoportok működnek, melyek terjesztik a dezinformációkat, és a Kreml nézeteit. Közöltem egy cikket, melyben megírtam, hogyan működnek az orosz trollgyárak és fizetett propagandisták, és megkértem az olvasókat, hogy segítsenek a nyomozásomban, osszák meg az információikat arról, hol láttak trollokat propagandát megosztani, pontosan milyen közösségi csatornákon, és milyen üzeneteket terjesztenek. És ami a legfontosabb volt, arra is kíváncsi voltam, hogyan reagáltak az egyszerű finn emberek ezekre a trollokra és a propagandára. Közösségi források segítségével nyomoztam tehát, és miután megjelent az első cikk, az emberek küldeni kezdték nekem tippjeiket és javaslataikat. Akkoriban már tudtuk, hogy a közösségi médiában tevékenykedő trollok olyan véleményvezéreket próbáltak befolyásolni és támadni, akik nyilvánosan bírálták az orosz politikai törekvéseket. Ilyen volt például az akkori finn védelmi miniszter: amikor posztolt valamit az ukrajnai helyzetről, a trollok támadásba lendültek. De ilyen volt egy kiberbiztonsággal foglalkozó professzor is, őt a Twitteren támadták. Én ugyanakkor az egyszerű emberekre gyakorolt hatással akartam foglalkozni.

Mekkora volt pontosan a finnországi trollmasinéria? Van arról információja, mekkora hatást gyakorolt az emberekre?

Hónapokig kutattam ezt a témát, körülbelül kétszáz ember osztotta meg velem történetét és tapasztalatait. Voltak köztük átlagos internethasználók, de olyanok is, akik az online médiumok kommentszekcióit moderálták, és dolguk akadt a trollokkal. Interjút készítettem például a legnagyobb finnországi orosz nyelvű vitafórum moderátorával, és másokkal is. Kiderítettem, hogy már akkor, 2014-ben és 2015-ben is hatással voltak a trollok az emberekre, és több propaganda-operációt is lebonyolítottak különböző közösségi médiás felületeken. Megtörtént például, hogy kétszázan posztolták ugyanazt a kommentet egy átlagos cikk alatt, gyalázva a NATO-t, éltetve Oroszországot. A trollok aktívak voltak a tartalomgyártás területén is, több propagandisztikus álhíroldalt működtettek, például a russian.fi-t. Interjúalanyaim közül sokan elmondták, a trollok komoly hatással voltak rájuk, hiszen ha kritikus véleményüknek adtak hangot a Putyin-rezsimmel és Oroszországgal kapcsolatban, támadták, gyalázták, megalázták őket, és volt, aki halálos fenyegetést is kapott. Többen elmondták nekem, Oroszországgal kapcsolatos ügyeket többé nem kommentáltak az interneten, egyesek pedig el is hagyták a közösségi oldalakat, mert megijedtek. Sokan arról beszéltek, a trollok és a dezinformációk miatt már nem tudják, mi igaz, és mi nem az az ukrán helyzettel kapcsolatban. A dezinfomárciók terjesztői akkoriban arról beszéltek, hogy az ukrajnai háború az EU és a NATO hibája, valamint arról, hogy orosz katonák egyáltalán nincsenek Ukrajnában. Az emberek így nem tudták, mi az igazság, és sokan sajnos maguk is propagandistává váltak. Végeredményben a trollok feltüzelték és manipulálták a közbeszédet, és veszélybe sodorták a szólásszabadságot.

Mindez megmutatkozott a közvélemény-kutatásokban is? Vagy egyenesen a politikában?

A politikai hatásait nem vizsgáltam, de a közvéleményt mindez egyértelműen befolyásolta – összezavarta, hazugságok terjedtek, és azokat, akik tényszerű információkat közöltek, elhallgattatták a trollok.

Úgy tudom, egész mélyre eljutottak a kutatásaik során, egészen Oroszországig.

