Szóból ért az ember

November 16-án és 17-én Szlovákiában és Csehországban is a bársonyos forradalom 30. évfordulójára emlékeztek. Ezen alkalomból sokszor elhangzott a kommunizmus és a kommunista rendszer bukása. Valóban ez történt 1989-ben?

Ez a cikk nem az események történeti áttekintéséről, vagy az elitek hatalomátmentési technikájáról szól. E témában számos tanulmány és monográfia született a történelem- és társadalomtudományok területéről. Tartozunk viszont annyival a bársonyos forradalom emlékének, hogy élünk vívmányaival, miközben láthatjuk azt is, miként élnek vissza vele.

Visszaélés alatt például értem azt az információcunamit is, ami a mindennapi életünkben ránk zúdul, és aztán amivel a hatalom birtokosai visszaélnek (gondoljunk csak a fake news jelenségére). A Facebook megszületésével és a széleskörű digitalizációval a politikai tájékozottságban is számos pont bizonytalanná vált. A médiában megjelenő tartalmak gyakran inkább az érzelmeinkre próbálnak hatni. Így bizonyos kifejezések mellé a tudatalattinkba érzelmek párosulnak. Ezzel nem csupán az érvelést teszik egy idő után fölöslegessé, de bármiféle társadalmi párbeszédet is. Efajta eszközökkel aztán a demokráciában is visszaélhetnek, és a tömegtájékoztatással könnyen befolyásolhatják a közhangulatot.

Tudomány és a köznyelv

A köznyelvben használatos kifejezések sokszor eltérnek a tudományos terminológiától. Gimnáziumi matematika tanárom például örökös harcot folytatott a kockás füzet kifejezés ellen. Nem maga a termék zavarta. Csak a síkon (füzet lapja) nem látott egyetlen térbeli alakzatot (kocka) sem. A gimnázium óta már sok négyzethálós inget elkoptattam, de a boltban azokat mindig kockásként adták el nekem. Amikor viszont társadalmi vagy gazdasági rendszerekről beszélünk, a helytelen kifejezések bármely rendszer alapvető megismerését (a jelenlegiét is!) nehezítik meg.

A bársonyos forradalom alkalomból a közszolgálati rádió magyar adása, a Pátria rádió A szabadság 30 árnyalata címen tartott megemlékező műsort, valamint a kezembe kerülő szlovák lapok (SME, Denník N, Pravda) különkiadással jelentek meg. A Pátria, a SME és a Denník N is konzekvensen kommunista rezsimről írtak vagy beszéltek. Ez a gyakorlat azonban kritizálható.

Ugyanis a térségben egyik államhatalom sem mondta ki magáról, hogy kommunista. Az ország hivatalos neve Csehszlovák Szocialista Köztársaság volt. A hatalmat Csehszlovákia Kommunista Pártja (CsKP) gyakorolta, ami nevében már valóban közelít ahhoz, amitl a bársonyos forradalom kapcsán feljebb említettünk. És a térségben ez így volt mindenhol. Egypártrendszer, ahol a kommunista párt a hatalom birtokosa.

Akkor, hogyan lehetne más rendszer, mint kommunista?

A kommunizmus (és a szocializmus is) a termelői eszközök birtoklásának (a tulajdonviszonyok) kérdésén alapszik, aminek gazdasági és társadalmi vonzatait is irányítani kívánja. Ebből ered a tervgazdálkodás, mivel nem a piactól kívánnak függeni. Ezt nevezték volt a kapitalizmus meghaladásának, aminek első lépcsőfoka a szocializmus lett volna. A rendszer fenntartói maguk is így gondolták, a korabeli nyomtatott sajtó és irodalom erről tanúskodik (a “létező szocializmus”).

Ezzel szemben, hogy mennyire volt az, aminek nevezte magát, mennyire lehetett kritizálni, vagy sem, megint más lapra tartozik. Ennek elméleti hátteréről: Kornai János, Szelényi Iván, vagy Tamás Gáspár Miklós írásait érdemes felkeresni (pl. itt és itt). Ha tulajdonviszonyokat nézzük, magántulajdon elvileg nem volt, de kiskapuk léteztek. A termelői eszközök nem a társadalom, hanem az állam kezében összpontosultak. Ezért van, hogy ma leginkább államszocialista rendszernek szokás hívni az 1989 előtti rendszert. E kifejezésnek is vannak kritikusai, akik szerint pontosabb az államkapitalista kifejezés, mivel az akkori világgazdasági rendszernek szerves részei voltak ezek az államok. Így a folyamatokat ott is befolyásolta a piac.

Akkor mi is bukott meg

1989-90-ben egy addigi világrendszer alakult át. Ezt akkor még nem sokan tudták, köztük azok sem, akik az események alakítói voltak. Az érdemeiken és bátorságukon viszont ez fikarcnyit sem változtat. Tetteik és kiállásuk az 1956-os magyarországi és az 1968-as csehszlovákiai intervenciók árnyékában született. A bársonyos forradalmat és az azóta eltelt időt sokan sokféleképpen ítélik meg.

Ez a cikk csupán arra próbált rávilágítani, hogy a mainstream sajtó (akarva-akaratlanul), de egysíkúan ítél meg egy totalitárius elnyomó rendszert. Így könnyen megeshet, hogy a rendszerváltás előttről mindent az elnyomás szemüvegén keresztül láttat. Kritikai hang a lapokban például akad, de ünnepre hivatkozva a rádióműsorban ez jóval kevésbé jelent meg (inkább a kritikai hangok bagatelizálásával lehetett találkozni). A posztszocialista térség társadalma 30 éve elindult egy úton. Ennek egy fontos pontja a pluralizmus volt, a kritikai hangok megszólalásának lehetősége. 30 év elteltével pár dolgot újra kellene gondolni (itt, itt), például azt is, hogy a kritika is sokféle lehet, és vannak egyéb vélemények.

Amúgy, a tudományos kutatásokban is megjelenik a kommunista jelző a rendszerre, ami legitim, hisz voltak olyan elemei, de a megemlékező cikkek és műsorok terminológia-használata aránytalan. Ezt talán be lehet tudni az ünnepélyes hangulatnak. Hiszen könnyebb eladni, hogy megbukott a kommunizmus, egy olyan rendszer, aminek a nevében milliókat öltek meg, minthogy rávilágítsanak arra is, hogy mennyiben nem lett jobb a rendszerváltás után. Mert a kudarcok letagadása az, ami radikalizálódást és a demokrácia elutasítását növelheti.

Kiemelt kép: ekladata.com