Bad Romance és Stupid Love között
Lady Gaga új dallal jelentkezett, melynek tétje a művésznő karrierje szempontjából döntő lehet. Nem fogom a dalt elemezni, teljesen másról lesz szó, ami viszont a produkció környezete felől nézve nagyon is lényeges. 2012-ben Elizabeth Kate Switaj a The Performance Identites of Lady Gaga c. remek tanulmánykötetben feltett egy kérdést Lady Gaga direkthatásával kapcsolatban. Így hangzik: vajon mi történik Lady Gaga rajongóival, a Kicsi Szörnyekkel, amikor a művésznő által közvetített dezorientációból felébrednek? Egyszerűnek tűnő kérdés, amire egyáltalán nem könnyű válaszolni.
Retorikai kérdés lenne? A rajongók szociológiájára, társadalmi beágyazottságára vonatkozik? Arra, hogy a fiatal rajongók Gaga-fogyasztási szokásai reflektálatlanok? Switaj valószínűleg arra játszik rá, hogy a Gaga által közvetített világ nem cserélhető fel a mi világunkkal; illetve arra, hogy a rajongói azonosulás öntorzító hatású és elfogult? Didaktikai háttere van? Vagy arra utal, hogy a Switaj-tanulmányban szereplő kategóriák (dekoráció és művészet, színpad és élet, popkultúra és magas kultúra, celebritás és avantgárd, kommersz és transzgresszív, áldozat és elkövető) destabilizációja, relativitása a mindennapi közegben érvényét veszti? Vagy arra, hogy a Gagával való találkozás után az identitás visszarendeződik? Értelmezés és perspektíva kérdése lenne mindez? Tudományos pozícióból próbáljunk válaszolni rá, vagy nem? Nyomozzunk konkrét esetek után? A Kicsi Szörnyek elkezdenek ugrálni az ágyon? Várják a következő dezorientációt?
Nos, próbáljunk inkább arra összpontosítani, hogy mit tesz ez a kérdés. Ez a szöveghely krízisbe futtat egy olyan apparátust, amely a Gaga-jelenséget immanens jelrendszerként fogja fel, és váratlanul ér egy olyan módszert, amely nincs tisztában saját korlátaival. Ez a kérdés túl konkrét; úgy viselkedik, mintha a Gödel-féle nem teljességi tétel felvillantása lenne, amely az adott értelmezési tartományon belül nem válaszolható meg, és nem is igazolható. Ugyanakkor ez a kérdés a popkultúrával való találkozás és a hétköznapi világ érintkezésére utal; azt teszi nyilvánvalóvá, hogy a kettő kapcsolatát kellene tanulmányozni, még akkor is, ha ez egyfajta homályzóna. Ez a meghosszabbítás az adott dolgozaton kívülre esik, ezért amit Switaj itt jó érzékkel megelőlegez, az a mindenkori aktualitás tengelyére vetíthető. Egyrészt ironikus módon visszaforgatható Gaga – maximálisan önreflexív – rendszerébe, másrészt megkérdőjelezi az elemzői kompetenciát (és az automatikus értelmi hozzárendelést). Szó mi szó, szimpatikus gesztus, mert felszámolja az interpretációs kliséket, és horizontot nyit egy változatos esettanulmánynak vagy egy nagyobb lélegzetű szubkultúra-kutatásnak.
De. Innen nézve Lady Gaga továbblépése, az újabb és újabb össze- és szétkapcsolások váltakoztatása nagyon is rá van utalva a Kicsi Szörnyek „felébredésére”, egy a művésznő praxisa szempontjából megkerülhetetlen élményközösség életstílusának differenciálódására, mely – szociológiai összetételén túl – újabb impulzusokkal járulhat hozzá az immanens rendszeren belüli dinamika élénküléséhez. Most, éppen a napokban fog eldőlni, hogy Switaj kérdése aktuális marad-e. Mert ha a Kicsi Szörnyek felébredtek (felnőttek), akkor a siker elmaradhat. Ezért lehet azt mondani, hogy ha Gagának nem sikerül visszahoznia a rajongótáborát, akkor újabbra kellene szert tennie. De ezen a területen nagyon könnyű a kettő közé esni. A Stupid Love megtekintése közben tehát senki ne csodálkozzon azon, ha olyan érzése támad, hogy Gagát ugyan kedveli, de ez nem neki szól. Vagy újabb fejezet nyílik, vagy a siker iránti nosztalgia felülírja az új dal helyi értékét. Ha az utóbbi valósul meg, akkor a popdíva nem kis kihívás elé néz.
Kiemelt kép: songloaded.com