20 éves a Sleepy Hollow (Tim Burton produkciója)

Az Álmosvölgy Legendája c. filmről sok helyütt elmondták már az elmúlt két évtizedben, hogy a látványvilága páratlan. A horrorisztikus-gótikus elemek vegyítése a tündérmesék hagyományával szintúgy kiemeli a produkciót az átlagos műalkotások és adaptációk közül. Az sem kerülte el persze a kritikusok figyelmét, hogy a film sajátos humorral ötvözi a „kemény műfajok” vizuális retorikáját.

Kedvenc példám, természetesen – a tudományparódia mellett –, a fejekkel való játék sokrétűsége. Amikor a végkifejlet előtt a malomnál a lovast irányító boszorkány odaszól a főhősöknek, hogy „vigyázzatok a fejetekre”, a mondat jól szemlélteti a kétértelműségek működtetésének tudatosságát. Értsd: a lovas a fejetekért jön, de a malomajtó alacsony. (És aztán a példák szaporíthatók.)

A szóban forgó film azonban nem csak többfunkciójú kijelentésekből és profi állóképekből építkezik. Rendkívüli a háttérkezelés megvalósítása. Itt arra a jelenetre kell utalnom, amely valószínűleg a legátgondoltabb vizuális stratégia. Ez a jelenet a családi otthon kényelmét számolja fel. (Egyben kimozdítja a cselekményt a brutalitás irányába.) Amikor a lovas útban van az aktuális fejekért, a történéseket belső térben látjuk. Az anya lefekteti a gyermekét, az apa a konyhaasztalnál ül. A helyiségben egyszer csak érzékelhetővé válik a lovas érkezésének előszele. Ezek közül az egyik: hirtelen fellobban a tűz a háttérben, az apa meg is fordul, de visszapillantván már a lovassal néz szembe. A tűz fellobbanásának ideje – a tárgyak remegésével ellentétben – belül van a másodperc időintervallumán. A történet menete aztán kiszámítható: a szülőket lefejezi a lovas.

De közben mi történt a tűzben, pontosabban miért lobbant fel a láng? Ennek megértéséhez érdemes Az Álmosvölgy Legendája verkfilmjéhez fordulnunk. A látványelemek kidolgozásáért felelős csoport egyik tagja elmondja, és ki is kockázza, hogy ebben, a másodperc törtrésze alatti látványelemben fejek rajzolódnak ki a tűzben. Démoni arcok, idegen pofák, melyek a fej nélküli lovas koponyájának megalkotottságára utalnak. (Ez a koponya, illetve ennek birtoklása egyébként a történet mozgatórugója.) A technikus kifejti továbbá, hogy Tim Burton kérésére úgy készítették el ezt a tizedmásodpercnyi képanyagot, hogy ha valaki észre veszi is majd a nézők közül a tűzbéli alakokat, ne legyen benne biztos, hogy látta. (Egy ehhez hasonló vizuális stratégia jellemzi egyébként a Harcosok klubja képkezelését is ugyanebben az időben, 1999-ben, ami David Fincher és Tim Burton egybevágó médiumkezelésére utal, még ha alkotástechnikájuk nagyban különbözik is.)

Sokan hangsúlyozták már azt is, hogy a film és társai (az optikai médiumok) egy érzékszerv becsapására épülnek, miközben – egy antropomorfizmussal élve – harcot folytatnak a szemgolyóért. (Az állóképek gyors egymásutánját szemünk mozgóképként érzékeli.) A dolog azonban jelen esetben másról is szól. A rendező ugyanis hajszálpontos utalással érzékelteti filmjének központi motívumát, kihasználva a technikai médium adta lehetőségeket. A precízen kidolgozott háttér ezek szerint legalább annyira fontos, mint a cselekmény. (Az Álmosvölgy Legendája mögé látva tehát nem csak Johnny Depp, de Tim Burton is jó fejnek minősíthető.) Húsz év óta egészen biztosan máshogy kezeljük a filmek képi világát meghatározó pillanatnyi elemeket, illetve a filmdesignnal összekapcsolható bevillanásokat. A Halloweenhez pedig különösen jól passzol Tim Burton gotos képi világa. Például a tökfejek…