Mutasd a programod, szlovákiai magyar politikus!
Te olvasol pártprogramot, szlovákiai magyar? Tudod, azokat a szép, színes kiadványokat, amelynek a pártok olyan nagy feneket szoktak keríteni, nagy csinnadrattával bemutatják, aztán felteszik a polcra. Bár ilyesmit tényleg kevesen olvasnak, azért mi itt a Trafiknál átfutottuk az ígéretgyűjteményeket, már amelyik szlovákiai magyar térfélen megjelent az elmúlt néhány évben.
Fun fact az elejére: a legolvasóbarátabb pártprogram világrekordját a Fidesz tartja, ők 2014-ben csak annyit mondtak:
Folytatjuk.
És folytatták, olyan forrest gump-i stílusban, mely szerint az élet olyan, mint egy doboz bonbon, sosem tudhatod, mit veszel ki belőle. Ez az egy szó egyszerre hihetetlenül előremutató és progresszív, de konzervatív és hagyománytisztelő is. A Fidesz jó szokását még a Smer sem tudta felülmúlni 2016-ban, ők ugyanis szószátyár módon nagyjából 5-6 mondatban foglalták össze, mit akarnak. Végül aztán mindkét párt megnyerte a választásokat. Akkor most kell program, vagy sem? Na ugye!
A három kérdés
De félre a tréfát, elindult a jövő évi parlamenti választások kampánya a kies Szlovákiában, és a pártok most igyekeznek közzétenni, tulajdonképpen mit is lehet rajtuk számon kérni négy év múlva, ha az ő listájukat dobjuk az urnába. A szlovákiai magyarok közül várhatóan (jellemzően) három pártra fognak majd viszonylag sokan szavazni, úgyhogy nézzünk egy kicsit körbe ezen a terepen, hiszen vannak itt régi, szép pártprogramok, és már két új is, mind magyar nyelven.
Mindenekelőtt szögezzük le: ennek a gyorselemzésnek nincsenek olyan ambíciói, mint a nagy politikai vagy gazdasági think-tankek, elemzőintézetek vagy civil szervezetek elemzéseinek, melyek a választások előtt megjelennek. Ez csak első benyomások rövid gyűjteménye, hogy egy kicsit kontextusba helyezze azt, ami már megjelent.
A pártprogram általában stratégiai útkijelölések, számon kérhető ígéretek summáriuma, és három fontos kérdésre kell választ adnia.
Mit? Miért? Hogyan?
Ezt nem kell bőven magyarázni: a Mit? kérdésre adott válasz tulajdonképpen maga az ötlet, az út, amelyen a párt el akar indulni. A Miért? egyfajta diagnózist kér az adott programponttal kapcsolatban annak területén, és bizonyos szempontból behatárolja a várható hatásokat és eredményeket is. A Hogyan? kérdésre sokszor a legnehezebb válaszolni, mert ez a legbizonytalanabb: egy pártnak a választások előtt még nincsenek kielégítő információi a politikai erőviszonyokról, így legfeljebb a vágyaikat tudják közölni a választókkal. Pedig a szavazóknak talán épp a harmadik kérdés a legfontosabb annak szempontjából, melyik szavazólapot dobják be az urnába. És a hogyanok megválaszolásának ellébecolása eredményez általában olyan irreális ígéretgyűjteményeket, hogy a fal adja a másikat. Ahogy Gabriel Šípoš, a Transparency International Slovakia igazgatója fogalmazott négy évvel ezelőtt, nem túl nehéz tisztességes programot és prioritásokat kitalálni, , az igazi kihívás teljesíteni a programot. “Nem tudnak olyat mondani, amit ne tudnék megígérni” – ha jól emlékszem, ezzel a szlogennel kampányolt annak egy szlovákiai magyar régiós politikus négy évvel ezelőtt, ha valaki megtalálja a képet, szeretettel várom. UPDATE: ITT A KÉP, KÖSZÖNJÜK OLVASÓNKNAK!
Régen minden jobb volt?
Kezdetnek poroljuk le azokat a programokat, melyekkel az akkor még kétosztatú magyar politikai képviselet nekivágott a 2016-os parlamenti választásoknak. A Híd a Polgári Vízió 2016 című, csaknem 180 oldalas programmal készült, (elérhető itt) melyet nem is feltétlenül programnak, inkább egyfajta stratégiai manifesztónak tekinthetünk. A program valóban bő volt, csak a Híd polgáripártságát oldalakon keresztül elemezték, Volt benne négyszáz “őszinte és bátor” (copyright by Bugár Béla) javaslat, és az elemzők többnyire pozitívan értékelték az anyagot – bár az azért sejthető, hogy a választók többsége nem igazán mélyedt el Ravasz Ábel szerkesztő és szakértőtársai magnum opusában. Az INESS intézet például a választási programok gazdasági részét értékelve (egyébként talán ezt a legegyszerűbb értékelni, hiszen vannak számok) a megosztott 3.-4. helyre tette a Híd programját (a KDH-val megosztva, 7,5 ponttal), az első az SaS-é, a második a mára már teljesen feledésbe merült SKOK! minipárté lett. A Szlovák Vállalkozói Szövetség (PAS) értékelése szerint a Híd programja a második legmegvalósíthatóbb volt, az első helyen ismét az SaS állt.
