Lukasenka bukása: rém hangosan és irtó közel
Abszurd, verbális ámokfutásba kezdett Lukasenka, miután a múlt hét vasárnap elcsalt elnökválasztás után több tízezren, ha nem több százezren vonultak az utcákra. A rendszer önkénye és a demokratikus választások manipulációja határozott ellenállást váltott ki a fehéroroszokból, akiknek elegük van a 26 éve regnáló Lukasenka diktatórikus rendszeréből.
Lukasenka kommunikációjára leginkább a kétségbeesés volt jellemző az elmúlt héten. Makacsul tagadja Szvjatlana Tihanovszkaja választásokon elért eredményét, és bár a nemzetközi közösség, az EU és az USA is egyre inkább tagadja Lukasenka legitimitását, ő mégis foggal-körömmel kapaszkodik a hatalomhoz.
Ahogy ezt jól tükrözi Lukasenka egy minszki gyárban tartott mai beszéde is. A performansz helyszínére helikopterrel szállították a Lukasenkát, hogy elkerülje az ellen tüntetők tömegét. Az elnök a munkások előtt elismerte, hogy a korábban letartóztatott tüntetőket bántalmazhatták a rendőrök. Persze azt mondta, hogy az őrizetben lévő emberek támadtak először, a beszámoló szerint ekkor kezdték el kifütyülni Lukasenkát. A Guardian Minszkben tartózkodó tudósítója Shaun Walker egy rövid mondattal osztotta meg ezt a momentumot a twitter:
The Ceausescu moment? (A Ceaușescu-pillanat?)The Ceausescu moment? https://t.co/uiSIGy5NfJ
— Shaun Walker (@shaunwalker7) August 17, 2020
Félelmetes a hasonlóság a két beszéd jellege, a két ember és a két szituáció között, mindkettő egy a valóságtól mindinkább eltávolodó, a hatalmát régóta és minden eszközzel őrizgető diktátor akiket már megunt népük. Hogy ez a beszéd lesz e a fehérorosz dráma egyik fordulópontja még nem tudjuk. De az biztos a Lukasenka beszéde és a találkozás Putyinnal a gyengeség jelei.
Fehéroroszországot külpolitikájának múltja és jelene is Oroszországhoz köti, regionális szerepe is inkább egy függő viszonyként körvonalazódik. Sőt bizonyos tekintetben Putin továbbra is Oroszország részeként tekint Fehéroroszországr. A két orosz állam kapcsolata minden esetre természetesen oldottabb és szabadabb is lehetne, lásd az ország déli szomszédját, Ukrajnát, de ahogy Ukrajna a Viktor Janukovics éra alatt, úgy Fehéroroszország Lukasenka regnálása alatt sem tudott annyira eltávolodni a nagytestvértől, hogy az ne tudjon mélyen beavatkozni a két ország belső és külső gazdasági mechanizmusaiba, sőt belpolitikájába is.
Vlagyimir Putyin orosz elnök regnálására gyakorlatilag a szovjet éra reneszánszaként is tekinthetünk, szinte mióta az ország élén áll. Ebben van egy nagy adag frusztráció Borisz Jelcin „puha” politikája okozta presztízsvesztés és a „birodalom” szétesése miatt is. Ebből fakadóan Oroszország és az utódállamok, valamint az varsói szerződés egykori tagjainak kapcsolata is az orosz globális hatalmi pozíció alakulása mentén formálódik, lazább, szorosabb irányba.
Ilyen megközelítésben talán az egyik legérdekesebb jelenség, hogy a mostani időszakra jellemző amolyan szlavofil ébredésnek is tekinthető Szovjet és nagy szláv romantika, egyáltalán nem érinti egységesen a kelet európai szláv államokat. Bár mindenhol vannak rajongói ennek a jelenségnek, jellemzően szélsőséges nacionalisták, ultranacionalista szervezetek, neonáci és árja csoportok. Ezek között kakukktojásnak tűnhet Magyarország viszonya Oroszországgal, hiszen a 45 év elnyomás 1956 leverése, mind-mind arra engednek következtetni, hogy az ország politikája a keleti szomszédság ellenére is meghúz egy vastag, vörös vonalat. Az elmúlt 10 év viszont egy erős orosz kötődés jeleit mutatja. Ahogy az is jelzésértékű, ahogy a magyar külügy elkente az esetleges kritikát Lukasenkóval szemben, amíg a vele szomszédos országok politikusai és vezetői minimum új választások szükségességét hangoztatták.
Lukasenka ebben a folyamatban bár évek óta szintén játszotta a szuverén vezető szerepét, mikor a legforróbbá vált a helyzet, mégiscsak Putyintól kért segítséget, még ha nyilvánosan egyelőre csak passzív módon is. Ugyanakkor a helyzet irányítása feletti bizonytalanságában a tüntetések első időszakában mégis Oroszország mesterkedéseit vélte látni az eseményekben, hogy ez mennyire volt csak kommunikáció szintű puffogtatás, és e mögött a gondolat mögött milyen szinten lehetséges valós beavatkozást fellelni, az kérdéses.