A nyomozásom során elmentem a szentpétervári „trollgyárba” is, 2015 februárjában kollégáimmal. Három napon át nyomoztunk arrafelé, és megtudtuk például azt, hogy a trollgyár embereket vesz fel – természetesen nem úgy, hogy propagandatroll-állást hirdetett. Az álláshirdetésben közösségimédia-menedzsereket, reklámszövegírókat kerestek, 12 órás műszakokra, éjszakára is. Feltétel volt, hogy angolul is kell tudniuk dolgozni, anyagokat gyártani az internetre. Jelentkeztünk hát az Internet Research Agency-be, így hívják a szentpétervári trollgyárat. Felhívtam őket, és megkérdeztem, tulajdonképpen mit kell majd csinálnom, mit kell írnom. A toborzó hölgy pedig közölte, politikai témákról van szó. 2015-ben tehát egy, a hét minden napján, a nap 24 órájában zajló politikai befolyásoló operáció zajlott a trollgyárban. Arról is voltak hírek, de csak megerősítetlen információk, hogy az Internet Research Agency épületét valamilyen módon az orosz titkosszolgálatok őrizték és ellenőrizték. Mi igazolni tudtuk, hogy ezek a mendemondák igazak. Az egyik napon az épület előtt forgattunk: a gyár őre kijött az épületből, és ránkkiáltott, hogy azonnal hagyjuk abba a fotózást, és nem látjuk-e, hogy ez egy „adminisztrált épület”. Ez Oroszországban azt jelenti, hogy az épület valamilyen módon az orosz kormányzathoz tartozik, ilyenek például a rendőrőrsök, és hasonló intézmények. Mikor visszatértünk Finnországba, angolul is megírtuk a sztorit, mert nagy volumenű dologról volt szó. A cikkeket széles körben terjesztették és idézték a kutatók és a sajtó is.

Milyen hatása volt a cikkeinek Finnországban? Változtatott a finnek hozzáállásán, a közbeszéden? Ellenállóbbá tette az embereket az orosz propagandával szemben?

Ezt csak megbecsülni tudom, mert nem foglalkoztam vele alaposabban. Úgy hallottam azonban, hogy a cikkeimnek hála az emberek könnyebben felismerik a dezinformációkat a közösségi hálón a korábbinál. Sokan pedig a cikkek által jöttek rá arra, hogy ez a jelenség egyáltalán létezik, nem hallottak korábban az orosz trollgyárról. Az biztos, hogy mindez tudatosabbá tette a finneket az új propagandával, az információs hadviseléssel és az orosz technikákkal kapcsolatban.

Ön maga is a trollok célpontjává, áldozatává vált munkája során. Hogyan végződött ez az egész?

