A koronavírus filmes előzménye

Steven Soderbergh Fertőzés c. 2011-es (!) filmjének főszereplője egy kiméra vírus, amely a denevér és a sertés DNS-állományának egy-egy szakaszából kontaminálódott. A kitűnő produkció cselekménye ennek a feltételes szervezetnek a terjedését követi nyomon, s közben kibontja az ellene folytatott járványügyi küzdelem szövevényét. A dolog több szempontból nézve sem légből kapott.

Először is, a virológusok úgy gondolják – írja Michael B. A. Oldstone Vírusvadászok c. alapvető könyvében –, hogy „a vírusok nukleinsava normál sejtgénekből fejlődött ki. Mutáció, átrendeződés – rekombináció – révén bekövetkezett változásokon keresztül ki tudott alakulni a vírusok saját genetikai szerkezete. Egyes vírusok valószínűleg abban a gazdában maradtak, amelyekből származtak, és szimbiotikus kapcsolatot alakítottak ki azzal. De amint a vírusok az egyik fajú gazdából egy másikba kerültek, vagy mutáció révén új genetikai keverékké formálódtak, ezek a szimbiotikus vírusok magas fokú virulenciára – fertőzőképességre – tettek szert. […] Tény, hogy amikor egy vírus szokatlan szervezetet támad meg, többszörös mutáción eshet át, és olyan variánssá alakul, amely újfajta, súlyos betegséget hoz létre”. A Fertőzés főhőse, a MEV-1 vélhetően ugyanennek a folyamatnak az eredményeként kezdi pályafutását.

Másrészt, a virológusok szerint a denevérek az elmúlt évek során több, emberre átvitt vírusfertőzésért voltak – természetesen önkéntelenül – felelősek. Nem zárható ki, hogy az Ebola- és a SARS-vírus terjesztésében is ők voltak a hunyók; Nyugat-Afrikában a henipavírust szintúgy denevérek (pálmarepülőkutyák) terjesztik, s éppen sertésekben mutatták ki. Az utóbbiakról könnyedén átterjedhet az emberre. (A sertések az ehhez hasonló esetekben, pl. amikor a vírust hordozó madarak ürülékét megeszik – Michio Kaku találó kifejezésével élve – „genetikai keverőtálként működnek”.) A jóslatok szerint, ha ez megtörténik, újabb világjárvány (pandémia) elé nézünk. A henipavírus nemzetséghez egyébként két faj tartozik, a Hendra és a Nipah, s tulajdonságait, illetve származási helyét tekintve, minden bizonnyal a Nipah volt a MEV-1 ihletője. A Fertőzés-ben alkalmazott denevér-sertéspárosításban tehát – virológiai szempontból legalábbis – nincs semmi bizarr. A mostani koronavírust szintén a SARS-hoz hasonlítják, valószínűleg egy kínai piacon állatról terjedt át az emberre, az utazási lehetőségek megszaladása pedig kedvez a terjedésének.

Harmadrészt, itt vannak a tünetek, melyek a Soderbergh-filmben nagyon is valószerűek (nem eltúlzottak), akárcsak az ellenük folytatott többfrontos harc elemei. Külön említést érdemel a vírusellenes vakcina kifejlesztésének felvillantása. Az alapelv a következő. „A vakcináció – mondja Oldstone – egy orvosi stratégia az immunrendszer serkentésére, meghatározott kórokozók által kiváltott megbetegedések megelőzése érdekében. Az immunválasz kiváltása, még mielőtt a természetes vírusfertőzés bekövetkezne, úgy hat, mint egy »tervrajz« az immunológiai emlékezet számára, melynek révén az antivirális immunválaszért felelős sejtek érzékenyített és készenléti állapotba kerülnek. Amikor ezek az érzékenyített sejtek szembesülnek a vírusfertőzéssel, gyorsan és a nem érzékenyített sejteknél nagyobb fokban reagálnak, így növelik a szervezet képességét a fertőzés sikeres leküzdésére.” A Fertőzés-ben a vakcina előállításának folyamata a történet egyik lényeges hajtómotorja, a határidő-dramaturgia virológiai bázisa. Lényegében hasonló folyamatok zajlanak ma világszerte a koronavírus terjedésének megállítása érdekében.

Oldstone azt írja továbbá, hogy „A vírusok és az emberek küzdelme tulajdonképpen világunk története”. Ez az egyik rendszerünk, nevezhetjük történelmi valóságnak is. Emellett adott egy másik rendszer, amit filmkultúraként határozhatunk meg. A két rendszer közti kapcsolat elgondolható úgy is, hogy az egyik szisztéma a másikból veszi át „saját” szervezőelveit, és fordítva. Ha így értelmezzük a Fertőzést, akkor egy biológiai szervezethez kezd hasonlítani, egy olyanhoz, amely éppen ennek a kölcsönös áthatásnak a révén biztosítja, hogy műveleti egységei a másiktól elválasztottként, ám mégis vele összekapcsolódva álljanak fenn. Így olyan egyedi rendszer jöhet létre, amely a környezetére való vonatkozásban egyszerre zárt és nyitott. Soderbergh profi módon kínálja fel a nézőnek ezt a cirkulációs elvet, így a Fertőzés egy folyamatosan aktuális narratívát tart készenlétben, mely azt sugallja, hogy a kiméráké a jövő. A koronavírus terjedésének időszakában a Fertőzés feltétlenül sikeres darabja lehet a közelmúlt filmtermésének, amely hozzájárulhat a járványügyi helyzet megértéséhez, ezáltal pedig a pánikhangulat erodálódásához. Ez az egybeesés korántsem véletlen. A járványok korában élünk, de sokkal hatékonyabban kezeljük őket, mint régebben. Ez a tendencia kiszámítható.