Közös fülkében az állammal
Állami szerepvállalás a vasúti közlekedésben

Ha a Pozsony–Komárom vonalon közlekedő vonatok túlzsúfoltságáról, vagy az ugyanitt elvégzett fölújításokról beszélünk, tulajdonképpen ugyanarról van szó: Mindkét eset csak tünet. Az itt közlekedő magán-vasúttársaság által nyújtott szolgáltatás minőségét gyakran érik bírálatok, de tegyük fel a kérdést, valóban ez az alapvető probléma? A gond okozója lehet-e, hogy az állam kivonul a közszolgáltatásokból?
Szlovákiában régóta közbeszéd tárgya a vasúti közlekedés liberalizációja. Egyfelől ott találjuk az Európai Bizottság (EB) tervezeteit, másfelől az állam érdekeit és ott vagyunk mi is, utazóközönség. Sok érdekkel és ellenérdekkel találkozunk. A Csallóközben több éve működteti egy magánvállalat, a RegioJet a vasúti személyszállítást, és most újabb vonalak nyílhatnak meg a szállító cégek előtt, idén a Zsolna–Rajec és Kassa–Szepsi közötti vonalon kerülhet erre sor.
A RegioJet tapasztalatai
A csallóközi kötöttpályás személyszállítást az állam oly mértékben elhanyagolta, hogy a cseh cég érkezése egyértelműen üdítőleg hatott. A RegioJet megjelenése előtt a Pozsony–Dunaszerdahely–Komárom vonalon a tömegközlekedést az állami vasúttársaság együtt bonyolította le a (magán) buszjáratokkal. Mára Dunaszerdahely és Komárom között szinte alig van közvetlen buszozásra lehetőség, mivel a vasúti szállítás kiszorította őket a piacról, hiszen a vonaton utazók száma megnégyszeröződött.
Ezen tapasztalatból viszont elhamarkodott lenne következtetéséként azt levonni, hogy az egész szektor piacosítását követeljük anélkül, hogy kontextusába helyeznénk a problémát (gondoljunk itt arra, hogy az EB ajánlása milyen széles körben vizsgálta a gazdasági és szociológiai hozadékait egy vasúti reformnak). Azon elképzelés, hogy az állam csak rossz gazda lehet, egy olyan elcsépelt, és sokszor cáfolt neoliberális toposz, amit érdemes lenne meghaladni (de ez a neokonzervatív nézetekre is igaz). Ez viszont semmi esetre sem jelenti azt, hogy a jelenlegi állami szektorban minden rendben lenne.
Állami vasutak
Szlovákiában a közlekedésügyi minisztérium alá három vasúti vállalat tartozik, amik külön az infrastruktúráért, a személyszállításért és az áruszállításért felelnek. Hasonló vállalati struktúrával a környező országok vasútjainál is találkozhatunk, azonban ami különbözik, az a politikai kliensrendszer a szektorban. Az államszocialista rendszerből örökségként cipelt klientizmus éppen annak a gátja, hogy a piaci tényezők is érvényesüljenek, de az állampolgárok is jól járjanak. Ehelyett vannak a beázó és kigyulladó vasúti szerelvények valamint az ingyenes diák és nyugdíjas utazás. Utóbbi elvételével nem lehet kampányolni, azonban a szektor rendbetételével mindenképpen, ami magával hozhatja egyéb közintézmények rendbetételét is.
Az emberek érdeke
Az EB irányelvei a környezetszennyezés visszaszorításán és a jóléten alapszanak. A vasúti közlekedés újabb aranykorát élheti, ehhez viszont szükség van az állami dotációra, fejlesztésre és racionalizált működésre. Ha az állam azonban funkcionális analfabétaként látja el a feladatát, akkor az arra adott válaszunk nem lehet az, hogy valamely közszolgáltatást piaci alapon „újraszervezzük”.
A vasutak ilyen téren való átszervezésével szemben a Thacher-i példát érdemes fölhozni, ahol a privatizáció és a kiélezett verseny emberéleteket követelt (sínek karbantartásának elhanyagolása miatt több baleset is történt, amikor vonatok siklottak ki). Meg kell jegyezni, hogy Szlovákiában a szektor liberalizációjáról (röv. több gazdasági szereplő) és nem privatizációról (röv. állami szerepvállalás föladása) szól elsődlegesen a vita, de a helyzet, ami így létrejöhet hasonló következményeket szülhetne.
Az állam bajban van, hiszen irányítói menedzselésre rendezkedtek be. Mármint ha közösségünk társadalmi kontaktusainak intézményesült formájára gondolunk, ha az államról beszélünk. Azok, akik a hatalmat gyakorolják, opportunista módon, saját valamint csoport- és osztályérdekeik alapján politizálnak. A vasút liberalizációjának példája is azt mutatja, hogy így az ő érdekük, a “gazdasági” szempontok (profit) alapján való átrendezés.
Az ún. elit kivonult szavazóinak érdekei mögül, ahogy az oktatásból vagy az egészségügyből is, mivel ezek a legköltségesebb szektorok. Ha az állam kivonul ezekből a szektorokból, azzal mélyíti a különböző társadalmi csoportok közötti szakadékot és gátolja a társadalmi mobilitást. Az elit és a középosztály egy része (ha jön a válság, akkor egyre kisebb hányada) engedheti meg magának az egészségügyi ellátást, vagy hogy utazzon. Lehet, hogy a liberalizációnak rövid távon vannak előnyei, bele kell gondolni, hogy hosszú távon, miként fog ez működni.