Korona-after az oktatásügyben 4. rész

A koronavírus terjedésének következtében 2020 márciusától mindenkinek elvettek egy kis időt az életéből. Karanténba zárva sokan tűnődtek el azon, hogy vajon ezt az időt ki adja majd vissza… Nyilvánvalóan senki! Természetesen azért nem feltétlenül kell nagyon drasztikusan felfogni, hisz rengeteg pozitív része is volt a szituációnak. A közszférában a legnagyobb kérdéses terület az oktatásügy volt, bár „sikeresen” lezártuk a tanévet június végén. De mi lesz most? Itt a szeptember! Második hullám a koronavírussal fűszerezett globális gyorsvonaton! A vírusvágány mellett kérjük Önöket, vigyázzanak!

Filozófiai megindító

Sokan úgy vélekednek róla, hogy ezt az évet akár a szemetesbe is dobhatnánk, hisz semmit nem ér. Karantén, betegség, munkanélküliség, nincstelenség, depresszió, elveszettség és még sorolhatnánk. Az egészségügyi dolgozók éjjel-nappal dolgoztak, a szülők három műszakban és a tanárok reggeltől estig, estétől reggelig. Mélyenszántó munkamenet következik az oktatásügy karantén-naplójából. „A tanár megírta a tananyagot, továbbította a gyermeknek. A gyermek nem értette, így anyukáját kérdezte, hogy miként oldja meg. Az anyuka már kiesett a tanulás-tanítás gyakorlatából így a gyereken keresztül (jó esetben) kérdezi a tanárt, hogy mi a feladat és magyarázza el, hogy mit is kéne. A tanár a gyermeken keresztül elmagyarázza a szülőnek, majd ha közben a gyermek nem értette meg, akkor az anyuka még egyszer elmagyarázza neki.” Elég szélsőséges példa ugyan, de nem egy ilyenről tudunk a karanténiskolából. Az oktatás minőségét és színvonalát is megkérdőjelezhetjük, ugyanis nem feltétlenül van megérve társadalmunk egy ún. home education-re.

Sem a diákjaink, sem pedig a tanárjaink és itt tisztelet a kivételnek, de azért még van hova fejlődnünk.  Sajnálatos, hogy épp egy ilyen helyzetben kell megtapasztalnunk azt, hogy mennyire a sor végén kullogunk az oktatásügyben. Fő az optimizmus, próbáljunk valami szépet varázsolni ebből a bölcselkedő irományból, amelynek valóságalapja nem kevés izzadságcsepp.

Semmi nem lesz olyan,…

Semmi nem lesz olyan, mint régen… Természetesen minden változik egyszer az életben, így most az oktatásügy is változik, „valamennyire”. A koronavírus második hulláma a nyakunkon és tűkön ülve várják a tanáraink és a diákjaink, hogy vajon mi lesz a következő lépés. A tanév a „normális” módon indult, bizonyos megszorításokkal, de legalább a szeptember úgy kezdődhet, hogy az új tanulók megismerkednek az adott iskolájukkal. Ezt már egy pozitív ténynek is felfoghatjuk. Nem lett volna egyszerű sem a tanulóknak, sem az újdonsült osztályfőnököknek, hogy elkezdjék a tanévet úgy, hogy nem találkoznak, vagy csak virtuálisan. Nem lehetetlen az ilyen tanévkezdés, de nem az ilyen oktatási rendszerben a legoptimálisabb, amely nálunk uralkodik.

Ha a teóriákból indulunk ki, akkor a helyes pedagógiai gyakorlat középpontjában a tanulás elmélete áll. Mivel az e-learning egy sokoldalú és sokszínű oktatásmódszertan, így egységes tanulási elméletet nem tudunk rá alkalmazni, főleg nem felkészítés hiányában (Itt gondoljunk a tanárok felkészítésére, is!). Tapasztalhattuk, hogy a hirtelen lezárások következtében a legtöbb iskola tanári kara magára maradt, sőt tanárok maradtak magukra és bizony idegenkedve kellett szembenézniük az e-learning kultúrájával. Hogyan készülhetünk fel a második hullámra az oktatás területén? Hát továbbképzésekkel! Természetesen erre nincs már ideje az oktatásügyben tevékenykedőknek, tehát marad az autodidakta önképző rendszer és a próbáljuk a legjobbat kihozni magunkból szisztematika. Több sebből vérzik a történet, ugyanis egy hatalmas oktatásügyi reform kellett volna ahhoz, hogy egy ilyen mértékű helyzetben, száz százalékban helyt tudjanak állni a pedagógusok, de mivel a reform már évtizedek óta elmaradt, így beragasztjuk vérző sebeinket egy rajzfilmfigurás ragtapasszal. Nem állíthatjuk, hogy a régi rendszer rossz, vagy jó, nem erről van szó, de nem ártott volna már korábban is foglalkozni a home education kultúrájával. Természetesen sosem fog a fizikai tanítás létjogosultsága fölé emelkedni a digitális oktatás, de akkor is…

Mit várunk a 2020-ban induló új tanévtől?

Lehetünk optimisták és pesszimisták is. Kezdjük a pesszimizmussal, ugyanis azt akár egyetlen egy mondattal is elmondhatjuk. Jön az oktatásügyi káosz! Elég tanácstalanul indult az év, hiszen Szlovákiában számos olyan iskola volt, ahol a tanévnyitó elmaradt, a fertőzöttek száma gyarapodik napról napra, s míg a bárokban az emberek heringmódra szürcsölik az üdítőjüket, addig az ország tanulói maszkokban ülve, oxigénhiányban szenvedve próbálják meg elkezdeni a tanévet. Mi jön ezután? Ha nem a koronavírus, akkor a légúti megbetegedések nehezítik majd a tanulók és tanárok életét.

Igen, optimisták szeretnénk lenni, viszont az optimizmus a második hullámban eléggé egyoldalú. Amennyiben újra szigorítások jönnek és az iskolai oktatásból visszatérünk az online oktatásra (mivel jelen esetben gócpontok lehetnek az iskolai közösségek a vírusos időszakra), akkor csak a fejlődési optimizmus lebeghet a szemünk előtt. Az oktatásügyben dolgozók megpróbálhatnak egy olyan online tanítási módszert kialakítani, amely egységesen beépülhet Szlovákia oktatási rendszerébe.

Természetesen a két véglet között helyezkedik el valahol a realizmus. Számos és számtalan olyan család lesz, ahol az online tanrend nem okoz majd gondot és természetesen átvészelik majd a második hullámot. Viszont mi lesz azokkal, akik a lejtőn lefelé indultak meg az első hullám alatt és még nehezebb lesz nekik megoldani azt, hogy miként legyenek otthon gyermekeikkel? Nem tudjuk! S talán nem is érdemes még választ keresnünk a kérdésre, kerüljük el a pánikhelyzetet. Viszont jó, ha tisztába vagyunk azzal, hogy a második hullám a nyakunkon van és olyan ködös képletek lebegnek a szemünk előtt, amelyek túl sok jóval nem kecsegtetnek. Viszont itt a derék feladat mindenkinek, hogy egy millió ismeretlennel teletűzdelt egyenletet próbáljon meg úgy megoldani, hogy az adott X helyére ne Y kerüljön. Nekünk még nem jött össze! A helyes megoldásokat a vírusfilozófiai iskola portáján várják előszeretettel…