Eltorzult demokráciák, zsákutcás magyar jelen
Magyarországon az önkormányzati választásokkal felerősödött a közbeszéd politikai színezete. Mindezt Recep Tayyip Erdogan, török államfő Budapesti látogatása, valamint az elmúlt pár hónap világpolitikai eseményei is erősítették.
Az önkormányzati választások utáni hurráoptimista hullám elcsendesedni látszik a kormánypártokkal szemben kritikus polgárok részéről. A Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) és az ellenzéke közötti kapcsolat, valamint a politika és polgárok viszonyáról újabb képet kaptunk.
A NER és a tudomány kapcsolatával már egy hasonló cikkben foglalkoztunk.
Political Capital konferenciája
A magyarországi önkormányzati választások után a Political Capital (PC) elemzőközpont készített egy tanulmányt, valamint szervezett egy pódiumbeszélgetést társadalomkutatókkal, majd a megválasztott budapesti főpolgármesterrel és a kerületi polgármesterekkel. Az eseményen ezt a tanulmányt is bemutatták.
A tanulmány és az ismereteik alapján a meghívott elemzők megállapították, hogy az eredményeket semmiképpen sem lehet csupán (ellenzéki szempontból) sikerként könyvelni. Sok következtetést le lehet vonni, bár nem volt egyetértés a jövőben tartandó választásokon való indulás körülményeiről. Abban viszont megegyeztek, hogy a centrális erőtér véget ért. Ez alatt azt értették, hogy a Fidesztől jobbra már semmilyen párt nincs, valamint hogy a balra szavazók egységbe tömöríthetők. Így lényegében kétpólusúvá kezd válni a magyarországi politikai tér. Csakhogy az egyik póluson az a Fidesz áll, amely az egész államapparátus igénybevételével szavatolja a hatalmát. Mivel a rendszer feszességén jó szelepként szolgál a kivándorlás és az, hogy a rendszernek jelentős számú kedvezményezettje van, de a közügyek iránt mindenkori közöny is. Az ellenzék eszköztára szűkös. Az elemzők következtetése mindezekből az, hogy a jelenlegi választási rendszerben ilyen körülmények között jó, ha egy szoros eredményre futja a jelenlegi pártoktól.
A hibrid rendszer demokráciája
Ahogy a konferencián is elhangzott, a Fidesznek nem a támogatottsága veszett el, hanem a legyőzhetetlenségének mítosza. A Fideszt nem zavarja, hogy ellentmondásba keveredik önmagával, amikor egyfelől azt kommunikálja, hogy Magyarországon milyen jól működik a demokrácia, miközben a háttérben leépíti annak intézményrendszerét. A magyar Országgyűlés házelnöke, Kövér László például arról beszélt, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere “hülyeség”. Tisztségéből kifolyólag nem igazán mondhatna ilyet, hiszen ha tovább visszük a gondolatmenetét, abból még azt lehetne kiszűrni, hogy korlátlan hatalmat kíván pártjának. Egy olyan rendszert, amely kiválasztja a kiváltságosokat. Az Országgyűlés legfőbb tisztségviselőjének véleménye önmagában nem érne sokat, de közben a parlamenti kétharmad újabb kilenc éves bizalmat szavazott Polt Péternek (legfőbb ügyész, volt Fidesz tag, és sokak véleménye szerint a jelenlegi állami szintű korrupció bástyája), valamint Handó Tündének (bírónő, Szájer József fideszes EP-képviselőnek, az Európai Néppárt volt alelnökének felesége, az Országos Bírói Tanács által kritizált bírónő) is sikerült biztosítani 12 évre egy alkotmánybírósági széket. Mindkét esetben pont Kövér szavai köszönnek vissza, hiszen a két eset a “fékek és ellensúlyok” leépítésének az erős gyanúját kelti. Polt és Handó is személyükben szorosan kapcsolódnak a kormányzathoz, de mondhatnánk úgy is, hogy a Fideszhez. Polt és Handó esetében is (a nevükre kattintva lsd. a kereszthivatkozásokat) látni, hogy a függetlenségüket megkérdőjelezhető tevékenységüket, Fidesznek kedvező gyakorlatukat a sajtó jól dokumentálta. Így végrehajtói hatalomtól láthatólag nem független a bírói hatalom, ami ugyancsak a demokrácia egyik alapja kellene, hogy legyen. A sajtószabadság színvonala és a független sajtó helyzete folyamatosan romlik. A sajtó feladata pedig többek közt az lenne, hogy a hatalmi ágak függetlensége fölött őrködjön.
A NER célja, hogy a hatalmat minél jobban centralizálja. Hatalmának viszont van egy erős demokratikus legitimációja. A PC tanulmánya kiemeli, a Fidesz szavazóbázisa nem gyengült. Annak ellenére sem, hogy Budapesten és kerületeinek többségében, valamint 10 megyei jogú városban is az ellenzék által támogatott jelöltek nyerték el a választók bizalmát.
