Kutyakomédia
2020 februárjának utolsó hétvégéjén Szlovákiában parlamenti választásokat tartanak. Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása óta nincs nyugodt perce a szlovákiai politikai elitnek. Egyik botrányt követi a másik. Mindeközben a szlovmagyar politikusok azért sakkozgatnak, hogy ki, miként és hogyan, de bejusson a törvényhozásba.
A szlovákiai magyar pártok osztódása az elmúlt pár hónapban jelentősen megugrott. A szlovmagyar értelmiség ettől berezelve elkezdte fújni a vészkürtöt. Hiszen valakiknek egyszerűen muszáj hallatnia a pozsonyi parlamentben a szlovákiai magyarok hangját. Ez a minimum! Azt az elitet, amelynek politikai célkitűzései non plus ultrája, hogy miniszteri székek körül sertepertélhessen, megijesztette a szlovákiai magyarok szavazási hajlandósága. A közvélemény-kutatásokban a Híd és az MKP tartósan a bejutási küszöb alatt van. A legutóbbi választások, így az államfői és az EP választás, esetében pedig azt látjuk, hogy a magyarok gond nélkül szavaznak le szlovák pártokra úgy, hogy van magyar „alternatíva”.
A pártok közti első tárgyalások megakadtak, amire a szlovákiai magyarok részéről jött egy erős üzenet. Az Összefogásnak keresztelt politikai szubjektum nagyon erős legitimációját az a több mint 18 ezer aláírás jelentette, amit még a Közösen 2020 hullámán tudtak elérni. Az ígért összefogásból válogatás lett. Mózesék sok ex-hidas számára varázsolták vállalhatóvá az MKP-t. Azt nem tudjuk, ki akart jobban meg nem egyezni, de mindig volt aki arra billentette pártja mozgását, hogy az egymás kezébe csapás ne történjen meg.
Nincs új a Nap alatt, hiszen ha az elit érdeke, hogy valamilyen politikai masztodont, pl. Bugár Bélát félretoljon, akkor annak érdekében fog politizálni. Azt egyelőre nem látjuk, hogy a pártok támogatottsága miként alakul, de azt már előre tudjuk, hogy ennek könnyen lehet sikertelenség az eredménye. Persze a pártok részéről csak abszolút kudarc esetén várhatjuk bármiféle beismerését ennek. Azonban valamennyi párt az utóbbi 3-4 hónap folyamán valamikor a közös indulást támogatta, ehhez képest ez nem valósult meg. Pedig ha valaminek volt társadalmi támogatottsága, az a közös indulás volt. Ez azonban megbukott.
Két magyar politikai szubjektum indul. (A szlovák pártokról itt most nem is esik szó!) Pont azt sikerült elkerülni (közös lista), amit mindenki, valamikor a tárgyalások folyamán, de szeretett volna megvalósítani. Mármint, hogy ne forogjon valós veszélyként kockán a “magyarok” be nem jutása. Ez a szlovákiai magyar politikai szubjektumok sikertelensége. Akárhogy is alakul a helyzet, 2020. február 29-én pirruszi győzelem lehet csupán, de az is lehet, hogy se a Híd se a Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) nem ugorja meg az öt százalékot. A Híd hendikepje az lehet, ha a szlovákiai magyarok körében kormányváltó hangulat lesz, és az MKÖ fog tudni mozgósítani. Erre pedig minden esély megvan, hiszen sok rejtett erőforrásuk lehet még. Ez attól függ, hogy milyen az anyagi és a humán erőforrásuk.
Ha elérik politikai céljukat és sikerül Bugár Bélát partvonalra tenniük, annak is a szlovákiai magyar érdekképviselet issza meg a levét, hiszen 3 százaléknyi szavazat a kukába kerül. De annak is, ha nem így történik. Egy összeomló Híd nem csak Bugárt temetné maga alá, hanem a szellemi holdudvarának egy részét is, így politikai képviseletünk még egyszínűbb lenne. Azzal esettel is lehet számolni (?), hogy a Híd jut be, és akkor nem csak az összefogást nem sikerült összehozni, de a már nagyon félre állítani kívánt Bugárt sem sikerült diszkvalifikálni.
Ezt a politikai leszerelést olyanok kívánják elvégzni, akiknek erre nincsen semmilyen fölhatalmazásuk. Ezzel újfent kihagyják a szlovákiai magyar választókat egy fontos döntésből. Miközben Szlovákiában egy demokratikusabb ország fölépítéséért zajlik a küzdelem, addig a “magyarok érdekeit képviselni akarók” színházat csinálnak. A választások után azonban kétlem, hogy bárkinek őszinte lesz a mosolya. A politikai vérfrissítés szempontjából lehet, hogy hosszú távon annál jobb, minél rosszabb február 29. után.