Valentin – avagy a szenttől kezdve a szíven keresztül a mészárlásig

Szent Bálintot vagy Valentint ma világszerte úgy ismerik, mint a szerelmesek és házasok védőszentjét. A Bálint a latin Valentinus név magyar változata, aminek jelentése: erős.
Az ünnep eredete
Az ókorból eredő ünnepet a keresztények február 14-én ünneplik, ami pontosan az ókori Római Birodalom által kedvelt Lupercalia ünnep előtti nap. A rómaiak az ünnepet Lupercus és Faunus isteneken kívül az ókori Rómát alapító testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg. A pogány ünnep központjában az a Lupercal nevű barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.
E ünnepség gyanánt a papok szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon az áldozatoknak.
Voltak azonban kevésbé fájdalmas részei is az ünnepségnek. A fiatal leányok Júnó, a házasság istennőjének a templomába mentek, hogy szerelmi jóslatot kapjanak jövendőbelijükkel kapcsolatban. A férjek pedig virágot ajándékoztak a feleségeiknek, és manapság e szokás átvételének köszönhetően látunk ma is Valentin napján annyi fejét vesztett férfit rózsával szaladgálni. Az egyszerű nép ifjú férfijai pedig kis cetliket húztak a még egyedülálló nők neveivel. Az így létrejövő párok egy ideig egymással találkozgattak, randiztak és előfordult, hogy házasság lett a vége.
Szent Valentin legendái
A szerelem ünnepének mai elnevezése egy római pap, Szent Valentin (magyarul Szent Bálint) nevéhez fűződik. Szent Valentin állítólag 270 február 14.-én halt mártírhalált, azon a napon, amikor a pogányok a saját szerelmi sorsjátékaikat tartották.
Az egyik legenda szerint Szent Valentinnak azért kellett meghalnia, mert a vallásüldözés idején nem adta fel a kereszténységet. A börtönben töltött idő alatt pedig üzeneteket küldött barátainak, hogy szereti őket, és ne felejtsék el őt.
A történet egy másik változata alapján, Szent Valentint Claudius császár börtönöztette be. A császár megtiltotta, hogy a fiatal férfiak házasodjanak, ugyanis azt tartotta, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák lesznek. A császári tiltás ellenére azonban Szent Valentin összeadta a fiatalokat.
A legenda egy kiegészítése szerint Szent Valentin rabsága alatt összebarátkozott a börtönőr vak lányával, akinek csodával határos módon visszaadta a látását. Kivégzése napján, február 14-én búcsúlevelet hagyott a lánynak, amelyet így írt alá: “A te Valentinodtól”
Ez a Valentin-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb és legrégebbi magyarázata.
Bár a mártírhalált halt papot hivatalosan nem avatták szentté, a pápa 496-ban elrendelte, hogy az addigi pogány Luperkalia ünnep helyett, február 14-én Szent Valentinra emlékezzenek a hívők. Azóta ez az ünnep fokozatosan a szerelmes üzenetek, rózsacsokrok napjává vált, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje.
Bálint-napi babonák
Rengeteg babona, hiedelem és néphagyomány kapcsolódik Bálint napjához. E szokások nagy része a fiatal lányoknak adott segítséget abban, hogy rátaláljanak, meghódítsák illetve megtartsák szerelmüket.
- A hiedelem szerint, ha a lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mennek, megláthatják leendő férjüket.
- A párna alá helyezett babérlevélnek az volt a célja, hogy a lányok álmukban megtudják, ki lesz a jövendőbelijük.
- A babona szerint Bálint-nap reggelén egy szerelmes csók szerencsét hoz.
- Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon lehet megtudni. Egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható, hogy hány gyermeke lesz a fiatal feleségnek.
- A hiedelem úgy tartja, hogy ha egy hajadon lány e napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni, de boldog lesz. Ha azonban egy tengelice repül át felette, akkor gazdag férfi felesége lesz.
Ezeket a hagyományokat és babonákat ma már nem sokan tartják, vagy hisznek bennük. Helyüket átvette az úgynevezett “kereskedelmi Valentin-nap”. A szerelem ünnepe azóta leginkább a virágárusok előtt kígyózó sorokról, a szívecske alakú csokikról és plüssökről szól.
A szív szimbólum eredete
A piros szív nem csak Valentinkor, de a szürke hétköznapokon is a szerelem jelképe, de vajon honnan ered ez a fajta ábrázolás?
A Discovery Channel szerint a piros szív nem mást, mint Aphrodité formás fenekének volt az ábrázolása, hiszen a róla elnevezett templom is e formás testrészre utal, melynek a neve Aphrodité Kallipygos.
Mások szerint a szív szimbólum a születéssel függ össze. Ezt főleg azok vallják, akik szerint az egyiptomiak úgy vélték, hogy a hét lélek egyik a várandós anya szívéből leáramlik az anyaméhbe, ahol a születendő gyermekben ölt testet. Eszerint a szív, a lélek és az új élet alkotnak egységet.
Szakértők másik csoportja úgy véli, hogy a szív szimbólum első ismert ábrázolása az i.e. 7 századi Kuréne városával kapcsolatos. A mai Líbia területén élő lakosok körében nagy becsben tartották a sylphium nevű növényt, amely korabeli fogamzásgátlóként szolgált. Ennek a növénynek a levele hasonlít a rajzolt szív formájához.
A következő magyarázat szerint a szívalak a női testből alakult ki, van aki szerint a szeméremtestet, van aki szerint a női kebleket vagy a női feneket ábrázolja.
