Józsi és a műanyag

Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban szeretnénk egy kicsit megismertetni veletek, hogy mi is történik a szemetünkkel.  Izgi? Hát van benne pár duplaszaltó, jogi előírások, EU-s normák, adó és minden mi jó. Hogy te ebből mit látsz? Hát hogy veszed, aztán kidobod… Megint veszed, megint kidobod. Évente jön egy számla, azt kifizeted – családosok itt csodálkoznak pár napig, hogy AtyaégEzMennyi – de aztán minden megy ugyanúgy.

Nem hiába emeltük ki az adó, jogi előírás meg EU-s norma szó együtteseket. Róluk is szó lesz – reméljük az legalább megfog, hogy mi lesz a pénzeddel. Ha érdekel, honnan jön, hová megy, miért is fizetsz szemétdíjat, miből is áll valójában maga a szemét – kövess minket ezen a kis úton.

A példa

Józsi szlovákiai lakos, adót fizet – szemétadót is. Józsi átlagos életet él, átlagosan fogyaszt, átlagosan kel, fekszik és közben átlagosan él. Szeret így élni. Mindamellett szereti, ha kiadási átlag alattiak. Nagyon zavarja a magas szemétdíj – sőt, azt olvasta, hallotta, hogy ez a szemétdíj csak magasabb lesz. Ejnye – gondolta. Pedig neki azzal már semmi dolga nincsen – hisz az csak szemét!! Nem az én dolgom! Legyen a szemetes dolga! Hisz őt fizetik meg az adóból, nem? Még akár igaza is lehetne Józsinak. Átlagosan, igaza is van. És természetesen utána olvasott, hogy mindegy, mit csinál, úgyis ugyanannyit fog fizetni (értsd – ha szelektál, ha nem).

Mindamellett tudatosítani kell: a szemétdíjból az önkormányzatok nem csupán a rendszert próbálják működtetni. Az nem csupán a szemetesek fizetésére megy el, illetve nem csupán a szemétudvarok üzemeltetésére megy el – hanem nagyban befolyásolja a géppark használata (hányszor megy a kukás autó nagyobb távolságokat – ki a szemétlerakókra, van-e a városnak, önkormányzatnak szelektív udvara, gépei), felvilágosító tevékenységre, oktatásra, adminisztratív költségekre és a többi. Ezeken a költségeken kell szorítani, ha csökkenést akarunk elérni az adó mennyiségében. A szemétdij nagyságának megállapitása a helyi önkormányzatok kezében van.

Hol jön Józsi a képbe?

A fogyasztásával – nem kell minden olyat megvenni, ami fölösleges csomagolásban van, sőt, tovább menve ezen a gondolaton – nem kell minden áron fogyasztani – hogy új szemetet termeljünk. Dolgozni kell az egónkon, na. Ez a nehezebbik része, ezért ezt most még nyitva is hagyom, hadd záporozzon az áldás érte.

A másik nagy dolog, amire Józsi képes – ha már annyira függ a fogyasztástól – az, hogy megválogatja, mit visz be a háztartásába – amit meg már nem használ, kiválogatja. Új alapanyagokra és kommunális szemétre. Hogy Józsi tudja, kommunális szemetének majdnem fele komposztálható – érdeklődik a komposztálási lehetőségek iránt, hisz az annyit jelent, hogy hetente csak egyszer kell majd lemennie imádkozni a kukákhoz (és részesülni a kellemes és kellemetlen áldásból a fészkek nyújtotta templomokban). Fele annyi szemét – ha ezt mindenki megtenné, akkor fele annyi autó-túra kellene a kiszállításhoz  – fele annyi kiadás.

És még csak a biológiailag lebomló hulladékról van szó. Nagyapáink, akik mindent eltettek (mert “valamire ez is jou lesz “) most biztosan haragosak – hogyan lehet így gazdálkodni? Nem is beszélve arról a tényről, hogy a komposztálás az EGYETLEN út a termőtalaj létrehozására….Mi meg kivitetjük Izsára (hogy ott aztán a bomlás miatt értékes vizet pazaroljunk a szeméthegyek hűtésére…).

Mindamellett Józsi tudja – szelektívben ha gyűjt, további alapanyagokat  tesz elérhetővé, amivel gazdálkodni lehet – illetve szintén spórol saját energiáival. Nem kerül a kommunálisba – nem fizet érte. A szelektáltan gyűjtött szemétért nem fizetünk! A rendszer úgy működik, hogy a nagy szennyező cégek, sőt az összes termelő vállalat, aki valamilyen gyártási folyamatot végez – köteles szerződésben állni egy OZV-vel (Organizácia Zodpovednosti Výrobcov). Ezek a cégek foglalkoznak azokkal a beszállítókkal, akik gyártási folyamatok illetve árubehozatal során csomagolással látják el termékeiket, illetve úgy adják ki a Szlovák piacon – ergó, akik szemetet hoznak be, vagy jövőbeli szeméttel burkolják be, csomagolják le a termékeiket.

