Szuperhősök másképpen
Gerard Way – Gabriel Bá: Az Esernyő Akadémia 1. Apokalipszis szvit

Mostanában tele a padlás szuperhősökkel. A moziban minden hónapra jut legalább egy, de olykor több szuperhősfilm (népszerűségükről mi sem árulkodik jobban, mint az a tény, hogy immár minden idők legnagyobb bevételt hozó filmprodukciója a Bosszúállók: Végjáték, amely idén taszította le trónjáról az Avatart). A különböző csatornákon számos szuperhőssorozat fut, miközben sorra jelentik be az újabbakat (legutóbb az HBO Batwomanjét), de találkozhatunk szuperhősökkel videojátékokban (a Playstation-tulajdonosok számára az idei sláger a Spider-Man kiegészítőkkel felturbózott változata, jövőre pedig érkezik a Marvel’s Avengers), sőt regényekben is (a Titan Books Marvel-szuperhősregényeinek magyar kiadása folyamatban van a Szukits Kiadónál). A mai magyar képregénypiac kínálata pedig minden korábbit felülmúl – nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is.
Gerard Way és Gabriel Bá képregénysorozata, Az Esernyő Akadémia elsősorban azok számára lehet érdekes, akik már unják a hagyományos szuperhőstörténetek sablonjait, de mégsem szeretnének hátat fordítani e műfajnak. A sorozat első kötete (amely az első hat részt tartalmazza), az Apokalipszis szvit egy emlékezetes mondattal („Abban az évben történt, amikor »Bunyós Tom« Gurney kiütötte a Rigel X-9-ről érkezett űrtintahalat…”) és egy felejthetetlen képpel indul (Bunyós Tom éppen egy repülő könyökütéssel vet véget a ringben folyó küzdelemnek). Ugyanebben a pillanatban negyvenhárom, különleges képességgel rendelkező gyermek születik, akik közül heten Sir Reginald Hargreeves, azaz Monokli úr különleges iskolájába, az Esernyő Akadémiára kerülnek (a többieket nem találják meg). Az alaphelyzet ugyan az X-Men-féle képletet idézi, de koppintásról szó sincs; Az Esernyő Akadémia nagyon határozottan önálló utakon jár.
A történet a kezdetektől fogva magas fordulatszámon pörög. Olyannyira, hogy hőseink gyerekkorát már az első részben „letudjuk” (mindössze a zombi-robot Gustave Eiffellel vívott küzdelemben láthatjuk őket gyerekekként). A gyerekkor a továbbiakban csak utalások és emlékek szintjén jelenik meg, a jelentőségéhez mégsem fér kétség, hiszen felnőtt hőseink viselkedése és motivációja gyerekkorukból kiindulva válik fokozatosan érthetővé. A szerzők mesterien használják ki a vizuális történetmondásban rejlő lehetőségeket. A narratív kihagyásoknak köszönhetően az egyes karakterek háttértörténete némileg homályban marad, miközben megnő a képi utalások szerepe, s előtérbe kerülnek a képregény mediális sajátosságai. Csupán egyetlen kijelentés utal például arra, hogy miért jelennek meg a képregény világában emberként viselkedő csimpánzok (a figyelmes olvasó nyilván kiszúrja, hogy nem Dr. Pogó az egyetlen), ugyanakkor feltűnhet, hogy Asztrosrác felnőtt alakja erősen emlékeztet az emberszabásúakra (a vázlatokból megtudjuk, hogy a figura korábbi névváltozatai a következők voltak: Dr. Darwin, Evolution Ear, Evolucius), sőt a másik „testvér”, Szeánsz egyes beállításai, valamint mimikája is az emberszabásúakéra hajaz.
A képregény írója, Gerard Way elsősorban zenészként, az egykori My Chemical Romance nevű banda énekeseként vált ismertté. Azt már talán kevesebben tudják róla, hogy mielőtt zenésznek állt volna, a New York-i School of Visual Artsban folytatott tanulmányokat. Nem nevezhető tehát véletlennek, hogy egy idő után a képregény területére tévedt. A zene iránti vonzalma – ahogyan a képregény címe is utal rá – itt is fontos szerepet játszik; kép és zene az Apokalipszis szvitben sajátos módon erősítik egymást. Bár a szóban forgó zeneművet, az Apokalipszis szvitet az olvasó nem hallhatja (nemcsak azért nem, mert a képregény vizuális médium, hanem azért sem, mert azonnali halált okoz), annak hatását azonban a képeknek köszönhetően mégis érzékelheti. Vizuális szempontból a képregény abszolút csúcsteljesítmény. A brazil származású Gabriel Bá rajzai nagyon kifejezőek; a hol humoros, hol meghökkentő, hol pedig bizarr cselekményhez tökéletesen illenek. Az apokaliptikus atmoszférát pedig a képregény színezése még inkább elmélyíti.
Az Esernyő Akadémia első kötetének magyar kiadása mindenféle szempontból – méret, papírminőség, fordítás – kiemelkedőnek mondható. Egyszerűen öröm kézbe venni. Jó szívvel ajánlható minden olyan képregényrajongó számára, aki nem ódzkodik a hagyományostól eltérő szuperhőstörténetektől.
(Gerard Way – Gabriel Bá: Az Esernyő Akadémia 1. Apokalipszis szvit, ford. Szabó András és Varga G. Dániel, Vad Virágok Könyvműhely, 2019)
Kiemelt kép: 444.hu