Segíts Magadon, és Klitorisz istennő is megsegít – A női test és más összetevők

Irodalmárkörökben sokszor hangoztatott nézet (de persze nem általánosítható), hogy valamiről többet tudunk meg az irodalom segítségével, mint valamilyen más terület (és itt sokszor a tudomány a példa) bevonásával. Szerencsésebb inkább abból kiindulni, hogy a dolog azon múlik, vagyis nem mindegy, hogy milyen szinten, melyik tartományban közelítünk a problémához. A komplex rendszerek esetében abszolút döntő, hogy mire irányul a figyelmünk, ugyanis egy részlet tökéletes leírásából nem következtethető ki a rendszer egészének működése. (Jó példa erre az agy különféle szintjeinek vizsgálata, melyekből nem írható le a tudat.) A nőiséggel kapcsolatban szintén felvethetők hasonló problémák, ezért egymás kontextusába helyeznék két könyvet. Az egyik Natalie Angier A nő intim földrajza című remekbeszabott tudományos ismeretterjesztő műve, a másik Carmen Maria Machado A női test és más összetevők című kiváló novelláskötete, melyben a nőiség és a titokzatosság összekapcsolása nem a megszokott romantikus és drasztikus klisék mentén történik. („Melyik rosszabb: ha leírsz egy toposzt, vagy ha te magad vagy az?”)

Natalie Angier a tudomány és az orvostudomány eredményeit felhasználva írja le részletekbe menően a női test összetettségét, méghozzá oly módon, hogy a korporális elemekből kibontja a nők viselkedési mintázatának és tudati tevékenységének számos (rengeteg) elemét. Az evolúcióhoz fordul a teljesebb kép kialakítása végett, de sokszor utal a művészet, a művelődéstörténet és az irodalom által közvetített szempontokra is, melyeket a tényekkel szembesítve kezel, ha szükséges, korrigálva vagy elutasítva az egyoldalú megközelítéseket. Ebben a gazdag vonatkozási rendszerben a test központi szerepet játszik, az „értelemhez és a szabadsághoz vezető térkép”-ként funkcionál. Natalie kivételesen profi módon ír, ezzel is feladva a leckét férfikollégáinak. A tudományos nyelvet olykor esztétikai lebegésbe hozza, mégis tárgyszerű marad, ami valóban csak a legnagyobb tudománynépszerűsítők sajátossága (pl. Dawkinsé). „A nő lelkiállapota és csiklójának hatalmi pozíciója között fennálló szoros kapcsolat elárulja, hogy a csiklónak feltétlenül kapcsolatba kell lépnie az aggyal – a nagyaggyal –, mielőtt dalra fakadhat.”

Carmen Maria Machado novelláiban női tudat(ok) közvetítésével látunk rá – általában – olyan eseményekre, melyek mozgatórugói kapcsolatba hozhatók az intimitás átkódolásával és a testi folyamatok – elsősorban szexuális – koordinációs jellegével. Bár Carmen stílusát a kritikusok általában szürreálisnak tartják, valójában inkább remek példa egyfajta feminin szinkretizmusra. A keverés ilyen változata önmagában még nem feltétlenül ritka, ám mind a nyolc novella létrehoz egy olyan megfordítás-alakzatot, amely mentén átrendezhetők a megszokott klisék és megközelítési útvonalak. Ezek a történetek alapszerkezetét érintik, és egyben a női (illetve leszbikus, bi) elbeszélői perspektívának köszönhetők. Mivel azonban reflektált eljárásokról van szó, az olvasót szépen kizökkentik a komfortzónájából, és platformokat kínálnak arra, hogy a női orgazmusok adagolása közben átértékelje a világát felosztó oppozíciókat. (A harapáshoz igazított test képe ugyanúgy alkalmas erre, mint az elme gyarmatosításának külső/belső megjelenítése.) Carmen kreativitásához aligha fér kétség, a testről beszél, de a tudat topográfusa, a könyv minden bizonnyal kultikus alkotás lesz. (Ha nem, akkor ezt az utóbbi tagmondatot töröljük.)

Angier és Machado produkcióját nem véletlenül említjük egy lapon, a nélkül, hogy összemosnánk a kettőt. A tudomány – Dawkinst parafrazálva – képes átformálni a gondolkodásunkat az univerzum minden szegletéről, míg a művészet és a populáris kultúra csúcsteljesítményei lehetővé teszik a megszokás közönyének áttörését és a másság szubjektív átélését. („Az én tételem úgy szól, hogy a költők többet meríthetnének a tudomány által nyújtott inspirációból, ugyanakkor a tudósoknak is közelíteniük kell potenciális szövetségeseikhez, akiket jobb szó híján a költőkkel azonosítok” – fogalmazza meg tételszerűen az önzőgén-elmélet atyja a Szivárványbontásban.) Ha a fentebb említett opusokat egymás kontextusában olvassuk, érthetőbbé válik Angier rajongása a petesejt és egyben a test dionüszoszi állapota iránt. És érthetőbbé válik Machado témaválasztása is, mely abból indul ki, hogy mi minden íródik a testre a kultúra felől szemlélve. De mindketten tudatosítják, hogy a csikló bonyolult kis lény. Vagyis, mindkét kötet a női szemszög kivételes érvényesítése, és a női testekre irányuló hatások bravúros feltérképezése. Nagyon tudnak ezek a nők!