Ezek a dolgok most is tartanak, és azt is el kell mondanom, ezek nem csupán trolltámadások, ez egy most is zajló gyűlöletkampány, mely nemzetközi szinten folyik. 2014-ben kezdődött, mikor nyomozásba kezdtem. Nagyon gyorsan álhírek és dezinformációk céltáblájává váltam. Hívogatni kezdtek, halálos fenyegetéseket kaptam, azt akarták, hogy börtönbe kerüljek. A támadások oroszajkú országokból jöttek: Oroszországból, Kazahsztánból, Ukrajnából. Elgondolkodtam, miért pont ebből a környezetből jönnek a támadások. Kiderült, legalább 10 orosz nyelvű álhírportál folytatott ellenem összehangolt lejáratókampányt, azt állították, nem újságíró vagyok, hanem a NATO munkatársa, és a balti régióban működő amerikai titkosszolgálat tagja vagyok. Emellett pedig a finnországi Putyin-támogatók illegális listáját készítem, és a finnországi oroszok diszkriminációjáért is felelős vagyok. Nyilvánosságra hozták az elérhetőségeimet is – saját bőrömön tapasztaltam meg, miért is olyan veszélyes a dezinformáció, hiszen annyira gyorsan terjed túl a határokon, az emberek elhiszik, és eszerint cselekednek. Az emberek elolvasták ezeket az álhíreket rólam, elhitték őket, és hívogatni kezdtek. Azt is megtanultam tehát, hogy az álhíreket szisztematikusan használják az emberek félelmeinek és gyűlöletének felerősítésére. S ez csak a kezdet volt. Mindezek után már a finn nyelvű álhírek is megtaláltak, azt állítván, NATO-propagandista vagyok, agysérülésem van, hazug vagyok, vagy épp drogterjesztő. A mai napig legalább 300 álhírcikk született rólam, egyes propagandisták pedig csoportokat alapítottak a Facebookon, melyekben szítják az ellenem való gyűlöletet – az egyszerű emberekét, akik elolvassák ezeket, elhiszik, aztán halálos fenyegetéseket küldenek nekem. Két nappal a beszélgetésünk előtt jött ki a legutóbbi cikk, mely hazugnak nevez, de az emberek mocskos mémeket is készítenek, photoshoppal elcsúfítják a képeimet, e-maileket küldenek a főnökeimnek, hogy rúgjanak ki. Egyesek hamis feljelentéseket is tesznek ellenem: épp ma kaptam egy hívást a szociális hivatal egy munkatársától az ország másik végéből. Azt kérdezte tőlem, mondjak többet valamiféle gyermekvédelmi bejelentésről, amit állítólag tettem. Mondtam neki, hogy semmi ilyesmit sem tettem. Ő pedig közölte velem, hogy valaki a nevemben tett egy ilyen bejelentést, tehát felmerül, hogy ellopták az identitásomat. Néhány héttel ezelőtt valaki egyébként pénisznövelő tablettákat rendelt nekem egy webáruházból. Előfordul az is, hogy követnek Helsinkiben, ha előadni megyek. A múlt nyáron egyébként volt egy per az ellenem zajló gyűlöletkampány egyes elkövetőivel szemben. A vádlottak barátai tüntetést hívtak össze a bíróság elé, valakik pedig gyűlöletfilmet készítettek rólam és az egyik tanúmról. Tulajdonképpen a bíróság épülete előtt zajlott a lejáratásom, és még azokat az újságírókat is zaklatták, aki tudósítani mentek az ügyről, egyeseket lökdöstek, másokat sértegettek. Szóval ez történik most.

Idén megkapta volna az International Woman of Courage díjat, melyet az Egyesült Államok kormányzata ítél oda olyan nőknek, akik kiemelkedő áldozatkészséget, vezetői készséget és bátorságot mutattak. Az utolsó pillanatban azonban visszavonták a meghívóját a díjátadóra. Mi történt?

Idén januárban megkérdezték, elfogadom-e a díjat – tehát tulajdonképpen odaítélték nekem a díjat, csak nem kommunikálhattam róla, mivel a díjazottak nevét márciusban hozták nyilvánosságra. Természetesen elfogadtam, nagy megtiszteltetésnek tartottam. Az USA finnországi nagykövetsége szervezni kezdte az utazásomat és egyeztette a programot: Washingtonba utaztam volna, majd Chicagóba, ahol újságírókkal és kutatókkal találkoztam volna, és beszéltem volna nekik az orosz trollgyárakról. Ám nyolc nappal a washingtoni utazásom előtt, mikor már zajlott a vízumeljárás, és megkaptam a hivatalos meghívót Mike Pompeótól – egyébként a díjat Melania Trump adta volna át, – közölték, hogy nem mehetek. Erről papírt sem kaptam, szóban mondták el. Később a Foreign Policy lap írt az ügyről, onnan tudtam meg, mi történt: ők meg nem nevezett amerikai kormányzati forrásaikra hivatkozva azt írták, a Twitteren írt posztjaim miatt fújták le a meghívásomat. Ilyen poszt volt például az, mikor Donald Trump azt írta a twitteren 15 millió követőjének, hogy a korrupt álsajtó a nép ellensége, én azt válaszoltam neki, hogy Oroszországnak nincs is szüksége trollgyárakra, ha ön trollkodik helyettük is. Tulajdonképpen csak éltem a szólásszabadságom jogával, hogy kritizálhassam a durva támadásait a normális sajtó és a sajtószabadság ellen. Nem tudom, hogy ez a poszt volt-e az ok, esetleg egy másik, vagy tulajdonképpen micsoda.