Ezek az OZV-k begyűjtik a cégektől a megfelelő összeget – akik azért fizetnek, hogy a behozott áruikból származó szemét majd újra felhasználásra kerülhessen, illetve hogy ne nekik kelljen azzal foglalkozni – kiszervezik. Az OZV-k kapcsolatban állnak az önkormányzatokkal – kötelező szerződések formájában, ahol ezt az összeget az OZV-k szintén a szelektív gyűjtő kukák, szelektív gyűjtő udvarok fenntartásába és információ áramoltatásba fektetik. Ilyen módon nyersanyaghoz jutnak – amivel aztán ők gazdálkodnak.

Józsi mindezzel tisztában van – és kiélvezi a rendszer előnyeit – hogy nem kell kilométereket megtennie egy-egy kukához, hogy olvashat, tanulhat az egyes szelektálási módszerekről, szabadon kérdezhet.

Józsi azóta is szelektál. Tudja, hogy jót tesz – nem csupán a természeti környezetének, mivel nem kell új termékekre energiát és alapanyagot felhasználni, hanem a közösségének is. Hozzájárult ahhoz a rendszerhez, amiben elérhető, hogy egy adónemünk csökkenjen.

Legközelebb Józsi már utánanéz a helyettesítő anyagoknak is.

Kezdjük az elején

A műanyag hasznos, energiatakarékos és mivel sokrétű, ezért sok helyen felhasználható. Az emberi felhasználás, amiben a hiba van – túl sokat, túl sok helyen használunk.

Ahhoz, hogy ezeket a fenti mondatokat megértsük, egy kicsit mélyebbre kell ásnunk magunkat – és erről kémikusok, fizikusok, biológusok sokkal többet és jobban tudnának diskurálni. Mi, egyszerű emberek egyet tehetünk – felelősségteljesen viselkedünk. Próbáljuk megérteni a történéseket, kérdezünk.

Tehát a műanyagok mesterséges úton előállított vagy átalakított óriásmolekulájú anyagok, szerves polimerek. Jelen vannak életünk szinte minden fontos területén a háztartásokban, a járművekben, az egészségügyben, az elektronikában, az űrkutatásban stb.

A feldolgozási technológiájuk alapján a műanyagokat alapvetően három fő csoportra lehet osztani (bár vannak ma már átmenetet képező műanyagok): a hőre keményedő (thermoset), a hőre lágyuló (thermoplastics), illetve a rugalmas műanyagokra

Legfontosabb típusai

Polietilén (PE): sátorfólia, szatyor, palack, elektromos vezetők szigetelésére, vízvezeték, hordók, csövek, vezetékek, háztartási eszközök készítésére.

Polipropilén (PP): élelmiszeripari csomagolás, háztartási eszközök, járműalkatrész (például lökhárító), kötelek, húrok, szőnyegek, ragasztószalagok, tartályok, csomagolófóliák háztartási eszközök készítése.

Polisztirol (PS): csomagoló anyag, élelmiszer csomagolás, eldobható pohár, tányér, evőeszköz, CD és DVD tartók.

Ütésálló polisztirol (HIPS): mélyhűtőzacskó, csomagoló anyag, eldobható pohár.

Akrilnitril butadién sztirol (ABS): elektronikai eszközök borítása (például monitor, nyomtató, billentyűzet, törésálló burkolatok).

Poli(etilén-tereftalát) (PET): üdítős palack, fólia, mikrohullámtűrő csomagolás.

Poliamid (PA): szál gyártás, csapágygolyó, horgászzsinór, autóipari borítások.

Poli(Vinil-Klorid) (PVC): csőgyártás, kábelborítás, zuhanyfüggöny, ablakkeret,    padlóburkoló, fóliák (viaszosvászon, linóleum), cipők és táskák készítésére felhasznált műbőr, elektronikai készülékek alkotórészei, játékok, szigetelők gyártására használt polimer.

Poliuretán (PU): szigetelő hab, tűzvédelmi hab, autóipar.

Polikarbonát (PC): CD, napszemüveg, pajzsok, biztonsági üveg, jelzőlámpa, lencsék.

Polivinilidén-klorid (PVDC): csomagolóipar (gyógyszer és élelmiszer), folpack.

Poli(tetrafluoretilén) (PTFE): korrozív folyadékok edényei, tartályai készítésére és legjobban ismeretesen sütő felületek ragadásmentesítésére.

Polisztirol: porózus anyagok (szivacsok), expandált sztirol (hő és hangszigetelő) és csomagolóanyagok gyártására.

Poli(metil-metakrilát) (PMMA): üveg helyettesítésére

Ennyit a szárazságról, jöjjön a lényeg. Gondoljunk bele, mennyi lehetőség van egy ilyen sokrétű dologban. Naponta több fajtával is találkozunk – nem beszélve azokról a szuper anyagokról, amikkel nem – amelyeket az űrkutatásban, energetikában használnak (nagyon drága előállítású speciális műanyagok). Ezek azok, amelyek valamilyen szinten a fenntartható fejlődést elősegítik – van hogy megteremtik – például a 3D nyomtatásnál, ami már kezd mindennapos dolog lenni a tervezés, fejlesztés terén.