Az HPI agytröszt így értékelte a Híd-programot:
Ez a program nem az átlagválasztónak szól. Olyan szakmaian írták meg, hogy szakmaibban talán már nem is lehetett. Tárgyi szempontból azonban helyesen írták meg. A párt nem kínál forradalmi megoldásokat, de következetesen fogalmazza meg a rendszer javításának evolúciós változásait.
Az MKP ennél azért jóval kevésbé volt bőbeszédű, de a “Közös akarat” című 2016-os programukat (elérhető itt) nagy csinnadrattával mutatták be Komáromban (volt kultúrműsor is, meg minden). A program 35 oldalas, formájában nem igazán tér el a standardoktól, viszonylag könnyen érthető és áttekinthető. A kritikai fogadtatása azonban messze nem volt olyan jó, mint a Híd programjáé, az INESS listáján egy 2-es értékelést kapott. Az intézet felrótta a pártnak például a túlkombinált adórendszert, vagy épp azt, hogy a vállalkozók számára nincs egyértelmű víziójuk (itt azért meg kell jegyezni, hogy a gazdasági program nagyban épült a Baross Gábor Tervre, amely valószínűleg nem került bele teljes egészében a szlovák változatba). Az MKP programját a PAS sem értékelte túl jóra, a listán csak az Egyszerű Embereket és a Smert előzték meg, melyeknek azonban igazi programja néhány ígéreten kívül nem is volt.
Az HPI agytröszt így értékelte az MKP-programot:
Ez a program általános ígéretek, furcsa állítások, de néhány megalapozott (ám nem kidolgozott) ötlet keveréke. Nem komplex, de kiemelendő az a javaslat, hogy a krónikus betegek, akik nem tudják megindokolni, miért nem járnak ellenőrzésre, fizessenek magasabb biztosítási díjat. És az is, hogy a 14 százalékos egészségbiztosítási járulékból 1 százalékpontnyi elkülönítenének hosszú távú, intézményes betegellátásra.
A Híd és az MKP egyelőre nem hozta nyilvánosságra az új programját – ezen a hétvégén, illetve a következő hetekben kerülhet rá sor. A Hídnak valamivel egyszerűbb a dolga, nekik csak az MKDSZ nevű mikropárt, valamint esetleg pár apróbb szerveződés ötleteit kell beledolgozniuk a programjukba. Információink szerint az új program a Polgári Vízióra épül, de annál jóval, de jóval karcsúbb lesz.
Az MKP programja is nagyjából készen van már, jelentették a pártból. Nekik azonban nehezebb dolguk lesz, hiszen össze kell fésülniük az ötleteiket az Összefogással és a Magyar Fórummal is – utóbbiban Gál Zsolt, a Polgári Vízió egyik szakértője is politizál. A Nagy Összefésülés bizonyára az elkövetkező hetekben történik majd meg, és kikerül majd az internetre is, de tudomásunk szerint olyan nagy dzsemborit, mint 2016-ban, nem rendeznek körülötte.
Hétvégén tehát mindkét párt országos tanácsot ül, félszemmel odafigyelünk rájuk.
(Big?) shoes to fill
Apropó Összefogás, és apropó a terep másik újonca, a Progresszív Szlovákia/Spolu pártszövetség magyar platformja – ők már felvillantottak valamit az elképzeléseikből. Nemrégiben Forró Tibor (PS-Magyar Platform) illetve Kovács György (Összefogás) járt nálam a Pátria rádió stúdiójában, ahol arról beszélgettünk, tulajdonképpen hogyan is születtek a programok, és miből lesz szerintük a cserebogár – a beszélgetést egyébként itt lehet meghallgatni.
Kezdjük a PS-Spoluval, és annak magyar platformjával. Forró Tiboréknak jóval könnyebb dolguk volt, mint az Összefogásnak, hiszen nekik csupán a PS-Spolu programjának egy részén kellett dolgozniuk, a párt és a mögöttük álló szakértők megcsinálták a munka oroszlánrészét. Az eredmény egy, méretben a Híd 2016-os vízióját is túlszárnyaló program lett, mintegy 250 oldalban. A pártszövetség turnézik is a programmal, Komáromban is jártak, ahol bemutatták a magyar platformjukat is – itt esett meg a nevezetes Donáth Anna-beszéd is, amin aztán elcsámcsogott egy darabig a sajtó. A PS-Spolu nem vette félvállról a programalkotást, helyenként pedig elég meredek, vagy épp nagy változást előidéző ötletekkel álltak elő: létrehoznának például klímavédelmi minisztériumot, emberi jogi és demokráciavédő hivatalt vagy minisztériumot, vagy épp teljesen átszerveznék a közigazgatási felosztást. A szakértők szerint a program meglehetősen komplex és ambiciózus, de tartalmaz túlgondolt, felesleges, esetenként teljesen felesleges elemeket is.
