Mit (nem) tudunk a minimálbérről

Politikusaink, pláne a választások előtti időszakokban sokat ragozott kedvenc kifejezése a „minimálbér emelése“. Ki ne harapna rá a hangzatos szavakra? Hiszen a havi bér, legyen az bármilyen is, mindig kevésnek fog tűnni, pláne, ha még a német, holland vagy skandináv béreket is mellétesszük. Azonnal kész is a populista kampányplakát.

Nos, itt az ideje, hogy jobban megvizsgáljuk a minimálbért, mi az, amit (nem) tudunk róla, és miért is nem ez az útja annak, hogy elérjük a hőn áhított német fizetéseket.

A törvény előírhatja, hogy mi legyen az a minimális bérösszeg, amit egy cégnek ki kell fizetnie az alkalmazottainak. Ez a minimálbér. Ám semmilyen, hangsúlyozzuk, semmilyen törvény nem írja elő az adott munkáltatónak, hogy meg is kell tartania ugyanazt a munkahelyszámot mint eddig, esetleg egyéb költségcsökkentő intézkedésként megszüntethet más céges juttatásokat, csökkentheti a ledolgozandó munkaórák számát, vagy éppen ronthat a céges munkakörnyezeten, ne adj isten, a magasabb költségeket áthárítania a vásárlókra. Hatványozottan érvényes ez a gazdaságilag lemaradottabb régiókban, illetve a leépítéseknél elsősorban azoknak az embereknek mondanak búcsút, akik alacsony kvalifikációval rendelkeznek. Tehát pont ott árt, ahol éppen nem kéne.

A képlet egyszerű, ha az egyik oldalon növelünk valamit, a másik oldalon csökkennie kell valaminek. Ahogy a Nobel-díjas közgazdász, James Buchanan fogalmazott: “Pontosan ahogy egy fizikus sem állítaná, hogy a víz felfelé folyik a domboldalon, úgy egy magára valamicskét is adó közgazdász sem fogja állítani, hogy a minimálbér emelése növeli a foglalkoztatottságot.” A minimálbér emelése egyáltalán nem alkalmas arra, hogy segítsen a szegényeknek. Nehéz ugyanis azzal segíteni valakinek, hogy csökkented a munkaadó érdeklődését az ő általa nyújtott szolgáltatások iránt.

Ha Szociális Minisztérium átnyomja az akaratát, és jövőre 580 euróra emeli a minimálbért a jelenlegi 520-ról, az a vállalkozóknak, illetve a kis és középvállalkozásoknak összesen 101,75 millió euróval növeli meg a kiadásait. Egészen pontosan 28 ezer vállalkozó és több mint 27 ezer KKV-t érinti a nagyobb kiadás, a változást pedig 165 ezer alkalmazottnak kellene megéreznie.

Aki azonban mindenképp profitál a minimálbérből, az az állam, ugyanis az adók és az egészségügyi juttatások a plusz összeg nagy részét elnyelik majd. Amíg 5 évvel ezelőtt a minimálbérrel rendelkezők a járulékokra és adókra csak a bérük 29 százalékát költötték, addig idén már majdnem 40-et! A gyakorlatban ez úgy nézne ki, hogy a 60 eurós emelés után 40 euróval több jut majd havonta az alkalmazottaknak, az állam pedig 40,72 eurót tesz zsebre az adókból és különböző kötelező járulékokból.  Ne feledjük azt sem, hogy az elmúlt két évben emelkedtek az éjjeli, a hétvégi és az ünnepek alatti munkákért fizetendő kötelező pótlékok. A kormány a munkások jobb körülményeiről beszél, a statisztikák meg arról, hogy jópár, tradicionálisan éjjeli műszakban dolgozó cégek, mint a pékségek, visszafogták a termelést, vagy az éttermekben, üzletekben a  tulajok maguk állnak be dolgozni, hogy csökkentsék az alkalmazottak költségét.

Annak ellenére, hogy nőnek a bérköltségek, mégis magas a foglalkoztatottsági arány, ez azonban egyáltalán nem annak tudható be, hogy a közgazdászok félrebeszélnek. Egyelőre egyszerűen jól megy a gazdaság. Az első, lassulást mutató jelek azonban már láthatóak, és ha jön a recesszió, biztosak lehetünk benne, hogy a minimálbéreseken fog először csattani.

Egy nem is olyan régi amerikai felmérés pont ezt támasztja alá. 2014-től 2017-ig Seattle-ben a minimális órabért 9,32 dollárról fokozatosan 15 dollára emelték, majd ennek a hatásait vizsgálták meg közgazdászok. S bár az órabér emelkedett, ám az alacsony kvalifikációval rendelkező emberek által ledolgozott munkaórák 6,9 százalékkal csökkentek. Háromnegyed év alatt összesen 3 millió munkaórával kevesebbet dolgoztak le, és 5000 munkahely szűnt meg, vagyis az eleve alacsony bérezésű munkások számára átlagosan 74 euróval kevesebb bevételt jelentett a bérnövekedés havonta! Ha a lakosság további rétegeit is nézzük, látható, hogy a magas jövedelmű, magasan képzett munkaerőt ez a változás semmilyen tekintetben sem értintette. Ám, a szegényebb rétegneknél a bérnövekedéssel nem tudták kompenzálni a munkaórák csökkenését.  A legrosszabbul pedig azok jártak, akiknek semmilyen tapasztalatuk nem volt, ugyanis az frissvégzősőknek kiírt pozćiók csökkentek a legnagyobb mértékben. .

Igen, a minimálbér őrületesen alacsony, ha elképzeljük, hogy ebből kell megélni havonta családoknak. Ám a hangos szakszervezeteket és a még hangzatosabb politikusi ígéreteket bizony illik rezervával kezelni.

Ne feledjük, míg 2011 óta a minimálbér 64 százalékkal nőtt (317 euróról a mostani 520-ra), addig az adó alól mentesült minimális bevétel mindössze 7,9 százalékkal. Vagyis hiába nőttek a bérek, ha abból jóval többet kell adózni, reálisan nem marad a zsebünkben szinte semmi, minden elolvad, ha elvesszük belőle az adókat és a járulékokat.

Sokal értelmesebb gondolat az adóalap adómentes részének növelése: ha az egy szintre kerülne a minimálbérrel. Vagyis ha csökkentenék az adóterheket, így ténylegesen nőnének (és nem csak papíron) a minimálbérek.

Végezetül pedig egy zárógondolat: a minimálbérrel még egy probléma van: hozzá 42 különböző jogszabály kötődik, vagyis ha nő a minimálbér, nő az éjszakai műszak pótdíja. az anyasági támogatás, a munkanélküli segély összege, stb. Vagyis a fent említett 101,75 millió eurón kívül tovább nőnek a vállalkozók bérterhei, ami – amint arra próbáltunk utalni – végső soron akár elbocsátásokhoz is vezethet.