Érdekképviselet – de kinek az érdekének a képviselete?
Szlovákiában a magyar kisebbség érdekképviseletéért egy újabb szereplő jelentkezett be, annak ígéretével, hogy bebiztosítja azt. Az Összefogás azt ígéri, meghaladja a Híd és az MKP közti ellentétet. Ehhez azonban a megnevezett pártoknak is lesz még egy-két szava.
Még csak egy évtizede annak, hogy a szlovákiai magyarságnak szembe kell néznie azzal, hogy a választásokon való részvétel nem csupán automatizmus, ahol meg van az az Egy Párt, amire leadhatja a voksát. Ez a központosított etnikai párt sem sokkal több, mint tíz éves múltra nézett akkor vissza. A Magyar Koalíció Pártja maga 1998-ban alakult, de előtte is létezett koalíció bizonyos magyar pártok között. Ezeknek a korábbi összefogósdiknak csupán gyakorlati haszna volt.
Ezt a gyakorlati hozadékot akarják most egyes politikai szereplők újra megteremteni. A legnagyobb talány, hogy valóban létrehozható-e az együttműködés úgy, hogy annak végül tényleg társadalmi haszna legyen? És ne csak annyi változzon, hogy bizonyos elosztórendszerek fölötti kontrollt az összefogó pártok gyakorolhassák.
Ha a Szlovákiában élő összes magyar identitással (is[1]) rendelkező választópolgár leadná A Pártra a voksát, létszámához képest nagyobb képviselettel lehetne jelen a szlovák törvényhozásban a magyar kisebbség. Ilyen szavazatmaximalizáló kisebbségi “egypártrendszer” működött 1998 és 2009 között. Mivel azonban A Párt nincs ott a szavazófülkében, ezért azt, hogy a választó kire adja le a voksát, (elvileg) nem lehet tudni biztosra. Az első republikában (a két világháború közötti Csehszlovákiában) például sok magyar választópolgár nem az identitása, hanem osztályérdeke alapján szavazott. Mielőtt ilyen messzire rohannánk, először nézzük meg, hogy került a szlovákiai magyar közéleti párbeszéd homlokterébe az „egy magyar párt” igénye.
Magyar választási bojkott
Idén áprilisban, minekután a köztársasági elnökválasztáson Szlovákia déli részei meglebbentették szavazói hajlandóságukat[2], Zászlós Gábor az Új Szó hasábjain egy politikai egység megteremtését kezdte el szorgalmazni. Miért volt fontos szlovákiai magyar szempontból ez a választás? Röviden fölvázolva: volt egy magyar jelölt (Bugár Béla) és volt a később megválasztott Zuzana Čaputová, akire már az első körben is érkeztek bőségesen magyar szavazatok. És nem kirívó eset volt ez az alkalom, hiszen az utóbbi választásokkor inkább két tendencia látszott kirajzolódni:
(1) A magyarlakta járásokban sorra alacsonyabb volt a választásokon való részvétel, mint az országos átlag. Čaputová esetében pedig láthattuk, hogy (2) formális gesztusokkal is verhető a beágyazott magyar szereplő, ha alkalmatlannak ítéli meg őt a választók sokasága. Mindezekre az Európai Parlamenti választások is ráerősítettek, ahol a Híd jóval a bejutási küszöb alatt szerepelt, az MKP még ha csak hajszállal is, de lemaradt. (Köszönhetően a többség és a kisebbség részvételi aránya közti különbségnek és a szlovák pártokra leadott voksoknak.)
Zászlós után még számos közéleti szereplő írta meg véleményét a Magyar Választási Blokkról. A vitacikkek sorozatának volt egy hellyel-közzel konklúziónak nevezhető végkifejlete: miszerint azért jobb volna megegyezni. Javasolt irányvonalak sokasága futott be, melyek mentén az összeborulás a parlamenti választások alkalmával létrejöhetett volna. A pártok közötti tárgyalások döcögőssé válásakor egy többnyire civilekre támaszkodó kezdeményezés indult, a Közösen 2020, amely társadalmi nyomást próbált helyezni a pártokra. A nyílt levelük alá a legkülönbözőbb szociális rétegből érkeztek támogatói aláírások.
Ebből legalábbis úgy tűnik, e téren a szlovákiai magyar társadalomban nincs se generációs (sok egyetemista és pályakezdő mellett ott vannak a náluk idősebb értelmiségiek és munkások), se ideológiai ellenvetés (se bal-jobb, se liberális-konzervatív vonalon) abban, hogy rá vagyunk kényszerülve az összefogásra (amit a közvéleménykutatás eredményei is alátámasztanak). A Híd Országos Tanácsa viszont leszavazta az MKP koncepcióját. Mindkét fél a másikra mutogat a kompromisszum képesség hiányának vádjával.
És mint egy Tarantino filmben, ha látjuk azt a fegyvert, tudjuk, hogy el fogják sütni. A Progresívne Slovensko (PS) már többnyire elcsábította a Híd szlovák szavazóit, és most lehetőségük akadt, hogy a többi magyar szavazóra is ráhajthassanak. A progresszívok politikája előfeltételezte ezt a lépést, már alakulásuk előtt (!) ott voltak Gombaszögön. Az EP választások után pedig a PS első helyen bekerült képviselője, Michal Šimečka fölajánlotta, hogy ő majd képviseli Brüsszelben és Strasbourgban a szlovákiai magyarok érdekeit. Az után, hogy a két nagyobb magyar párt nem tudott megegyezni, adódott az alkalom, és Komáromban a PS bejelentette Magyar Platformjának létrejöttét.