Minden esetre Lukasenka, Janukovics ex ukrán elnökhöz hasonlóan minden eszközzel próbál hatni a fehéroroszok szívére és eszére is, jellemzően gyakran logikátlan összefüggések, szélsőséges fenyegetések mentén. Miközben a katonák és rohamrendőrök szinte semmitől sem visszariadva igazi diktatúra karhatalmaként verik véresre a tömeget, kínozzák a tüntetések során letartóztatottakat. Hogy ez a terror mennyire irányított és mennyire kapcsoltak önjáró módba a rendszerhez hű katonai, rendőri vezetők, az egy külön kérdés. Ez a szélsőségesség és határozatlanság azt tükrözi, hogy a Lukasenka-rendszer már messze nem áll olyan szilárd lábakon, és hogy függő viszonya Oroszországgal mérföldkőhöz ért.
Vagy Putyin veszi a kezébe az irányítást és küld intervenciós csapatokat Fehéroroszországba, vagy az utca kényszeríti meghátrálásra Lukasenkát. Amennyiben az első variáció lép életbe, Lukasenka még eljátszhatja, hogy ő hívta be segítségül a „baráti” csapatokat, de nagy valószínűséggel előbb-utóbb egy használhatóbb eszközre cserélik. Amennyiben az utóbbi verzió valósul meg, akkor sem biztos, hogy azt szó nélkül hagyja Putyin, ahogy Ukrajna esetében is láthattuk.
Az orosz fegyveres erők képességei pedig az elmúlt időszakban fokozatosan javultak, fejlődtek és komoly tapasztalatokat gyűjtöttek irreguláris és modern nyílt háború megvívásában is – lásd Szíria –, de kiberhadviselés terén is. Putyin eszköztárában pedig ott vannak a fehérorosz szélsőségesek, a Vagner zsoldosai, és akár a Kelet-Ukránjából importálható fegyveresek is.
A fehérorosz nacionalizmus önmagában is kitermelte a saját szélsőséges csoportjait, ezek a szervezetek a lokálpatriotizmustól a szélsőséges náci ideológiákig viszonylag gyorsan képesek fejlődni. A pánszlávizmustól túlfűtött és a szélsőségesen ruszofil szervezetek pedig nagyon könnyen megtalálják a hangot a jobboldal ezen részvevőivel. Ezt használta ki Putyin Ukrajnában de egy 2019-es elemzés arra enged következtetni, hogy Fehéroroszországban is.
Az úgy nevezett kormány által szervezett nem kormányzati szervezetek (government-organized non-governmental organizations; GONGO) széles spektrumban épültek be a jobboldali szcénába, mélyen gyökerező és jó kapcsolatot ápolva a vezetőkkel. Az ilyen csoportok pedig a kelet-ukrajnai háborúban is nagy számmal jelentek meg a felkelők oldalán. Külön érdekessége a Fehérorosz helyzetnek, hogy így nacionalista csoportok találkoznak a barikád mindkét oldalán.
A Vagner magán katona cég pedig az igazi svájci bicska a putyini proxi hadviselés eszköztárában. A szervezet 2014-ben alakult, akkor 1000 fős biztonsági feladatokat ellátó szervezet volt. A szervezet leszerelt katonákat foglalkoztat leginkább, főleg azokat akik valamilye orosz különleges egységek tagjai voltak. De felmerült a gyanú, hogy soraik közt gyakran fordultak meg olyan katonák akik csak látszólag, papíron szereltek le. Ezek hivatalosan kiléptek az Orosz Fegyveres erők valamelyik egységéből, valójában egy paranccsal és megbízással, beléptek a Wagner szervezetbe. Az olyan katonai magáncégekre ugyanis sok olyan nemzetközi rendelkezés nem vonatkozik, egy-egy ország hivatalos fegyveres testületeinek tagjaira igen. Ugyanakkor ezekre a fegyveresekre a genfi konvenció sem vonatkozik, vagyis ha fogságba esnek könnyen leírhatók. Ezek a zsoldosok, a világ több pontján megjelentek már. Részt vettek a kelet-ukrajnai háborúban, ott vannak Szíriában, több dél-amerikai és afrikai országban is, vagyis mindig ott ahol az orosz érdekeket nem hagyományos eszközzel kell támogatni.
A Vagner fegyveresei nemsokkal az elnökválasztás előtt Július 29-én megjelentek Fehéroroszországban is. Jelenlegi információink szerint egy 200 fős csoport próbált keresztülutazni Fehéroroszországon egy harmadik országba. Egy 33 fős csoportjuk bukott le. Az eset nagy diplomáciai port kavart akkor, ráadásul bár igaz az a tény, hogy a Vagner zsoldosai előszeretettel használják Fehéroroszországot átutazásra, de mégis aggodalomra adott okot, hogy pont az esedékes elnökválasztások előtt jelentek meg.
Ez az orosz nyomulás pedig általában nem marad válasz nélkül. Elemezők többször is megállapították, hogy Putyin ha teheti befog avatkozni a Fehérorosz elnökválasztásokba is. Minden esetre a NATO Lengyelországban és Litvániában megtartott DEFENDER-Europe 20 két etapban szervezett hadgyakorlata (június 5-e és 19-e között tartották az elsőt, és augusztus 14-22. között zajlik a második fázisa) akár jelzésértékű is, úgy Putyinnak, mint Lukasenkának.
Több, mint kétszázezren tüntettek Minszkben, ahogy országszerte is tüntettek vasárnap a rezsim ellen, jelen pillanatban tehát az a kérdés, ki nyeri az idegek játékát, és hogy mi lesz a vesztessel, mert ebből a játszmából úgy Lukasena, ahogy a fehéroroszok is egyaránt vesztesként jöhet ki, pláne ha a háttérben ott figyel Putyin.
Kiemelt kép: reuters