Amilyen gyors előrelépést jelenthetnek – annyira nagy lehúzás is. Mi lesz ezekkel az anyagokkal,  ha már nem lesz rájuk szükség? Hová viszik őket? Újra lehet őket használni? És igen, itt bekapcsolhatóak az emberi érzékenység antennái – és a szirénák is. Sajnos a műanyagok nagy többsége nehezen, nem energiatakarékosan hasznosítható újra (nagy tisztelet a kivételnek…). Mesterségesen létrehozott vegyületek, ezért nincsenek a lebontásukra (“biodegradációjukra”) alkalmas lebontó élőlények. (Bár már vannak kutatások ilyen baktériumok után…) A hulladékként felhalmozódó műanyagot veszélyes elégetni, mert égésük közben mérgező gázok (például klór, hidrogén-klorid) szabadulhatnak fel. Az egyik legjobb módszer a hulladék újrahasznosítása, a műanyag reciklizálása, amely során az elhasználódott műanyagot – tisztítás és további átalakítás után – más formában ismét felhasználhatják.

Arról, hogy az egyes településeken hogyan folyik a szelektív hulladékgyűjtés, több információ található az egyes önkormányzati, helyhatósági weboldalakon. Általános ökölszabály, hogy a műanyagokat – főleg az értékesebb PET palackokat – külön, sárga színű zsákba  gyűjtik. A társasházakban, nagyobb településeken erre sárga színű kuka szolgál.

Ha már ilyen szépen szelektálunk, érdemes megnézni pár statisztikai adatot:

A diagramon a miénk a lila – nyitrai kerület. Ebbe beletartozunk mi is – és hogy második legrosszabbak vagyunk az annyit tesz, hogy óriási mennyiségű a kommunális hulladékunk – ami mind megy ki szeméttelepekre – Negyed, Izsa valamint Nagykeszi és Megyercs határaiba.

Ami a szeméttelepre megy, azért fizetünk. Mindenki. Nincs kivétel – aki szelektál az is, aki nem szelektál az is. A diagram tanulsága – a Nyitrai kerületben kevésbé értelmezik megfelelően a hulladékok szelektálását – nagyban valószínűsíthető, hogy olyan anyagokat is a kommunális szemétbe dobnak, ami nem oda való – ilyen módon szelektálással csökkenthető a mennyiség.

Egy másik szempont – a fogyasztás. Minél többet fogyaszt egy régió – annál több szemete kell hogy legyen. Itt azonban egy kellemes “nem összefüggésre” kell rámutatni. A nyitrai régió gazdaságilag egyáltalán nem a második helyet foglalja el, mint azt a szemétmennyisége alapján gondolnánk (feltételezve, hogy aki sokat szemetel, az sokat fogyaszt, tehát arányaiban többet engedhet meg magának – ezért sok a szemete).Ez nem így van. Gazdasági erejét tekintve Nyitra megye nem a második – így nagy hangsúlyt kell fektetnünk az újrahasznosításra. Ugyanis he nem tesszük, drága lesz az olcsó hús is – de még az ára is.

Területi szinten Szlovákia vállalta az Európai Uniós előírásokat: 2020-ra az őszhulladék 50%-át szelektíven kell gyűjteni – alapanyagként kezelni. Ez biztosan nem sikerül. Ugyanezen direktíva szerint 2035-re 65%-ot kéne szelektíven gyűjteni – mindemellett a szemétlerakókban tárolt kommunális hulladék mennyisége az összhulladék 10%-a kell hogy legyen 2035-re. Mindezek ellenére Szlovákia alig érte el 2017-ben a 30%ot.

Vissza hozzánk – vissza a műanyaghoz. Minden számit – az összes vásárlásunk ettől fogva. Mi határozzuk ugyanis meg, hogy mennyi adót fizetünk majd a jövőben – ha már az nem hat ránk, hogy a gyerekeinknek mit hagyunk itt. Akkor ne a jövőt vegyük – vegyük a jelent.

A képelt egyszerű: minél kevesebb a kommunális szemét – annál kevesebbet kell kivinnünk a szeméttárolókra, annál kevesebbet kell majd fizetnünk adó formájában. Az adót az elhordott szemét mennyisége után fizetjük.

Józsi kalandjai még nem értek véget. A szelektálás csak az egyik oldala a dolgoknak – viszont egy nagyon fontos tényező abban, hogy a jövőben csökkenthessük, önkormányzati szinten a befizetendő szemétdíjat. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa – még mindig nem értük el azt, hogy csak az kerüljön ki a szeméthegyekre, ami oda való. Illetve – hogy ne is legyenek szeméthegyeink.

De ezt Józsi majd egy következő történetben próbálja meg elérni.

Szegi Szabolcs, Szegi Aranka