A nyugdíj alternatívái

Mindenki ábrándozott már arról, hogy milyen jó lenne a napi mókuskerék helyett, semmit sem csinálni és közben nem nélkülözni. Ha a pénz csak úgy nőne a kertünkben, mi pedig lógatva a lábunkat azon tűnődnénk, mire is költsük el.

Sajnos a jelenlegi szociális rendszerünk és a lakosság gyors elöregedése miatt azonban az sem biztos, hogy a nyugdíjas éveink alatt egyáltalán pihenhetünk-e. Szlovákiában már most minden tizedik nyugdíjas munkavál javít a csekélyke államtól kapott bevételein, és ez az arány a jövőben várhatóan emelkedni fog. Keveset ragozott téma például, hogy azok, akik a rendszerváltás után az első vállalkozók között voltak, most kezdik betölteni a nyugdíjkorhatárt. A legtöbb magánvállalkozó igyekszik optimalizálni az adó- és járulékfizetését, minél kevesebb járulékot fizetni az államnak. A következmény a nyugdíjbalépéskor jövő feketeleves: ha alacsony a befizetett járulékok összege, alacsony lesz a nyugdíj is.

Egy kis matek: ha a vállalkozó 30 éven keresztül csak minimális járulékokat fizetett a Szociális Biztosítónak, akkor kb. 172 euró nyugdíjra lehet joga. Mivel azonban a szlovákiai rendszerben létezik a minimálnyugdíj fogalma – ez jelenleg 279 euró, a maradék 107 euót az állam hozzáfizeti. Összehasonlításképpen: egy munkás, aki egész életében az átlagbérnek megfelelő fizetést vitt haza, 430 euró körüli nyugdíjat kap.

A szlovákiai nyugdíjrendszer szolidáris, vagyis akik magas fizetést vittek haza, több járulékot fizettek be, azok nyugdíjbefizetéseiből pótolják ki azokét, akik nem érnék el a minimálnyugdíjat. Akik az átlag kereset több mint 1,25-át kapják, azoknak már jóval kevesebb jut a hivatalosan megérdemeltnél. Szóval, aki 45 évet dolgozott le, és több mint 5 ezer eurós fizetést vitt haza, az sem kap több nyugdíjat mint kb. 1430 euró (egészen pontosan 1426,90 euró a maximális nyugdíj 2019-ben). Sóhajthatunk, hogy nem kell őt sajnálni, az én nagymamam, 300 eurót oszt be havonta! – ám tegyük a szívünkre a kezünk: ha éveken keresztül több ezer euró elköltéséhez voltunk hozzászokva havonta, mi megelégednénk-e ennyivel? Na ugye, hogy nem. (Egyébként is ez egy sarkalatos példa, ilyen magas nyugdíjat tényleg csak elenyésző kisebbség kap). Az átlagos nyugdíj 43,86 százaléka az átlagbérünknek, gondolj bele milyen lehet, ha egyik napról a másikra felébredsz, és megfelezik a havi fizetésed, miközben a kiadásaid nem csökkenek.

Ehhez szoktak hozzájárulni a kormányaink “szociális érzelmű” (értsd: populista) törvénycsomagocskái. Példának okáért íme három kormányzati döntés, ami miatt nem lesz elégséges nyugdíjunk:

Egy tollvonással áttenni mindenkit, aki a második pillérben spórol a garantált befektetési alapokba (2013). A rendelet készítői pontosan számoltak azzal, hogy a lakosság nagymértékben passzív lesz, és a kockázatosabb alapokban csak külön kérésre maradhatatott valaki. Ezzel többezer eurótól fosztott meg egy-egy jövőbeli nyugdíjast az akkori Fico-kormány.
Megnyitni a második pillért, majd a Szociális Biztosítón keresztül több hullámban is leveleket küldözgetni szét, melyek féligazságokat tartalmaznak a második pillérről. Az egyszeri munkásember, aki vajmi keveset ért a befektetésekhez, könnyen megrémül és kilép belőle, elveszítve ezzel a megtakarításait. Igaz, később vissza lehetett lépni ugyan a második pillérbe, de a korábban megspórolt pénzt nem adták vissza.
Csökkenteni a 2. pillérbe elvezetett részt az eredeti 9 százalékról 4 százalékra (2012). Szerencsére 2016-tól ez a rész folyamatosan növekszik évente 0,25 százalékkal, de csak 2024-ig, amikor is 6 százalékos plafonon megáll. Reménykedjünk benne, hogy addigra kevésbé lesz „szociális érzelmű“ a kormányunk

Nyugalom, azért teljesen pánikolni nem kell, van megoldás erre a problémára is. Ha te már a nyugdíjas éveidet csak utazgatva, esetleg az unokákkal játszva szeretnéd tölteni, ahelyett, hogy még egy másodállás után kellene keresgélned, olvass tovább. A megoldás kulcsa a tudatos felkészülés és a befektetés.

