Korona-after az oktatásügyben 3. rész – Kováč Szilárd
A koronavírus okozta országos karantén mindenkit megviselt, egyaránt időseket és fiatalokat. Természetesen voltak, akik rengeteg pozitívumot találtak a helyzetben és tartalmasan próbálták meg felhasználni a falak közé zárt időt. Kováč Szilárd, a Selye János Gimnázium végzős tanulója és szeptembertől az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója ad nekünk egy kis betekintést arról, hogy ő miként élte meg ezt az időszakot.
Az utolsó tanév a középiskolában. Milyennek gondoltad még ezt az időszakot szeptemberben?
Szeptemberben mindannyian úgy hittük, hogy gond nélkül lemegy az érettségi és felvételi időszak. Nem igazán gondoltam bármi különlegesre ezzel az évvel kapcsolatban, ekkor már legjobb tudásom szerint készültem az emeltszintű érettségimre. Tudni kell, hogy az emeltszintűt Magyarországon csináltam és sokkal nagyobb tudást igényel, mint a szlovákiai érettségi, tehát nem is izgultam a helyi felméréseken és a tanéven előre. Más került a fókuszba.
Milyen gondolatok töltöttek el, amikor egyik hétről a másikra megszűnt a fizikai oktatás az iskolában érettségi előtt?
Elsősorban megkönnyebbülést éreztem. Személy szerint sosem rajongtam az erőltetett iskolarendszerért, mely engem javarészt megfosztott az időmtől. Annak ellenére, hogy voltak olyan tantárgyaim, melyeket nagyon szerettem és egy kicsit sajnáltam, hogy nem mehetek be ezekre az órákra, pozitívan érintett, mert sokkal hatékonyabbon tudtam készülni egyedül, itthon. Ami nagyon hiányzott ebből az időszakból, azok az iskolán kívüli közösségi tevékenységeim voltak. Történelmi vívással és asztali szerepjátékokkal foglalkozom szabadidőmben, így a koronavírus okozta karantén e tevékenységeknek is gátat szabott.
Sokan úgy tartják, hogy az érettségi egy nagy lezárása a középiskolai éveknek. Gröhling miniszter úr néhány héttel a vizsgák előtt kijelentette, hogy ezek az idei tanévben elmaradnak. Mit gondolsz erről diákszemmel? Jó döntés volt, hogy elhalasztották?
Maximálisan támogatom és örülök a döntésnek. Sok teljesen feleslegesen elpazarolt időt spórolt meg nekem, amit azokba a dolgokba fektethettem, melyek egyértelműen fontosabbak. Ennek köszönhetően, hogy a négy év bizonyítványainak jegyeiből vontak átlagot nem kellett a felkészülésre időt szánnom. Egyértelműen fontosabb volt számomra az emeltszintű történelem érettségi, amely körül épp elég sok kérdőjel volt, mire odakerültem, hogy végre írhatom. Épp elég aggasztó volt néhány nappal előtte azzal a tudattal élni, hogy ha átmegyek vizsgázni Magyarországra, akkor tizennégy napra karanténba kerülök Szlovákiában. Végül előtte egy nappal módosították az átmeneti törvénykezéseket és nyugodtan haza tudtam jönni.
A négy év bizonyítványainak átlagából vontak jegyeket, amelyekből megkaptátok az érettségi bizonyítvány jegyeit, ahogy említetted. Releváns elgondolás volt ez szerinted? Igazságosnak mondható? Lehetett volna másként osztályozni?