Az ötödik magyar nem párt, hanem mozgalom
Azzal indokolva, hogy a magyar pártok nem tudtak megegyezni, pár közéleti személyiség elindított egy kezdeményezést Összefogás néven. A mozgalom vezetői, látva a megegyezés nehézségeit, már jó ideje castingolták a szlovákiai magyar értelmiségieket, akik arcai lehetnek a mozgalmuknak. Nagyobb kérdés viszont az, hogy a programjukat mi alapján alkotják meg, mivel a személyi felfrissülés mellett tartalmi megújulást is hirdettek.
Konkrétumokról egyelőre hiába is szeretnénk beszámolni, Mózes Szabolcs a programmal kapcsolatban csupán annyit árult el nekünk, hogy igyekeznek “komplex tartalmat kínálni”.
Közben pedig elkezdték gyűjteni az aláírásokat, hogy a választásokra már bejegyezzék őket. Szándékuk szerint platformot akarnak nyújtani azoknak, akik egy közös indulást hatékonyabbnak tartanak, bár az sem biztos, hogy az Összefogás maga végül elindul a választáson. A puhatolódzások bizonyos politikai aktorok irányába már azelőtt megkezdődtek, mielőtt a mozgalom létrejött volna.
Nagy bajban lesz a Híd, ha valóban össze sikerül hozni vállalható MKP-sokat és esetlegesen kiugró hidasokat, a Magyar Fórumtól Nagy Józsefig. Erről Ravasz Ábel, a Híd alelnöke azt mondta portálunknak, hogy ez még csak feltételezés, és az Összefogással újabb magyar párt jött létre. Mózes a pozsonyi sajtótájékoztatón mozgalomként definiálta magukat. Bizonyos értelemben Ravasznak és Mózesnek is igaza van, hiszen a szlovákiai párttörvény lényegében nem tesz különbséget a pártok és a mozgalmak között.
Az Összefogás előnye például egy kampány fölépítésében állhat, amennyiben összehoznak egy vállalható listát, mert számos aktivistát tudhatnak majd megmozgatni, mivel víziójukkal olyanokat tudnak megszólítani, mint pl. akár a Diákhálózat (DH).
A DH elnöke, Leczkési Zoltán elmondta, hogy ők pártot nem fognak támogatni, erre már a múltban is tettek kísérletet politikai szereplők, de a Közösen 2020-ban megfogalmazott igényeket ők is szorgalmazzák, ahogyan a szlovákiai magyar politikai szféra megújulását is. Azt se felejtsük, hogy Orosz Örs mögött egy fesztivál (Gombaszögi Nyári Tábor) van fölépítve, amelyet aktivistákkal közösen csinál. Közülük sokan lehetnek, akik aktívan részt tudnak majd ebben venni.
Kotiers Róza (DH volt elnöke, az Összefogás mozgalmat előkészítő bizottság tagja) azt emelte ki, hogy a mozgalom humánerőforrás-bázisa abból adódik, hogy a pártoktól mégis különálló dologról van szó, így több mindenkit tud megszólítani, akiket minimálisan is érdekel a közélet.
Ebből gondolhatunk arra is, hogy a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom szele meglebbentette az ebből többnyire kimaradó szlovákiai magyar fiatalokat, és becsatlakoznak a hasonlóan szimpatikus üzeneteket megfogalmazó kezdeményezésbe. Az egyének motivációiról azonban nincsen reprezentatív felmérésünk, de az általunk megszólított fiatalok hangsúlyozták a tartalmi és formai megújulás fontosságát.
Mikor fogunk tisztán látni?
Nehéz a fent fölvázolt szituációból konklúziót levonni. Az Összefogás pozsonyi sajtótájékoztatóján az hangzott el, hogy csak akkor indulnak el, ha a „releváns szubjektumok” 60-70-80 %-a mögöttük fog állni (mindhárom szám elhangzott). Ez nagyjából annyit jelent, hogy a két „nagy” párt közül az egyiket mindenképpen oda kell édesgetniük magukhoz, és ha ebből kimarad a másik, ez kiegészülve a PS Magyar Platformjával még mindig eredményezheti azt, hogy nem jut be a parlamentbe etnikai politizálást végző párt (Híd, MKP, MF és MKDSZ). Azonban ha csak személyeket sikerül meggyőzniük maguknak (a százalékos fölállás nem konkretizált ilyen szituációt), akkor a három magyar párt és a PS indulása előfetételezi a szlovákiai magyar érdekképviseleti struktúra újrarendeződését.
Kérdés, hogy a mozgalomra milyen hatással lesz az, hogy azért kifityeg a narancsos szalvéta a zsebből, és a Fidesz ott áll a Összefogás alaptói mögött is. A mozgalom szimpatizánsaiban, akiket portálunk megszólított, ez nem vetült föl problémaként. Mózesnak és Orosznak is van kapcsolata a magyarországi kormánnyal, mivel a Pozsonyi Szakkollégium (Mózes Szabolcs igazgatása alatt) és a Gombaszögi Nyári Tábor (Orosz Örs főszervezése alatt) sem működhetne olyan minőségben, ha nem segítenék ezeket az intézményeket Magyarországról. Azonban mindez aggodalmat vethet föl a mozgalommal kapcsolatban, hiába a célokban őszintén hívő aktivisták lelkesedése.
[1] Az „is” kiegészítés főleg a Híd esetében releváns, hiszen a potenciális választóiknak egy része többes (származástól függő) identitással rendelkezik: pl. szlovák-magyar, roma-magyar, ruszin-szlovák. [2] Itt lehet böngészni megyék, járások és települések szerint