A másik sarokban: a “Rendszer” ellenzéke
A PC konferenciáján is elhangzott, hogy az ellenzék előtt most az a kérdés áll, hogy milyen technikai lehetőségekkel fog tudni élni. A pártok együttműködéséről és közös munkájáról most fogjuk az első képeket kapni, miután az önkormányzatokban nekifogtak a munkájuknak. Látható, hogy a választási együttműködésre van politikai és választói akarat. Ez az akarat viszont tele van kétségekkel, a pártok részéről pedig kölcsönös bizalmatlansággal.
Az ellenzék önkormányzati pozíciót fölvéve megkezdte a munkáját. Az alakuló üléseken elkezdtek kibukkani az ellentétek. Az ellenzék fővároscentrikussága miatt az ottani ügyek nagyobb hangsúlyt kapnak. Ilyen például Horváth Csaba sajtóellenes kirohanása vagy a több politikai kinevezett ügye.
A fővárosi közgyűlés megalakulásakor megválasztották a főpolgármester-helyetteseket és a bizottságokat. Ez utóbbinál feledkeztek meg Baranyi Krisztináról (Ferencváros független polgármestere), akit egy bizottságba sem vettek fel. Baranyi is részt vett a PC konferenciáján, és az együttműködést hangsúlyozta, erre pedig a pártoktól jött ez a válasz. Látszólag a pártpolitikai elit nehezen fogadja el a lehetséges kihívóit, és kihasználják, ha valaki mögött nem áll párt. Ezen és egyéb tapasztalatokból, valamint abból, hogy a kormánypárti média által a legapróbb esemény is fölnagyítható, könnyen juthat a magyarországi szavazó arra a megállapításra, hogy (lebutítva:) visszatért a volt balliberális holding.
Az ellenzéknek azonban továbbra is ott van a megosztottsága. Mindkét oldalra, a Fideszre és az ellenzékre is jellemző (de globálisan jobb-bal viszonylatban is), hogy identitáspolitikát folytatnak, és ehhez kell alakítaniuk a szimbolikus tetteiket is. A fővárosi kampányban nem véletlen, hogy Karácsony Gergely az isztambuli polgármesterrel találkozott, hiszen ő Erdogan jelöltjével szemben diadalmaskodott. Amikor Erdogan Budapestre látogatott, az ellenzék azonban nem tudott egységes maradni. Míg a főpolgármester és az ellenzék nagy csoportja a kurdok mellett tüntetett Erdogannal szemben, addig Kispest polgármestere, Gajda Péter (MSZP) Erdogan feleségét fogadta.
A magyar-török barátság
A magyarországi sajtó egy része szereti az Orbán-hatalmat az erdogani rezsimhez hasonlítani. Kétségtelenül vannak párhuzamok a török és a magyar állami vezetés között, még ha ezek sokszor csak látszólagosak is. Mindkét ország rendelkezik egy autokratikus vezetővel, aki a közelmúltban politikailag ellenzékbe került a saját fővárosában. A lényegi különbségek azonban megmutatják a rendszerek szilárdságát. Az illiberális demokrácia panteonjában bizonyára ott lesznek mindketten, azonban a párhuzamok mellett érdekes végigvenni pár lényeges különbséget is.
Az egyik ilyen különbség az ország globális súlya. Míg Magyarország jelenleg az Európai Unió (EU) tagjaként mutatkozik erősnek, ez igencsak viszonylagos. Gazdasági és katonai potenciálja globálisan nem mértékadó. Politikai ereje inkább abban van, hogy az EU tagjaként egy sokkal nagyobb rendszerbe van behálózva és abban próbál erősnek „tűnni”. Ebből az látszik, hogy politikai ereje felülreprezentált. Ellenben Törökország meghatározó világpolitikai aktor. A NATO-ban (Észak-Atlanti Katonai Szövetség) szövetségese Magyarországnak, ahol az Egyesült Államok után a második legnagyobb haderővel rendelkezik.