A sumér ékírásban a nőt egy szívalak szimbolizálta, amely egyes magyarázatok szerint a vulvát mintázta.
És, hogy miért festjük a szívet vörösre? A legtöbb kultúrában a vörös a vért, a szenvedélyt illetve az érzelmeket szimbolizálja.
A Valentin-napi mészárlás
Az 1920. január 16-án életbe lépett az az alkotmánykiegészítés az Egyesült Államokban, amely megtiltotta az alkoholos italok előállítását, forgalmazását és behozatalát egyaránt. Az 1933 decemberéig tartó szesztilalomnak köszönhetően pedig virágzott a szervezett bűnözés Amerikában. Chicagóban az 1920-as években számos banda alapozta meg pénzbevételét az illegális szeszeladásokból illetve annak csempészetéből, valamint ezzel kéz a kézben a védelmi pénzek szedésével. A bandák közti kapcsolatok finom szólva sem voltak felhőtlenek, és, hogy ki kivel volt éppen szövetséges, folyamatosan változott.
1924-ben háború robbant ki a Johnny Torrio, majd Al Capone által vezetett „déli oldal”, és a Dion O’Banion által vezetett „északi oldal” között. O’Banion 1929. február 13-án egy kecsegtető ajánlatott kapott telefonon, amelyben a vonal túlsó végén álló személy elárulta neki, hogy épp akkor érkezett meg egy whiskyvel teli teherkocsi Detroitból és kedvező áron az övé lehet. Kapott az ajánlaton, és elrendelte, hogy az alkoholt másnap reggel 10.30-ra szállítsák át a North Clark Streeten lévő S.M.C. Cartage Company garázsába, ahol a csempészautóit tartotta.
Másnap, Szent Valentin napján 10.50 körül egy Cadillac kanyarodott az épület elé, amely egy rendőrségi autónak volt álcázva, és öten szálltak ki belőle. A tanúk vallomásai igen eltérőek, de valószínűleg kettejük valóban rendőr egyenruhát viselt, miközben a többi férfi civilnek volt öltözve, majd bementek a garázsba. Nyolc perccel később, miután fegyverropogás hallatszott az épületből, két, feltartott kezű civilruhás lépett elő az ajtóból, akit egy harmadik terelgetett, míg mögöttük volt a két rendőrnek öltözött férfi, fegyverrel a kezükben. A tanúk elmondásai szerint „lassan és könnyed léptekkel” közlekedtek. Tulajdonképpen egy amatőr letartóztatásnak tűnt az egész színjáték.
Miután az öt férfi olyan gyorsan eltűnt, ahogy jött, a kíváncsiskodó arra járók óvatosan körül néztek a garázsban. Olyan látványban volt részük, amelyet életük végéig nem felejtenek el. Hat halott embert találtak saját vértócsájukban fekve, míg a hetedik éppen haldoklott. Öten közülük Moran bandájához tartoztak, egyikőjük nem volt bandatag, de gyakran lehetett őket együtt látni, míg a hetedik férfi egy szerencsétlen szerelő volt, aki rosszkor volt rossz helyen. Az ő kutyája volt az egyetlen túlélő.
A rendőrségi vizsgálat szerint a férfiakat a fal elé állították, és gépfegyverekkel végeztek velük. Először a fejüket, majd a mellkasukat, végül a gyomruk tájékát célozták. Több mint hetven töltényhüvelyt találtak a helyszínelők. Több végtag, valamint néhány fej a szó szoros értelmében elválasztódott a testtől a lövéseknek köszönhetően. A haldokló gengsztert sikerült kórházba szállítani. Mikor ki akarták kérdezni, ennyit felelt: „Senki sem lőtt meg engem.” Néhány órával később pedig meghalt.
Al Capone ekkor Floridában tartózkodott, ám kevesen kételkedtek abban, hogy nem az ő kezéhez tapadt vér e brutális mészárlással kapcsolatban is. Moran nem volt a gyanúsítottak listáján, ám szerencséjére az áldozatokén sem. Hiszen nagy valószínűleg a támadók őt akarták eltenni láb alól, ám ő valamivel később ért a helyszínre.
Az egyikőjük, bizonyos Albert Weinshank, Moran egyik végrehajtóembere eléggé hasonlított a maffiafőnökre, hasonló ruhákban is járt, így a támadók nagy valószínűséggel összetéveszthették a két férfit, és úgy gondolhatták, Morant sikerült a túlvilágra küldeniük. Ma sem tudjuk biztosan, hogy kik is gyilkoltak pontosan és, hogy milyen okból tették azt. Elképzelhető, hogy egy részük Capone emberei közé tartozott, míg mások csak megbízottak lehettek. Hosszú és komplikált, Chicago más bűnbandáit is belekeverő nyomozás során végül két délit vádoltak meg a gyilkossággal, a tárgyalásuk is megkezdődött, ám egyiküket meggyilkolták, míg a másik gengszternek a barátnője szolgáltatott alibit. Viszont később ő is gyilkosság áldozata lett.
Morannak egy ideig sikerült megőrizni az irányítást Chicago északi része felett, ám a megtizedelt North Side banda már sohasem lett a régi, és hamarosan a megszerzett hatalmukat is elvesztették. A Valentin-napi mészárlás miatt a hatóságok figyelme határozottan Al Caponéra irányult. Bár a gyilkosságokat nem sikerült rábizonyítani, adóelkerülés vétségével 1931-ben elítélték, és 11 év börtönre ítélték, majd 1947-ben hunyt el. Moran tíz évvel később börtönben halt meg.
Források: Múlt-kor, Wikipédia, Szeretlekmagyarország