Nem hinném, hogy az osztályzás lehet teljesen jogos és igazságos. De ebben a szituációban a lehető legjobb döntést hozta a minisztérium. Gondoljunk csak bele, hogy ahány tanár, annyi értékelési forma és mennyi szubjektívum. A diákok helyzetében nagyon kevés olyan értékelést alkalmaznak, amelyek az objektív képet adja vissza. A karantén helyzetben ez még jobban megborult. Jött egy új szituáció, az online digitális oktatás. Tegyük fel az egyszerű kérdést… Mikor megírok egy leadandó dolgozatot becsületesen és kapok rá egy relatív jó jegyet, akkor a munkámat igazságosan értékelték. Mikor esetleg bead valaki egy leadandó dolgozatot kimásolva, mondjuk a wikipédiáról, s kap rá egy jó jegyet, az már kicsit kellemetlenebb. Az igazságos értékelés megborul. Így a legegyszerűbb módja volt az átlagok számításának és így ezzel egy tiszta lapot is adott a minisztérium szerintem, hogy valami újragondolás legyen az értékelési rendszerben az oktatásügyben.
Vannak elméletek, hogy mindazoknak, akiknek így lett most érettségijük, azoknak nehezebb lesz elhelyezkedni a jövőben. Mit gondolsz erről?
Mint az elméletek többségében, itt is rejtőzik egy kis igazság. Ennek ellenére ez egy sértő és javarészt megalapozatlan általánosítás. Nem hinném, hogy az érettségi egy meghatározó esemény, hisz nem egy nagy feladat letenni azt. Persze, valamit azért produkálni kell, és egyesek azt gondolhatják, hogy a jövőben is mindent ingyen a kezünkbe adnak. Főleg ilyen logikára alapoznak ezen elméletek hirdetői, ám az eddigi érdemjegyek megszerzése is kemény, hosszadalmas munkát igényelt. A gimnáziumban megtanultunk dolgozni és munkát fektetni céljaink elérésébe. Természetesen itt lehetne vitatkozni, hogy melyik iskolában mi hogyan működik, de mi elmondhatjuk, hogy megtettük a magunkét minden félév alatt.
Mennyire befolyásolta az elmaradott érettségi a felvételidet az ELTE-re? Nem fognak hiányozni a felkészítő órák és a szemináriumok a tovább tanulásod során?
Nem befolyásolta. Az elmaradt szemináriumokat természetesen sajnálom. Nagyon szerettem azokat az órákat és tanáraimat is, akik tartották őket. De az átvett tananyagot tudtam pótolni autodidakta módon.
A sorozat további interjúi
Mennyire érintett negatívan, avagy pozitívan, hogy a szociális térből kiszakítottak téged és a virtuális térbe lettél kényszerítve? Mi volt ennek az előnye és a hátránya?
Hátránya nagyon nem volt azon kívül, hogy kevesebbet találkozhattam barátaimmal. Számtalan előnye volt! Sokkal gyorsabban és eredményesebben tanultam és dolgoztam egyedül, irányítás nélkül. Ezt a munkát sokkal jobban élveztem, mint az iskolait. Jó volt, hogy magam választottam meg, mire mennyi időt szánok.
Formálta-e valamilyen módon az addig elképzelt jövőképedet a karanténhelyzet? Megfontoltabban tervezel, változott valami az elképzeléseidben?
Megtanultam, hogy érdemes jobban figyelni a történéseket és ehhez mérten tervezni. Minden bizonnyal nem csak én vagyok ezen a véleményen. Nagyon sokan félvállról veszik az élet dolgait és amolyan tessék-lássék módon terveznek az életben is. Ez most egy jó kis “pofon” volt a társadalomnak, hogy figyelni kell a részletekre.
Mit gondolsz az esetleges második hullámról? Hogyan kezdődhetne így az egyetem számodra, ha újra határzárral kell szembenézni?
Nem igazán aggódom a második hullám miatt. Nem hiszem, hogy ne tudnám megoldani a helyzetet, még, ha beüt a határzár is. Abban az esetben Magyarországon tervezem maradni, ha lesz tanítás az egyetemen. Amennyiben pedig visszatér az online oktatás, akkor természetes újra a régi forgatókönyvet vesszük elő és játszuk az előző mozifilmet az élet vásznán.