A PS-Spolu Fordulópont című programja magyarul is olvasható (elérhető itt) – ami nagy előnye, ilyet szlovák párt még nem nagyon csinált. Hátránya azonban, hogy a magyar nyelvi színvonala – szebben nem lehet fogalmazni – pocsék. Helyenként érthetetlenségbe fullad.
Szlovákia minden lakoshoz tartozik. Az egyes etnikumok egyenlősége a saját nyelv használatának lehetőségében, valamint az etnikailag specifikus kulturális kifejezések hozhat létrehozásának lehetőségében is.
– áll a programban például, mely inkább tűnik a Google-fordító és egy Amerikában élő magyar hipszter szerelemgyerekének, mint tisztességesen megcsinált fordításnak. Ugyanakkor a nemzetiségekkel foglalkozó passzusai bár nem mennek nagyon mélyre, és látszik, hogy “szlovák műhelyben” készültek, de a kulcsfontosságú pontok és garanciák szerepelnek a programban – az etnikai politizálás elve pedig értelemszerűen nem volt mérvadó a programalkotásnál. Miroslav Beblavý, a Spolu elnöke volt a programfelelős, és erős a sejtés, hogy a nemzetiségi dolgokba személyesen annyira nem kontárkodott bele – a terület elég távol áll tőle, legalábbis nekem ez volt a benyomásom, mikor néhány éve interjúztam vele. Valószínűbb tehát, hogy a dolgot ráhagyta a PS szlovák szakértőire, illetve beledolgozták a magyar platform politikus-palántáinak ötleteit is.
Aztán pedig itt van az Összefogás, mely a napokban mutatta be a programját.
Az Összefogás nagyon karcsú programot tett fel a honlapjára, tulajdonképpen csak bulletpointok, címszavak és címmondatok gyűjteménye az egész. Az eddig felsorolt pártprogramok legalább kettőt figyelembe vettek az odafent emlegetett mit-miért-hogyan kérdés-szentháromságból, az új politikai formáció azonban szinte kizárólag csak a Mit? kérdésre válaszol, összesen 144 pontban. Nyolc részterülettel, ezen belül 16 alterülettel fedték le a tennivalók listáját (a Kovács György által a rádióműsorban bedobott F. E. L. V. I. D. É. K. betűk köré épülő, nagyon hip-hopos, nagyon gettós marketingelem is megmaradt, de a honlapon nem láttam). Gyorsan végigfutva a programon tulajdonképpen minden olyan elemet tartalmaz, melyeket még az elődök, a Híd és az MKP fogalmazott meg, de óriási hátránya, hogy helyenként teljesen általános. Bedob egy ötletet, de azt már nem fejti ki, a program olvasója pedig sokszor azt sem érti, hogy a javasolt programpont tulajdonképpen mire is jó, vagy hogy lehet megvalósítani. Itt van például a helyi kistermelők támogatásának ötlete – ami ennyiben is marad, mert azt nem tisztázzák a párt szakértői, pontosan kiket támogatnának, mivel, és mit várnak az intézkedéstől. Vagy egy másik példa: “adózási innovációk, hatékony ellenőrző rendszer kialakítása az adók befizetésére és az adócsalások elkerülésére” – ebből az egyszeri választó vagy politikai partner nem tudja meg, hogy mik is pontosan az adózási innovációk, és hogy képzelik el a hatékony ellenőrző rendszert. Azt, hogy az adócsalás rossz, mindenki tudja, azt hiszem.
Az ilyen kidolgozatlan, következetlen ötletekből még számtalan van a programban, az egész inkább egy ad hoc ötletgyűjtemény, mint egy alaposan kidolgozott program. Néhány dolog azért felmerül enyhítő körülményként. Egyrészt a kezdeményezés még csak pár hete indult, szakértőiket folyamatában vonták be az együttműködésbe, így idejük sem nagyon volt komoly programot készíteni – persze ez nem magyarázza, miért érezték mégis igényét, hogy programbemutató sajtótájékoztatót tartsanak, pláne, hogy programjukat össze kell fésülni az MKP és a Magyar Fórum programjával is. Az Összefogás háza tájáról azt az információt kaptuk, hogy kapacitáshiánnyal küzdöttek, tényleg rövid volt az idő, emellett pedig sok téma alaposabban is ki van dolgozva, de egyelőre még nem hozták nyilvánosságra, hiszen még össze kell hangolódniuk partnereikkel is, akikkel Magyar Közösségi Összefogás néven szándékoznak indulni a választásokon.
Folytatjuk
mármint nem úgy, mint a Fidesz, hanem tényleg, a programok egyes elemeit az elkövetkező hónapokban a Trafik hasábjain is igyekszünk alaposabban górcső alá venni, egyes szakterületeket pedig csontig lecsupaszítani – és nem csak a Trafikon, hanem a Pátria rádióban is, így érdemes lesz minket figyelni.
Zárszóként pedig csak annyit: minden program csak annyira jó, amennyi megvalósítható belőle. Az pedig, hogy lesz-e egyáltalán lehetőség arra, hogy megvalósítsák a politikus urak és hölgyek, a már nem is annyira távoli jövő zenéje.
