Korona-after az oktatásügyben 2. rész – Mgr. Paksi Dávid
A koronavírus a helyi lakosság 90%-t minden bizonnyal megviselte, s még most is nagyon sok helyen érezzük a hatását. Mgr. Paksi Dávid egy ifjú pedagógus és határon innen és túl is tevékenykedik. Őt kérdeztük a magyarországi karanténhelyzetről, amelyet átélt az oktatásügyben.
Pályakezdő pedagógusként matematika és informatika szakpárosítással helyezkedtél el. Mesélj egy kicsit az eddigi tevékenységeidről az oktatásügyben!
Pályafutásomat a magiszteri diploma megszerzése előtt egy évvel kezdtem meg a komáromi Kultsár István Szakgimnázium és Szakközépiskolában. Mind a két szakomra kaptam órákat és minimális mennyiségben szakmai informatikát is oktattam. Úgy érzem, hogy pályakezdőként abszolút nem voltam felkészülve egy iskolai pozíció betöltésére, pedig már előtte oktattam egy magániskolában programozást gyermekeknek. Érdekes volt harminchat gyermek között matematikát tanítani a mélyvízben. Erre nem igazán tudják felkészíteni az embert. Természetesen aztán belerázkódtam, de minden napra tudnak újat hozni a tanulók, amivel akár a határokat is feszegethetik.
Pályafutásod elején megtapasztaltad a koronavírus helyzetben kialakult karantén traumát. Hogyan élted meg?
Próbáltam kívül kerülni a káoszon. Tipikusan jellemző, hogy ilyenkor mindenki próbál okosabb lenni a másiknál, ebből kifolyólag megmutatni, hogy mit is kell, hogyan kell csinálni. Hátrább léptem egyet és megvártam milyen döntés fog születni, amelyen ellehet indulni. Mondhatjuk úgyis, hogy amelyet a többség kiharcolt értékelés és tananyagátadás területén. Úgy érzem, hogy ez a helyzet renget dologra rávilágított. Vannak előnyei és hátrányai is. Elég nagy hátrány a szülőknek pl. hogy foglalkozni kell tanulás téren is a gyerekkel, vagy legalább foglalkoztatásra bírni. Tapasztalat azt mutatja, hogy a reggeli órakezdések is nehezen indultak. Kilenc óra előtt esélytelen volt tanulni velük. Tisztelet a kivételnek, természetesen volt aki felkelt iskolakezdésre, de nem volt egyszerű. Alapvetően nem is tartom ezt problémának, hogy nem kötöttük időhöz a tanórákat. Személy szerint én is azt követtem, hogy ez a feladat, ekkora ezt eddigre kell megcsinálni. Előnye ennek a rendszernek az, hogy aki eddig is akart tanulni, az ebben a szituációban is tudott, nem volt benne káruk. A jobb tanulók így nem érezték visszahúzva magukat a tanórákon, mert elég volt nekik mondjuk egy olvasásra és megjegyezték. Természetesen a motiváció hiányát tapasztaltuk. Rengetegen éltek azzal a gondolattal, hogy volt egy X jegyük félévkor, akkor lesz egy jeggyel rosszabb, nem számít, megbukni úgysem fog. A rosszabb tanulóknál is mind a kettő formula érvényesült. Volt, aki feltörekvő volt, de akadtak olyanok is, akik élvezték a hosszú vakációt.
Beszélhetünk-e arról, hogy osztályt tanítottál, vagy inkább külön-külön tanulókat?
Alapvetően osztályokat tanítottam, vagy osztályrészeket, csoportokat. Az online feladatok, segédanyagok mellett heti több alkalommal is tartottam online órát. Ekkor volt lehetőségem osztályszinten tanítani őket, írtam a virtuális táblára, lehetőségük volt kérdéseket feltenni. Akinek konzultációra volt szüksége, az külön is megkereshetett, s akkor különórát tartottam.
Volt olyan eset, amikor a gyerek visszaélt a karanténhelyzettel?
Többször is! Számtalanszor látszódott, hogy nem a gyerek tudását tükrözi az adott megoldás. Vagy épp olyan szintű dolgokkal oldotta meg a feladatot, amelyekről csak egyetemeken beszélnek. A dolgozatok javításánál rengetegszer előfordult az azonos hiba elkövetése. Gondolom, nem kell magyaráznom…
Az online oktatás alatt milyen módszereket, eszközöket, programokat alkalmaztál?
Nálunk az iskolában a Google Classroom (Google Tanterem) működött, amely a Google-nak egy oktáshoz kialakított ingyenes szoftvere. Itt adtuk át a tananyagot. Az „olvasás, majd jegyzetelés és visszaküldés” mechanika alapvető módszer volt. Matekórára a Mateking nevű oldalt használtuk, ahol egy másik szemszögből magyarázzák el a témákat. Az online órákra pedig a Google Meet-t használtam. Oda csatlakoztak be a tanulóim, elindítottam a virtuális táblát, amelyre írni lehetett, és gond nélkül működött.
Nálunk Szlovákiában kicsit nagyobb káosszal indult az online oktatás, mint nálatok Magyarországon. Mit gondolsz erről? Az oktatásügy volt jobban felkészülve, vagy az intézmények voltak kreatívabbak?
