Soóky László: Papa, ha meghal

A Dialóg nonprofit szervezet három év után első nagyszínpadi bemutatójára készül: Soóky László nagyszerű komédiájának ősbemutatójára Telihay Péter rendezésében.

A Papa, ha meghal című abszurd komédia egy széthullott család, közösség történetét mutatja be, hogy mi történik, amikor egy januári zimankós napon váratlanul meghal a Papa. A Papa, aki a közösség életében mindenkinek a sorsát meghatározta, s meghatározza halála után is. A Papa azonosítása cseppet sem egyszerű, hiszen összezúzta magát a terméskövön, és csak egy karizmatikus testrésze maradt épen. Az azonosítási folyamat viszont megidézi az emlékeket, és vannak ilyen emlékek, és olyan emlékek is… A temetési szertartásra próbája összekeveredik az azonosítási eljárást végző hivatalos szervek intézkedésével, a kérdés csak az, ki hogyan szavaz: Papával vagy nélküle folytatódik-e a közösség élete.

Telihay Péter, az előadás rendezője, akinek a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetőjeként legendás előadások fűződnek a nevéhez így vall Soóky László komédiájáról:

„A Soóky-darab egy búcsi Godot-ra várva. Az apa, mindenki Papája, de végig nem tudjuk, hogy létezik-e, vagy sem. Mindenki a maga módján viszonyul a Papához, mindenki mást vetít bele: egy hiány, egy vágykép, minta, vagy idol, igazodás pont. Akár egy isten, aki mindenféle alakban időnként közénk keveredik, s mi nem vesszük észre, hogy ő az, és ebből nagyon mulatságos helyzetek adódnak. A Papa, ha meghal egy családtörténet, ahol az apa vagy meghalt, vagy nem halt meg, de épp folyamatban van a halála. A családtagok a temetésről intézkednek, a temetésre érkezik mindenki, de aztán kiderül, hogy a Papa nem biztos, hogy meghalt, az sem biztos, hogy volt, vagy van. De mégis, ebben kicsi közösségben mindenkinek van valami személyes, érzéki viszonya ehhez az alakhoz: senkit nem hagyott érintetlenül a szónak átvitt és nagyon konkrét értelmében egyaránt. Ő volt a Férfi a faluban, ezért mindenkinek van vele valamilyen kapcsolata: szenvedélyes, vagy lírai. Van, aki áldozat, vagy feleség, s van, aki szajha, kitartott. Ebből áll össze egy izgalmas és mulatságos világ, amiben ott vagyunk mi is. Olyan, mintha mi lennénk, mintha mi keresnénk az apát, és mi keresnék Istent ebben az apában. És ez néha nagyon humoros, groteszk, néha nagyon lírai, fájdalmas.”

Soóky László a komédia szerzőjének lírai összefoglalója: „Papa agyának maradékát – a történet szerint – januári elemózsiaként a csipkebokor kiálló ágán elcsipegeti egy kancinege. Elcsipegeti Papa lüktető történetét, amit mi nagyon szeretnénk megismerni. Ezért találgatunk és kísérletezünk. Papa, ha meghalt, partner a kísérletezésünkben, viszont, ha Papa nem halt meg, akkor tovább dörömbölhetünk Mama örökkévalóságig nyitott ajtaján. Igaz, hogy nincs bátorságunk megszólítani őt, de a lelkünk pitvarában sepregető Mamát megtagadni elvetemült képtelenség. Ez az ellentmondás annyira, de annyira vicces, hogy lelkünk évődő haláltusájában kongva kibuggyan belőlünk egy kacagáshoz hasonlítható cselekvéssor. Ez így már majdnem kacagás, de amúgy soha nem lesz az.”

Az előadásban olyan szlovákiai magyar színészek lépnek színpadra, akik már régóta ismerik egymást, ebben a felállásban azonban még sosem játszottak együtt. Papa szerepében Culka Ottó, a családtagok: Szvrcsek Anita, Jókai Ági, Horváth Sebestyén Sándor, Varga Lívia, Dósa Zsuzsa, Molnár Xénia és Szoták Andrea. Az előadás látványvilága Hircsu Mariann tervei szerint készült, az előadásban szereplő bábokat Gál Lívia és Nano Boglárka készítette, zeneszerző Siposs Dávid, dramaturg Varga Emese, az rendező asszisztenseként Balaskó Edit dolgozott a produkcióban.