Filmek a pénzügyi világról, amelyeket látnod kell
A nyár utolsó napjaira visszatért a hőség, erre való tekintettel ma mellőzzük a komolyabb gazdasági témákat, helyette bemutatunk nektek pár olyan filmet, melyek a pénzügyi világról szólnak, sokat lehet belőlük tanulni, és ha még nem láttad, akkor nagyon gyorsan pótolnod kell ezt a mulasztást.
Az egyértelmű kedvencünk A nagy dobás (The Big Short), ahol briliánsan vannak ábrázolva a 2008-as válság okai. A film több párhuzamos sztoriból áll, szereplői befektetési alapok stratégái, illetve egyszerű mezei tréderek. A kétezeres évek elején indítunk, s hőseink fokozatosan veszik észre, hogy itt bizony nagy baj lesz nagyon rövid időn belül, ám senki nem hisz nekik. Közben az egyes jeleneteket meg-meg szakítják narrálások, kikacsintós lábjegyzetek beugró szereplőkkel (pl. Margot Robbie-val a kádban, Selena Gomezzel a kaszinóban) a nézőnek, amikor teljesen pofonegyszerű példákkal magyaráznak el gazdasági fogalmakat, s rájöhetünk: bárkinek, akinek van egy csepp paraszti józan esze, látnia kellett előre a válságot, ám inkább mindenki feltette szemkötőt és viaszt dugott a fülébe. Sokkoló felismerés.
A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street) Leonardo DiCaprio egyik leghíresebb alakítása, melyből rengeteg mém született, és nem egy jelenete vált ikonikussá. A film Jordan Belfort tőzsdeügynök felemelkedését és hirtelen bukását mutatja be a 80-as, 90-es években, megtörtént események alapján. A szerény tőzsdeügynök hirtelen belekóstol a jóba, 26 évesen már heti 1 millió dollárt keres, ám teszi mindezt gagyi, filléres részvények felfuttatásával, bennfentes kereskedéssel, korrupcióval és tisztességtelen üzletekkel. Sokkolóak azok a jelenetek, amikor szó szerint hajigálják ki a pénzt, mert nem tudnak vele mit tenni. Zseniális alkotás, egyetlen hibája talán, hogy Scorsese filmje Belfort visszaemlékezése alapján készült, ezért a sok-sok embert átverő és megrövidítő főhőst nem állítja be abszolút gonoszként, helyette hibás, de szórakoztató figura lesz belőle.
A Brókerarcok (Boiler Room) szintén ugyanezt a környezetet mutatja be. Tempója kissé vontatottabb mint a Wall Street farkasáé, ám mindenképp érdemes ezt is felvenni a megnézendő filmjeink listájára, már csak azért is, mert nem sok filmben láthatjuk Vin Diesel-t fehér atléta helyett öltönyben flangálni 🙂 A sztori hasonló, egy fiatal srác egyi fantasztikus lehetőséget kap, profi bróker lehet egy ügynökségnél. Kezdetben neki is bejön csillogás, a könnyű élet, ám rájön fokozatosan a bajra, mégpedig, hogy szó szerint értéktelen papírokat sóznak rá nagy haszon ígéretével könnyen befolyásolható ügyfelekre, rendszerint telefonos értékesítéssel. Itt minden az eladásról és a rábeszélésről szól, és valóban lenyűgöző az a rész, ahol bemutatják, hogyan képesek bárkire bármit rásózni. (Sajnos néhány “biztosítóügynök” a mi tájainkon is vérprofi ebben.)
A Tőzsdecápák (Wall Street) a tőzsde filmes bibliája, Oliver Stone rendezésében. A főhős Gordon Gekko (Michael Douglas) hitvallását, amely szerint a kapzsiság jó, és minden emberi fejlődés előmozdítója, sokszor idézhették a bankárok egymás között. A dörzsölt tőzsdeügynök szerint a világon pénzért bármi megvásárolható, neki semmi sem drága, semminek nincs értéke, csupán egyetlen dolog érdekli: a siker. Egy fiatal, nagyra törő alkalmazottja, Bud Fox kísértetiesen emlékezteti egykori önmagára, ezért tanítványául fogadja, ám nem rest őt sem átverni, ha érdekei úgy kívánják. Douglas élete szerepét játszhatta el ebben a filmben, Charlie Sheen sem vall szégyent Bud Fox szerepében.
A 2008-as válság bőven szolgáltatott inspirációt a Hollywoodnak, egy másik feldolgozása a történetnek a Krízispont (Margin Call). A film egy befektetési cég 24 óráját mutatja be a 2008-as világválság kezdő szakaszában. Ugyan nem mondják ki nyíltan, de olyan egyértelmű a párhuzam, hogy a vak is látja: a Lehman Brothers a filmben szereplő bank. A főszereplő Peter (Zachary Quinto) befektetéselemzőként dolgozik. Egy reggel az a hír fogadja, hogy szinte mindenkinek felmondtak, aki vele egy emeleten dolgozik, köztük főnökének is, aki azonban mielőtt elhagyja az épületet, egy pendrive-ot nyom a kezébe azzal, hogy nézze meg a rajta lévő infókat. A rajta lévő adatokból kiderül, hogy minden eddiginél nagyobb pénzügyi válság fenyeget, amely órákon belül kitörhet, és az egész gazdaság összeomlásához vezethet. Biztosra vehető a cég bukása, a vezetőség olyan döntések meghozatalára kénytelen, melyek mind erkölcsi, mind pénzügyi értelemben bombaként robbannak az üzleti életben. Nagyon komoly thriller, csak ajánlani tudjuk.
Végül pedig egy könnyebb hangvételű alkotás is felekrült a listánkra. A Szerepcsere (Trading Places) az egyik kedvenc Eddie Murphy filmünk. Nemcsak a humora miatt, hanem mert szórakoztatóan vet olyan komoly kérdéseket, hogy mit tud tenni a pénz az ember jellemével, illetve hogy mennyire befolyásolja az valaki életútját és tudását, ha kedvezőbb környezetből indít. A filmben egy testvérpár fogadást köt, hogy ha a megfelelő környezetbe kerülne egy szélhámos, abból is lehet-e tehetséges bróker, illetve mia a helyzet fordítva. Mai szemmel nézve pedig, mikor már minden már elektronikusan játszódik le, pár kattintással vehetünk részvényeket otthonról pizsamában, meg különösen retro látvány a tőzsde, ahol az emberek egymást túlüvöltve vásároltak és adtak el.