A mi iskolánkban a KRÉTA rendszer működik, amelyet már egy jó ideje használnak. Ahogy bejött az online oktatás több funkcióval is bővült (üzenetküldés, kapcsolattartás), bár több és kevesebb sikerrel látták el feladatukat. Azon kollégáimnak, akik a hagyományos módokon tanítanak, és eléggé távol van tőlük az informatika, nehezebb volt az átállás, de gond nélkül belejöttek. Úgy látom, hogy az egységes döntés és a meghatározott oktatási módszerek kooperatívan sokat segítettek nekünk. Nem érzem azt, hogy kifejezetten az oktatásügynek köszönhetjük mindazt, hogy gördülékenyen működtünk. Nekünk az egységesített Google rendszer volt az, amelyben mindenki könnyedén tudott tanítani és tanulni. Ez pedig intézményi döntés volt.
Szlovákiában kijelentették a karantén alatt, hogy a tanulókat nem lehet megbuktatni és preferált a szóbeli értékelés. Elindult egy nagy „nyári szünet”! Mit gondolsz erről? Magyarországon volt-e példa ilyenre?
Nyilván mindenki próbál toleráns lenni a helyzetben. Ez egy új szituáció volt tanárnak és diáknak egyaránt. Az első körben nálunk is megtörtént az értékelési rendszer újragondolása és a tananyagcsökkenés kérdése is felmerült. Úgy gondolom, hogy mindenki próbált egy kicsit pozitívabban hozzáállni a végeredményekhez nálunk is.
Szlovákiában elhalasztották a teljes érettségi vizsgát, Magyarországon írásbeli volt, majd a javító lehetett szóbeli. Hogyan látod ezeket a helyzeteket? Miként lehetett volna másként oldani?
Szerintem egy felesleges dolog volt, hogy Szlovákiában elmaradt az érettségi. Okafogyott és egy buta döntésnek is tartom, hogy ideje korán bejelentették. Gondoljunk bele, hogy az érettségire készülő diákok csak leültek pihenni, miután kiderült, hogy az eddigi bizonyítványokból átlagot számolnak az egyes tantárgyaikra. Feltételezem tanulásra nem lehetett őket bírni. Nálunk semmiféle probléma nem volt abból, hogy megtartották. Termenként a tanulók szétlettek ültetve, betartva a higiéniai szabályokat és gördülékenyen végigment. Megoldható lett volna a szóbeli is szerintem, mert a pótérettségi már szóbeli volt, így számomra érthetetlen volt ez az összevisszaság.
Ha jól tudom, van egy magániskolád, amely a Szlovákia és Magyarország határának mind a két oldalán működik. Mesélj egy kicsit a CodeMe-ről! Hogyan élte meg az iskola a határzárt?
A CodeMe egy programozói iskola, ahol kicsiket és nagyokat tanítunk programozásra. Alapvetően alapiskola második osztályától foglalkozunk velük. Elsősorban programozás, algoritmikus és nyitott gondolkodásmód van a figyelmünk középpontjában. Nyilvánvalóan hasonlóan élte meg, mint a közoktatásban lévő iskolák bármelyike. Egy gátló ok lett, egy akadály. Tettük mindazt, amit tudtunk. Itt is online formában próbáltuk folytatni a tanítást. Voltak, akik így nem kívánták az órákat és jelezték, hogy akkor majd visszajönnek, ha már nem lesz karantén, illetve volt olyan is, akik kényelmesen az otthonukból tudtak tanulni és örültek neki.
2020-ban fejezted be tanulmányaid a Selye János Egyetemen. Milyen volt online szóbelizni? Miként lehetett volna másként oldani?
Igazából semmi különös nem volt a számomra, úgy érzem, hogy teljesen úgy ment, mint egy másik államvizsga, csak épp otthon voltam. Talán a közösségben lévő feszültség oldás hiányát éreztem, amelyet ugye így nem lehetett megoldani. Az már egy picit nehezebb kérdés, hogy másként lehetett volna-e oldani a vizsgákat. Sok a magyarországi hallgató a Selye János Egyetemen, így érthető, hogy a határzárban erre készültek. Nem tudták előre, hogy pont úgy nyitnak meg a határok, ahogy jönnek az államvizsgákra kiírt napok. A szóbeli vizsgák másik nagy akadálya, hogy a kollégiumot nem tudták kinyitni. Ha megnyithatott volna, akkor szerintem gond nélkül lehetett volna vezetni a klasszikus folyamatot. A kétfelé szervezés pedig elég nehéz lett volna és csak bonyolított volna a helyzeten.
Elindult egy petíció, miszerint ha már nem kellett idén érettségizni Szlovákiában, akkor az egyetemisták miért lennének mások? Mit gondolsz erről?
Tudok olyan helyzetről Magyarországon, hogy megajánlott jeggyel szereztek diplomát. Az egyetemisták részéről jogosnak látom a felháborodást, viszont itt az érettségik eltörlése volt a probléma gyökere és ebből kifolyólag indult meg ez a folyamat.
Hogyan állsz hozzá az új tanévhez ilyen tapasztalatokkal?
Ugyanúgy ahogy az előzőhöz! Meglátjuk mi lesz. Ha elindul az iskola, akkor nem lesz gond, viszont ha nem indul el, akkor újra egy érdekes szituáció elé kerülünk az új diákokkal.