Amint azt levezettem egyre fontosabb szerepe lesz annak, hogy saját magunk tegyünk félre a nyugdíjas éveinkre, már az elejétől fogva, hiszen hosszú idő alatt a kis összegű megtakarítás is nagyon szép nyugdíjkiegészítést tud nekünk biztosítani.

A legideálisabb, ha össze tudunk annyi pénzt spórolni, hogy csak a kamatokból élünk, ilyenkor az összespórolt tőke nem csökken. Ez ennyiból most nehézkes, hogy az alacsony kamatok miatt, ha valaki csak konzervatív alapokba (például állami kötvényekbe) szeretne befektetni, hatalmas összegre van szüksége. A német állakötvényeknek például negatív hozam van (ha német államkötvényt veszünk, mi fizetünk azért, hogy kölcsönadhassunk a német államnak a saját pénzünk!)

Ilyenkor jön jól a diverzifikáció, vagy ahogy az angol mondja: ne tegyünk minden tojást egy kosárba. Hiszen nem kell most azonnal minden megtakarításunk egyszerre. Szétoszthatjuk a megtakarításaink kevésbé kockázatos állampapírok és kockázatosabb részvények között. A részvények hosszútávú befektetések. Ahogy azt az előző cikkemben is írtam, a részvényekkel 10-20 évre tervezünk.

Ezekből akkor veszünk ki pénzt, ha éppen nyereségesek, míg a stabilabb befektetési alapok ott vannak arra az esetre, ha a részvények rosszul teljesítenek.

Amire kell vigyázni, az az infláció, a pénz elértéktelenedése. Vagyis ha azt szeretnéd, hogy a megtakarított pénzed értéke ne olvadjon el, mindenképp olyan helyet keress neki, ahol az infláción felüli kamatot kínálnak érte. Most egész csábító lehet az 1000 euró havi nyugdíj gondolata, ám 30 év múlva a havi ezer valószínűleg nem sokat fog érni.

A befektetések formáival, illetve az ehhez kapcsolódó tudnivalókkal mindenképp fogunk még foglalkozni a jövőben a Pénzügyi Péntek rovatban, a mai cikkben szót ejtenék a legelterjedtebbről, amiről mindenki azt gondolja, hogy Az Aranytojást Tojó Tyúk, A Szent Grál, ami örökké termeli csak a pénzt, és amivel nem lehet veszíteni: az ingatlanvásárlás.

Az olcsó lakáshitel miatt többen is megengedhették maguknak az utóbbi években, hogy a saját lakásukon felül vegyenek még egy (vagy több lakást), melyet kiadhatnak. Hiszen az albérlő fizeti a kölcsönt, 20-30 év után pedig a lakás a mienk lesz, tiszta haszon, buktatók nélkül, nem igaz? Hát nem. Elsősorban, az ingatlanbérbeadásból származó jövedelem adóköteles. Persze csinálhatjuk csak úgy “papírok nélkül”, ám ha az albérlő úgy dönt, nem fizet lakbért, macerásabb kitenni.

A legrendesebb albérlő is bizonyos év után leéli a lakást (festetni kell, kisebb felújításokat, munkálatokat végezni, bútort cserélni), gondoljunk bele, ha ne adj isten kifogunk egy balhésabb családot. Panellakásban a szomszédokkal is mi, a tulajok fogunk balhézni. A lakás állhat hónapokig bérlő nélkül, vagy valaki úgy dönt az ablak alatti parkon keresztülvezetnek egy forgalmas útat – s máris csökken az értéke és az attraktivitása. Az ingatlanbérbeadás a vállalkozás 0. szintje, mely egyáltalán nem csak abból áll, hogy havonta beszedjük a pénzt az albérlőtől. Szóval nem árt felkészülni a buktatókra, és arra, hogy energiát és időt fog felemeszteni a részünkről. Ennek ellenére, ha okosan csináljuk, és kis szerencsénk is van, szintén jó jövőbeli jövedelemforrás lehet.