Nincs itt semmi látnivaló, kérem!
Magyarországon október 13-án önkormányzati választásokat tartanak. Különösen nagy tétet ennek a voksolásnak az ad, hogy utána 2 évig nem fognak szavazni a magyar állampolgárok. A Fidesz évtizedekre előre bebetonozhatja a hatlmát. A kérdés, hogy mi mindenre képes ezért?
Budapest nyolcadik kerületében (a Nyolckerben) az ellenzéki jelölt kampánystáb központjában rendőrök jelentek meg, hogy bizonyítékokat foglaljanak le. Az indokot egy Magyar Nemzetben megjelent cikk adta, amely felvetette, hogy adatbázis építésre használták fel az ajánlóíven lévő személyes adatokat, ami jogszerűtlen. Meglepő azonban a hatóságok gyorsasága, mivel számos kétes eset van függőben. Meglepő a célpont, hiszen az ajánlóívekkel máshol még gyanúsabb a helyzet. (Lásd: keretes szöveg.) Az viszont nem meglepő, hogy Budapest egyik szociálisan legsokszínűbb kerületében történik ez, ahol 2009-től fideszes a polgármester.
Mondhatnánk, az ország kicsiben, ahol a kormánypárt jelöltjével, Sára Botonddal szemben egy civil szférából érkező személy állt ki, Pikó András, aki a kerületben több szociális programot visz. “Beágyazott” – mondanák a politológusok, hiszen ezek a szociális programok kapcsolatot teremtenek a jelölt és a lakosság közt. Úgy tűnik, a hatalom kibújt az álarc mögül és a nép szembetalálkozott vele, bólintottak egymásnak, és továbbmentek. Hiszen mostanság kiveszendőben van, hogy a nép számon kérje a hatalmat.
László Róbert erre mondja, hogy szintlépés. A Political Capital választási szakértője azon az állásponton van, hogy a zavaros szabályrendszerek között egy autoriterebb rendszer államhatalmi eszközökkel is fönntartja hatalmi pozícióját.
A “rend” őrei
Itthon, Szlovákiában sokat tapasztalt a karhatalmi szervek politikai célú felhasználása. Mečiar “regnálása” alatt ez talán kevésbbé volt kendőzetlen. Ne felejtsük el, hogy a Kuciak-gyilkosság után a rendőrségnél is hullottak fejek (alapvetően azon okból, mivel korábban a végrehajtó hatalom érdekei mentén irányították az rendfenntartó szervezeteket). Bár államelméleti kérdés, hogy az erőszakszervezeteket miként és mire használhatja fel maga az állam, de abban azért konszenzus van, hogy csupán hatalmi eszközök birtoklásáért ezt nem tehetik meg.
A Nyolckerben történt esetben a rendőrségi eljárást elvben egy fotó legitimálja, ami alapján a Magyar Nemzet cikke és azután a feljelentés született. Azért gyanús a rendőrség fellépése, mivel a közeg, amiben az eljárást indították, politikai motivációt sejtet.
Amit szabad Jupiternek
A vád Pikó kampánystábjával szemben az, hogy választási csalást követtek el, mivel adatbázist építettek az ajánlóívekből, köznyelven szólva: listáztak. Ilyen téren mennyire sárosak a meggyanúsítottak, azt ki kell vizsgálni, de addig is rájuk tapasztható, hogy csaltak. És az olyan olajozottan működő médiacsoporttal, mint amilyennel a kormányzópárt rendelkezik, ez menni is fog. Az ilyenfajta adatgyűjtéssel azonban valószínűleg a legtöbb párt él, viszont velük szemben hasonló kivizsgálásról nem tudunk (a Nyolcker ellenzéki jelöltjét és kampánystábját főleg párton kívüli civilek adják). Pedig a legnagyobb ilyen hálózattal minden bizonnyal pont az a kormánypárt rendelkezhet amelynek frakcióvezetője a feljelentést tette. Se szeri se száma az erről szóló cikkeknek (pl. itt vagy itt) amik önmagukban még nem bizonyítanak semmit, de ha nincs nyomozás, nincs ítélet. Ez a híres Kubatov lista, melyről a most az derült ki, hogy külföldi szerverről működtetik.
A magyarországi választási rendszer kritikájáról valószínűleg mérhetetlen mennyiségben lehetne írni, de legalaposabb tényfeltáró munkát az ún. “kamu- vagy rablópártoknak” nevezett csoportokról készítettek, amiről egy dokumentumfilm (itt) is készült. Ezek lényegében olyan szervezetek, amelyek csak egy-két egyénhez köthetőek és a hiányos szabályozást kihasználva a pártalapítással gazdasági haszonra tesznek szert, ráadásul mindezt a mindenkori ellenzék kárára teszik. A jelenség ugyancsak a hatalmon lévőknek kedvez. Érdemleges ügyészi és rendőri munkát ebben az ügyben sem végeztek. Sőt a film egyik főszereplője gond nélkül indulhat idén újra polgármesterjelöltként.
A mindenkori hatalom viszont azt következtetést vonhatja le, hogy amíg nincs egy Tisztességes Szlovákiáért mozgalmához hasonló kezdeményezés, addig a politikát leuralják azok pártok, amelyek képtelenek konszolidálni a társadalmat. Ez viszont sokakat továbbra is távoltart a közügyektől Magyarországon. Mindez pedig még Szlovákiában is kihat ránk, hiszen a magyarországi politikum befolyásolja az itteni közéletet is.
