Disznó

Pont mint George Orwell Állatfarmjában. Azt hiszi, úgy érzi, hogy ő az állatok királya, és hogy mindent megtehet, hiszen a seggnyalói ebben is segítenek neki. Hiszen mindenki egyenlő, de van aki egyenlőbb, nem de bár?
A most a mozikba került Disznó című szlovák film bemutatóját követően, az első négy nap 98 056 néző volt kíváncsi az alkotásra. Ezzel letaszította a trónról az eddigi legsikeresebb szlovák nyitófilmet, Peter Bebjak A hasadék (Trhlina) című thrillerét, melyre anno 83 266-an voltak kíváncsiak a nyitóhétvégén.
A Disznó című film, amelyet Soltész Árpád tényfeltáró újságíró könyve alapján forgatott Mariana Čengel Solčanská és Rudolf Biermann, segít megérteni Szlovákia politikai helyzetét a 20. század végétől, egészen napjainkig. Soltész könyve 2018 őszén jelent meg, viszont a megfilmesített változatára se kellett szerencsére sokat várnunk.
Soltész szerint nem valóságos személyeket ír meg a könyvében, mégis jól ki lehet venni, hogy például maga a fődisznó ügyei és a Kuciak-gyilkosság megrendelésével vádolt Marián Kočner ügyletei sok mindenben kísértetiesen hasonlítanak. A többi szereplőben is fel lehet fedezni olyan ismertetőjegyeket, amelyeknek köszönhetően tökéletesen kirajzolódik például Robert Fico (Smer) korábbi miniszterelnök alakja. A regény és a film ezen szereplőjének szintén van egy asszisztensnője, a hölgy pedig megnyilvánulásaiban nagyon hasonlít Mária Troškovára, Fico szépséges és nagyon is közeli munkatársára. De a többieket, így például Robert Kaliňákot (Smer) korábbi belügyminisztert és Ján Richtert (Smer) munkaügyi minisztert is fel lehet ismerni az egyes karakterekben.
A film cselekménye több szálon fut, több szereplő szemszögéből láthatjuk a történetet. Az egyik szál azt mutatja be, hogy miként éli meg Fico a ránehezedő elvárásokat, hogyan akarja őt a fődisznó benyomni az elnöki székbe és, hogy milyen ocsmányságokat követ el asszisztensével. A következő szál bemutatja Kočner piszkos ügyeit, nem csak az akkori nyitrai bíborossal, Ján Chryzostom Koreccel, de a filmben Solis névre keresztelt, (a valóságban Čistý deň – Tiszta Nap) igazgatónőjével is. Az igazgatónő a nevelőintézetbe került lányokról küldözget vadidegen férfiaknak meztelen képeket. A fiatal, kiszolgáltatott lányok kizsákmányolása itt nem állt meg, bedrogozva prostitúcióra kényszerítették őket a Jantár nevű hajóhotelben.
A film összes cselekményszála a fődisznónál fonódik össze, ő mozgatja az embereit kénye-kedve szerint (nem csak a filmben), mint a marionett bábukat. Később kapcsolódik a film cselekményszálához, amint Ondro, azaz a valóságban Ján Kuciak nyomoz Kočner ügyeiben. A filmvásznon azt is láthatjuk, Ondro és menyasszonya hogyan élik napjaikat. Ján Kuciak hasonló módon, élte mindennapjait Martina Kušnírovával.
A film nagyon intenzív, a moziteremben mindenki szinte lélegzetvisszafojtva nézte végig a több mint másfél órás alkotást. A valós eseményekhez képest a filmen látott történetből valami ki van hagyva, valami hozzá van adva, valami meg van változtatva, de az alkotás mondandója, sok részletben megegyezik a valósággal. Tegyük hozzá, sajnos.
Bár a nevek, címek, helyszínek, mind a fantázia szülöttei, de ha valaki, valamilyen véletlen folytán, mégis hasonlóságot vélne felfedezni a film szereplői és pár befolyásos polgártársunk között, abból mindenki levonhatja a következtetéseket.