Abortusz körüli viták
Az utóbbi hetek kapcsán elmondható, hogy az amúgy sem egyhangú közéleti viták közé fölsorakozott az abortusz szabályozása körüli párbeszéd is. A szlovák törvényhozás elé ezen ügyben öt jogszabálytervezetet vagy módosítási javaslatot nyújtottak be. Négyet az ellenzékiek, egyet pedig a kormányzó SNS adott be. Az első négy tervezetről való szavazás előtti hétvégén pedig a meg nem született élet védelme címén a fővárosban 50 ezren demonstráltak.
Szlovákia közéletét erősen befolyásolja, hogy állampolgárainak egy szélesebb rétege vallásos. Az iskolapadoktól az állami szimbolikáig mindenhol előbukkan ez a vallásosság. Ezért az egyházi szereplőknek komolyabb beleszólása van a politikai döntéshozatalba. Az amúgy nagyon megosztó kérdésekben (LMBTQ állampolgárok házasodási, örökbefogadási joga ill. az abortuszról való törvénykezés) egy nagyon határozott véleménnyel rendelkező társadalmi csoport jelenik meg általuk. Ez a csoport természetesen a politikai akaratát is érvényesíteni próbálja. Ennek az egyik eszköze lehet a népszavazás (erre láttunk példát 2015-ben), vagy ha a pártpolitikai helyzet csillagállása megengedi, akkor a parlamenti döntéshozatal (2019-ben). A népszavazás és a parlament elé vitt javaslatok párhuzamának kontúrját azért is érdemes kiemelni, mivel mindkét esetben egy évvel voltunk/vagyunk az parlamenti választás előtt.
A nép sikertelen megszavaztatása
2015-ben a Szövetség a Családért (Alianca za Rodinu, AZR) nevű civil kezdeményezés érte el, hogy népszavazást írjanak ki. A föltett három kérdés arról szólt, hogy miként definiálják a házasságot, hogy azonos nemű párok örökbe fogadhatnak-e gyereket, valamint hogy az iskola falain belüli szexuális felvilágosítást és az eutanáziáról való beszélgetést szülői beleegyezéshez kössék. Az AZR és vele együtt az egyházak is a melegházasság és az azonos nemű párok örökbefogadási joga illetve a szexuális felvilágosítás ellen kampányoltak. A referendumon hiába szavaztak kilencven százalék fölött arra, amit az AZR propagált (és a r. katolikus egyház), a 20%-os részvétel nemcsak hogy érvénytelen népszavazást jelentett, de a társadalmi támogatottságát is megmutatta a kezdeményezésnek. Mivel a társadalmat nagyon megosztotta ez a három kérdés, a parlamenti pártok többsége nem is foglalt egyértelműen állást. Ez a látszólagos bizonytalanság viszont nem jelenti egyben azt is, hogy később, 2016-ban bizonyos pártok ne húztak volna hasznot abból, hogy a közbeszéd része lett a családról és (leegyszerűsítve) a melegek jogairól szóló vita (Mindezt akkor többen még a globális migráció kontextusába is belehelyezték).
2016-ban, a legutóbbi parlamenti voksoláskor három olyan párt is bekerült, amelyek még nem voltak a szlovák törvényhozás aktorai. Kampányuk döntően a fenti témákra támaszkodott. Az azóta megszűnt Sieť klasszikusan kereszténynek mondott választókerületekben tudott erős lenni, a Sme rodina (Család vagyunk) pedig, ahogy a nevéből sejteni is lehet, a hagyományos családi értékekre és a menekültellenességre helyezte kampányában a hangsúlyt. A szélsőjobboldali Kotleba-féle Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) pedig a migrációellenességük mellett az LMBTQ közösség támadásával igyekezett szavazatait maximalizálni. (A választásokról elemzések: itt és itt.) Az előbb leírt “határozatlansági” taktika jellemezte az egyes pártokat a 2019-es, művi terhességmegszakítást szigorítani szándékozó törvényjavaslatok esetében is.
Törvényjavaslattól a kerekasztalig
A művi terhességmegszakítás ügyében négy törvényjavaslatot nyújtottak be a pozsonyi törvényhozásnak. Ebből kettő, Milan Krajniaké (Sme rodina) és Kotlebáéké, a terhesség megszakításának lehetőségét a hetedik, illetve a nyolcadik hétig engedélyezné. Az általunk megkérdezett nőjogi szakértő, Bolemant Lilla véleménye a terhességmegszakítás határidejének csökkentésével kapcsolatban az, hogy ezzel lényegében ellehetetlenítenék a nők esetleges döntését. Sokszor ugyanis pont ezekben a hetekben, vagy ez után derül ki a terhesség. Az ĽSNS ezek mellett a külföldiektől meg is vonná az abortusz lehetőségét.
A másik két törvényjavaslat több konkrétumot tartalmaz. Richard Vašečka (független, Krešťanská únia, Keresztény Unió) javaslata tartalmazza a legtöbb szigorítást. Ennek értelmében az abortusz elvégzésének lehetőségét csupán akkor engedélyeznék, ha az anya egészségét veszélyeztetné a szülés, ha magzat súlyos károsodással jönne a világra, vagy nem lenne életképes, illetve ha a terhesség erőszak következménye. Bolemant ennél a pontnál az emberi jogokba való durva beavatkozásra hívta föl a figyelmet, mivel “a partnerkapcsolatban élők gyakran szexuális erőszak áldozatai, ez a bűncselekmény azonban nehezen bizonyítható.”
Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) törvényjavaslatában is több pontot kritizált Bolemant (mint pl. a terhességmegszakítás teljes költségének kifizetése a 40 év felettiek esetében), de az ún. eltitkolt várandósság intézményét lehetséges pozitívumként fogadta. Ez az intézmény lehetővé tenné, hogy a várandós anya lényegében titokban örökbe adja gyermekét, mégpedig rögtön a szülés után, elkerülve ezzel a társadalmi megbélyegzést. Bolemant szerint ehhez azonban még további jogszabályok kidolgozása is szükséges, mivel a törvényjavaslat a mostani formájában visszaélésekre adna lehetőséget.
Szeptember 25-én egyik tervezetet sem fogadták el a parlamentben. Az OĽaNO tervezetének csupán egy szavazatra lett volna szüksége, hogy második olvasatba küldjék azt (ironikus, hogy meg is lehetett volna ez, mivel volt olyan képviselő – Bugár Béla, a Híd elnöke, aki támogatta volna a tervezetet, csak elrontotta a szavazást). Mivel a parlament is foglalkozott a művi terhességmegszakítás szabályozásával, és így, hogy a Pozsonyban 50 ezren demonstráltak, Andrej Danko házelnök kerekasztal-beszélgetést hívott össze a témában.
A törvénykezési hajlandósággal szemben azonban ott van a vak realitás is. A statisztikai adatok és az Új Szó által megkérdezett szakértő, Ipóth Szilárd nőgyógyász szerint a jelenlegi törvényi keretek között is csökken a terhességmegszakítások száma és a beavatkozások biztonsága. A lap közösségi médiában föltett kérdésére érkezett válaszok alapján, azok vehemenciái miatt inkább úgy tűnik, hogy a társadalmi párbeszédre is nagy szükség van.
Az egyházak és a Kotleba “hívők”
A pozsonyi megmozdulást a Nemzeti Menet az Életért (Národný Pochod za Život) kezdeményezés rendezte. Hasonlóan az AZR-hez, amely támogatta is a menetet, ez a civil kezdeményezés is leginkább a szlovákiai katolikus egyház befolyása alatt áll. Nem ez volt az első felvonulásuk, de idén először kapott ekkora felhajtást. Ez köszönhető a pozsonyi törvényhozás előtt lévő törvényjavaslatoknak, valamint annak, hogy az idei meneten fölbukkantak Kotleba hívei is. Közismert, hogy az egyházon belül több olyan személy is van, aki komolyan szimpatizál Kotlebáékkal. Ha erre fény is derül, szankciókat eddig nem vont maga után. Hiába a “közös cél”, ez a hívő közösségen belül is nagy megosztottságot okozott. A 2015-ös népszavazás után, amikor egy botrányos kisfilm után az egyház nem határolódott el, most is inkább elbagatelizálni próbálják az ügyet.
Lesz-e politikai haszon
Bolemant a törvénykezéssel kapcsolatban elsődlegesen azt emelte ki, hogy az abortusznak személyes, nem pedig politikai döntésnek kell lennie. “A politikának az a kötelessége, hogy biztosítsa a választás lehetőségét.” Az abortuszt ellenzők azonban annyira másképpen látják ezt, hogy az ellentét szinte föloldhatatlan. Az ellentét a szexuális felvilágosítás ügyében is látszik, amelyben a szakértő nem mellesleg a nem kívánt terhesség megelőzését is látja. A 2015-ös népszavazáson azonban pont ez ellen kampányolt az AZR. Egyébként a nőjogi és az élet védelme melletti érveléseket járja körbe Pavol Hardoš politológus, egy nemrég megjelent cikkében. Ez alapján legfontosabb azt kiemelni, hogy az abortusz kérdésköre sokkal összetettebb annál, minthogy politikai csatározások eszköze maradjon.
A legutóbbi parlamenti választáson az ehhez hasonló témákat sikeresen interpretáló pártok (pl. OĽaNO, Sme rodina, ĽSNS) taktikáját lehet, hogy mások is ellesik. Juraj Hrabko publicista emelte ki, hogy mindez egy eszköz lehet a Smer és az SNS kezében, hogy gátolja a PS/Spolu és a KDH között kialakuló együttműködést. A köztársaságielnök-választáson már megpróbálkoztak hasonlóval, amikor a később megválasztott Zuzana Čaputovát, aki a PS-ből jött, ilyen témában próbálták legyűrni.
Ezek alapján azon dilemma elé kerülhetnek a fent említett egyházakhoz közel álló civil szervezetek, de maguk az egyházak is, hogy ha az érdekeiket érvényesítik, akkor az említett pártok kampányát segítik, köztük a szélsőgesekét is. Ezzel lehet, hogy nem is lenne bajuk, de a deklarált céljainkkal mindez szembemegy.