Ezzel a hadsereggel rontott neki a velük határos szíriai kurd autonóm területeknek (Rojava). A kurdokkal szembeni akció során feltételezhetően háborús bűnöket is elkövettek. Bár hiába követte világszintű fölháborodás a hadművelet megkezdését, kevés konkrét következményt vont ez maga után. A hadmozdulat megkezdését eleve az tette lehetővé, hogy az Egyesült Államok hadserege kivonult a térségből. Donald Trump, az USA elnöke adott ezzel zöld utat Erdogannak, hiába intették óva ettől a döntéstől az államok elnökét. Mindeközben az EU nem rendelkezik közös hadsereggel, amivel egy agresszorra hatni lehet, és eleve a legtöbb állam közös katonai szövetségben van Törökországgal. A közös külpolitikai föllépést, aminek csupán szimbolikus jelentősége lehetett volna, még a harcok elindítása előtt akarták kinyilvánítani. Ennek meggátolásában a magyar kormány egy vétóval segítségére is sietett Erdoganéknak. A török államfő pedig a tervezett kiállásra fenyegetéssel reagált. Az európai politikai közhangulatot máig befolyásolja mindenféle migrációtól való félelem. Az európai döntéshozók (EU és az európai országok vezetői) folyamatosan és következetesen eltolják maguk elől a problémát . Ennek a következménye, hogy nap mint nap lelik emberek sírjukat a Földközi-tenger mélyén (lsd. keretes írás), vagy hogy Törökországban magas a menekültek száma, amivel Erdogan tud és akar fenyegetőzni. Az EU állásfoglalása előtt Erdogan kijelentette, “ha az Európai Unió megszállásnak minősíti a török hadsereg szíriai hadműveletét, akkor válaszcsapásként az ország megnyitja a kapukat a jelenleg ott tartózkodó 3,6 millió szír menekült előtt.”
A két állam így fontos szövetségese egymásnak. Az országon belüli pozícóik viszont nem egyformán stabilak. A török ellenzék egy részének bebörtönzése Magyarországon elképzelhetetlen, de Erdogannak is szüksége volt ehhez egy puccskísérletre. Jelenleg az EU-n belül elképzelhetetlen egy ilyen lépéssorozat, de hogy a demokráciák állapota romlik, azt a feljebb vázoltak alátámaszthatják.
[A Földközi-tengerbe veszettek – Magyarországon a jelenlegi kormánypártok komoly politikai tőkét tudtak kovácsolni a globális migráció erősödéséből. A politika globális viszonylatban tolódott el olyan antihumánus hangulatba, hogy a lakosság körében gerjesztett hisztéria a radikális “megoldásokat” szorgalmazókat segíti hatalomban. Közben világviszonylatban milliók halnak meg menekülttáborokban, kietlen sivatagokban, vagy vesznek a tenger habjaiba. Ez utóbbi ellen kívánt az Európai Parlament föllépni egy állásfoglalási indítvánnyal, ami 2 szavazat híján elbukott. Az indítványt maga a szociáldemokrata frakció támogatta, csak négy képviselője szavazott ellene. A 4 rebellis a Demokratikus Koalíció (DK) politikusai voltak. Magyarországról, ahogy Szlovákiából is csak egy-egy képviselő támogatta az indítványt Cseh Katalin (Momentum) és Robert Hajšel (Smer). A vízbefúltak kálváriájához szorosan kapcsolódik, hogy az EU, Törökországhoz hasonlóan pénzel észak-afrikai országokat, hogy azok feltartóztassák az embereket, mindezt akár antihumánus eszközökkel is.]Politikai hisztéria és demokrácia
A címben való célzás Bibó István, Zsákutcás magyar történelem, eltorzult magyar alkat c. munkájára, több mint kommerszializálása a műnek, hiszen egyben utalás magára a könyv tartalmára is. Bibó munkájában látszólag a magyar alkat eltorzulásával kíván foglalkozni. Valójában a magyar politikai hisztériát és annak történetét elemzi, fölvéve és fölhasználva egy akkori diskurzus nyelvezetét, kérdésfelvetéseit, és egyéb megjelenő társadalomszervezői szempontjait.
A magyar jelen zsákutcája az eltorzult demokráciák alkatából ered. A jelenség nemzetközisége alapvetően fontos, hiszen a magyarországi és a világon még sok más helyütt fölbukkanó eltorzult demokráciák együttesen alakítják világrendszerünket, amelyben az államközi kapcsolatok alapvetően gazdaságiak. Ez biztosítja azt a termelési mechanizmust, aminek egyik következménye a klímakatasztrófa, egy másik pedig a globális méretekben értendő társadalmi különbségek növekedése. Az ezek által kiváltott migrációt és az éghajlatváltozást pedig csak globális szinten érdemes és lehetséges kezelni. Ezzel szemben a politika inkább fölhasználja, minthogy kezelné a kialakult hisztériát. Vagy mert nem tudja megoldani, vagy mert nem fűzi érdeke hozzá.
A magyarországi ellenzék e téren megosztott. Vannak esetek, amikből arra lehet inkább következtetni, hogy jelen koordináták közt szeretnének ők is lavírozni az országgal. Szimbolikus politizálás tekintetében hiába láttatják magukat a demokrata oldal képében, ha ez csak olyan eltorzult fajta. Korlátozottak a lehetőségeik, de minimális kockázatot vállalnak.
