San Juan reptere, Puerto Rico, a 16 éves Tristán Queriot társaival egy repülőgép landolását várja. A gép legismertebb utasa Julia Keleher, a nő amerikai, valamikor Puerto Rico oktatási rendszerének megreformálásán ügyködött, sőt oktatásügyi államtitkár is volt az országban. Aztán a Maria hurrikán 2017-es pusztítása után egy több milliói dolláros sikkasztásba keveredett. Keleher iskolák helyreállítására adományozott pénzt sikkasztott el. Tristán Queriot egy azon Puerto Ricó-i diákok közül, akik klímaaktivistaként a világ fiataljaival a globális klímatüntetések élharcosai közé tartoznak. Keleher és társai cinizmusa volt az, ami aktivistává tette Tristán.
A Maria hurrikán 2017. szeptember 20-án csapott le Puerto Ricóra, heves esőzéseket és elképesztő széllökéseket hozva magával. A vihart még a Nemzetközi Űrállomásról, 400 kilométer magasságból is látni lehetett. A Karibi-térségen végigsöprő negyedik hurrikán 260 km/órás sebességgel tarolta le a brit Virgin-szigeteket és Puerto Ricót úgy, hogy a szigetlakók még az ezt megelőző Irma hurrikán pusztításának nyomait sem tudták teljesen eltakarítani. A pusztítás szinte felfoghatatlan méreteket öltött, a sziget 84 napig áram, 64 napig ivóvízellátás és 41 napig mobillefedettség nélkül maradt, és már szinte biztos, hogy a Maria hurrikánnak több mint 2975 áldozata volt, de vannak feltételezések, hogy a hurrikán pusztítását követő posztapokaliptikus állapotok ennél is több emberéletet követeltek.
A 2017-es év észak-atlanti hurrikánszezonjában több mint 18 ciklon fejlődött ki, ebből több mint 10 ciklon fejlődött hurrikánná, amelyekből 6 nőtt erős, harmadik fokozatú hurrikánná. Ezzel 2017 volt a legpusztítóbb év a 2016-tól 2018-ig tartó, egyik legintenzívebb hurrikánszezon láncban. A klímakutatók véleménye szerint a klímaváltozásnak nagy hatása van abban, hogy a hurrikánok egyre nagyobb erővel pusztítanak. A jelenséget két okkal indokolják: az első, hogy a tengerfelszín hőmérsékletének növekedése erősíti a szélsebességet a viharokban, és növeli a csapadékmennyiséget is, amelyet a hurrikán hordoz magával.
A napokban, sőt talán az elmúlt egy évben klímaügyben a fiatalok közül kizárólag Greta Thunbergre figyelt a világ. A 16 éves svéd aktivista tavaly nyáron vált a klímaváltozás elleni harc szimbólumává, hétfőn pedig gyújtó hangú beszéddel ment neki a világ vezetőinek a New York-i ENSZ klímacsúcson. Miközben a világ leginkább Gretara figyel, a Karibi-térség és az Egyesült Államok hurrikán sújtotta városaiban egy sokkal szervezettebb, sokkal motiváltabb ifjúsági klímamozgalom van kibontakozóban. Olyan fiatalok a motorjai, akik nem a TV-ből, könyvekből szembesültek a klímaváltozással, hanem átélték annak következményeit. Szemük előtt pusztult el otthonuk, haltak meg hozzátartozóik, órákig rettegtek otthonuk foglyaként Maria tombolásától, és hónapokig nélkülöztek a pusztító természeti csapástól. Puerto Ricoban úgy hívják őket „la generación del ‘yo no me dejo,’” a „nem fogom hagyni, hogy ezt tedd velem – generáció”, de rövidebben úgy is jellemzik őket, hogy „Mária-generáció”.
A 13 éves new york-i Marisol Rivera is a napokban zajló globális klímatüntetésekre készül. 5 éves volt, amikor brooklyni otthonát a Sandy hurrikán elpusztította. A katasztrófa után évekig hotelekben éltek, vagy kényszerből olyan zűrös környékeken, amelyek egyáltalán nem gyereknek valóak. Marisol évek óta poszttraumás stressztől szenved.
Ezek a fiatalok szinte a teljes gyermekkorukat elvesztették a városaikat ért katasztrófáknak következtében, de frusztrációjukat nem a hatvanas évek önpusztító generációjának módjára élik ki, hanem elhatározták, hangjukat olyan hangosan és addig hallatják, amíg a világ vezetői fel nem ocsúdnak, mert amiről itt, Európában még csak vitatkozunk, az nekik rég valósággá vált.
A cikk forrása a theintercept.com Two years after the hurricane, puerto rico’s “generation maria” leads a climate strike cikke.
