Az “orbanizáció” mellékhatásai

Bugár Béla, a Híd elnöke rendesen beletapicskolt a szlovmagyar közbeszéd amúgy sem nyugodt pocsolyájába azzal, hogy “orbánozott” egyet. Szavazatot nem visz, azonban hozni még hozhat. A Híd pedig a bejutási küszöbön táncol.

A Híd elnöke a szlovák állami hírügynökségnek (TASR) adott interjújában fejtette ki, hogy a szlovákiai magyarok “orbanizációja” forog kockán a soron következő választásokkal. Ugyanis a Híd és a Magyar Közösség Pártja (MKP) közötti egyezség a magyarországi befolyás miatt nem jöhetett létre, mivel az MKP és a Fidesz között szorosabb kapcsolat áll fenn, állítja Bugár.

A felek nem írtak alá meg-nem-támadási szerződést az ellenzéki szlovák pártok mintájára, azonban arra tettek ígéretet, nem egymással fognak foglalkozni. Ne rökönyödjön meg az olvasó, de a politikus is ember, nem mond mindig igazat. Van hogy füllent, hazudik, de olyan is van, hogy téved. Az MKP (újabban MKÖ) pedig érzékeny a magyarországi kapcsolatainak felhántorgatására. Bugár ebben az esetben viszont csak pozicionáláta pártja helyzetét a Fidesszel szemben. Hiszen embert próbáló feladat lesz visszalavíroznia magukat a “tisztességesek” táborába, de más esélyük nincs, ha be akarnak kerülni a parlamentbe. Egyben az is igaz, hogy Robert Ficora, a Smerre vagy az elmúlt 4 évre nem mutogathat, hiszen a Híd velük együtt kormányzott, maradt tehát Orbán.

A téma érzékenységét mi sem mutatja jobban, mint az orbáni rezsim hű tisztelőinek gyors állásfoglalása. Csak Bugár szavainak ellentmondására, pártja ellenére való nyilatkozatára nem lehet fölhívni úgy a figyelmet, ha “bagiivánokként” figyelnek magyarországi politikusok érzékenységére. Lehet írni arról, hogy ötlettelenség szülte Bugár nyilatkozatát, vagy hogy a határon túliak finanszírozása nem orbanizálódást jelent (megj. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét pont a magyarországi finanszírozás akkori lehetséges csökkentése miatt nem vette át Bugár), de ezek az írások inkább a jelenlegi magyar kormány melletti szimpántianyilatkozatok.

Ezzel pedig inkább politizálni akarnak, mintsem, hogy arra lennének kíváncsiak, mi zajlik a politikában. Erre szokás mondani, hogy félre gombolták a kabátot, de ez csak a jelenlegi magyar nyelvű sajtó látlelete. Ha viszont fölhívnák a magyarországi viszonyokra a figyelmet, akkor azzal szembe állíthatnák Bugár szavait tetteivel. Hiszen Ficoék a hatalomban maradásért úgyszintén antidemokratikus eszközöket is alkalmaztak, akár déli szomszédainknál a Fidesz. Bugárék azonban kormányon maradtak a Smer oldalán, miután egy újságírót meggyilkoltak. Amikor pedig az orbanizálódással szemben léphettek volna föl, akkor is csönd honolt a Híd háza táján. Hiszen a 7. cikkely elindításáról Magyarországgal szemben az Európai Parlamentben a Híd akkori képviselője (Nagy József, mára az MKÖ tagja) azt nem szavazta meg.

Azonban mit jelent az, hogy orbanizáció?

Timothy Garton Ash, angol történész ezt úgy írja le, hogy az orbánizálódás abban áll, hogy a domináns párt visszaél a hatalmával, hogy lerombolja a liberális alkotmányos demokrácia alapjait. Példának okáért, a hatalomban való maradása érdekében olyan eszközöket használ fel, amelyek morálisan nehezen igazolhatóak, és amivel a demokráciát is leépítik. Ezeknek eszköztára szinte kifogyhatatlan. És valóban van különbség az között, hogy valaki állami szinten épít ki egy olyan rendszert, amiből szinte kiforgathatatlan (pl. Fidesz), és az között, hogy valaki a végrehajtói hatalom megszerzése és megtartása végett alvilági szereplők segítségét veszi igénybe (pl. Smer). Mindkét eset antidemokratikus, és a “kiváltságosok” gyarapodásával jár.

A magyarországi befolyás a szlovákiai magyar közéletbe azonban nem egyenlő az orbanizálódással. Az, hogy egy nemzeti kisebbséget szoros szálak fűzik azon országhoz, ahol ők adják a többségi nemzetet, nem szabadna, hogy problémát okozzon. Azonban nagyon fajsúlyos a Magyarországról érkező invesztíció Szlovákiába, amely körül számos kérdőjel van (legutóbb: itt).

Akárhogyan is, de a magyarországi politika belefészkelődik a szlovákiai magyar valóságba. Ennek elutasítására eddig nem volt politikai akarat, és nem is látszódik, hogy lenne, eltekintve pár erőtlen próbálkozástól, amelyeket amúgy sem a pártok felől észlelhettünk (pl. a Pátria rádió, amely a magyar közszolgálatiságot hirdeti magáról, ezzel utalva a magyarországi viszonyokra). Sem a Híd, sem az MKP (MKÖ) nem foglalkozott ténylegesen Magyarország és a szlovákiai magyarok kapcsolatának átfogó kritikájával. A pénz mindig jól jön, mindegy, ki adja.

A mellékhatásokról kérdezze meg finanszírozóját vagy párt vezérét!