Magyarul hódítanak a sárkányok! Ki megy a barlangba?
Dungeons and Dragons
Dobjatok kezdeményezést! – így kezdődik minden véresen izgalmas pillanat egy jó Barlangok és Sárkányok partin, avagy ismertebb nevén, egy Dungeons and Dragons játék során. Hogy mi szabhat határt? Hát csak a képzelet, ugyanis egy szerepjátékhoz nem is kell más. Újabb mérföldkőhöz értünk a magyar fantasy történelmében, vesézzük ki a sárkányokat!
Mi az a szerepjáték?
Ahány ember, annyiféle képzelet irányul a szerepjáték fogalmára. A szerepjátékok kultúrája a nyugati világból indult, így érdemes tisztázni azt, hogy mit is vizsgálunk jelenleg. A szerepjáték részben improvizációs színjátszás, részben mesemondás, részben pedig asztali játék. A játékhoz szükség van egy játékmesterre, aki felkészült a történet mondásával és ismeri a játék mechanikáját. Ezen felül pedig egy csapat játékosra, akik karaktereket irányítanak és bizonyos helyzetekben kockadobás dönti el a sorsukat. Minden karakter rendelkezik egy bizonyos képességi szinttel és szakértelmekkel, ezeket már a játék határozza meg. A Shadowrunba például szakértelmek vannak, míg a Dungeons and Dragons jártasságokat használ a játékmechanikájához. A játékosok a karaktereiknek háttértörténeteket írnak és személyiségeket alkotnak, majd így kezdődik el a mesélés a játékmester irányításával. A szerepjátékban a történetek (kalandok) a könyvekhez vagy filmekhez hasonlóan alakulnak, de a játékmestertől és az ő stílusától függ a rugalmasságuk. Maga történet több esetben csak általános irányvonal és csak a végkifejlet a mérvadó, a történések idejét, folyamatát, esetlegesen egy esemény létrejöttét a játékon belül a játékosok határozzák meg. Pontosabban a játékosok által alakított karakterek.
Hol kezdődött a DnD? Átok vagy áldás?
A XX. században járunk és az Egyesült Államok területén 1974-ben bemutatták a Dungeons and Dragons szerepjátékot és kereskedelmi forgalomba is került. A játékosok szabadon kiélhették kreativitásukat és a bátor hősök orkokat, sárkányokat és trollokat hánytak kardélre és a gonosszal küzdenek. Sajnálatos módon nem mindenki volt nagyon elfogadó szellemű a játékkal kapcsolatban. 1980-ban több vád is előkerült, amely a játék ellen szólt. Ilyenek voltak pl. a démonok imádata, a boszorkányság és a mágia iránti hit. Egyes vallásgyakorlók olyan érveket hoztak fel, hogy az érzékeny fiatal játékosokat az öngyilkosság és a gyilkosság felé sodorja ez a fantázia világ. Abból indult ki az egész, hogy 1979-ben III. James Dallas Egbert, egy tehetséges 16 éves tanuló, odaadó játékos eltűnt, mert a játék megzavarta az elméjét és tévesen kezdett viselkedni. Az orvosi megállapítások során a fiú már sokkal hamarabb is szellemi problémákkal küzdött és 1980-ban véget vetett az életének.
A negatív reklám is reklám, hangoztatják ugye a média világában, s ez az incidens megteremtette az érdeklődést a DnD iránt. Növekedett az értékesítés és a játékosok száma ezrekről milliókra emelkedett. Ezek után bekövetkezett néhány gyilkosság, és amikor 1982-ben egy virginiai középiskolás diák öngyilkos lett, akkor édesanyja megalapította a Bungered About Dungeons and Dragons nevű csoportot, amely erőteljesen a szerepjáték kultúrája ellen irányult. Kialakult egy erkölcsi pánik, amely nem újkeletű volt az Egyesült Államokban. Ilyen pánikot váltott ki a véres képregények tömkelege és a szexualitást visszaadó rockzene. Az ujjal való mutogatás és a belemagyarázás a következő képletet adta: hogy ha két ember gyilkos lesz és az a két ember játszott a DnD-vel, akkor ők az miatt váltak gyilkossá.
Mikor már kezdett enyhülni a lázadás a játék ellen, védőcikkek születtek a játék mellett, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy önmagában nem a pusztítást és erőszakot hangsúlyozza játék. Gondolkodás, problémák megoldása, együttműködés, kreativitás, kommunikáció, sokszínűség…. A listát még lehetne sorolni, hogy mennyi pozitív tény sorakozik mellette és csak a negatívat látták meg benne ezekben az időkben. Természetesen a legtöbb új dologtól az emberek idegenkednek, és ha már kapcsolható hozzá negatív történés, akkor elítélhető.
Magyarországon a Dungeons and Dragons
Egy korábbi interjúban már olvashattunk a szerepjáték térhódításáról Magyarországon, hisz egyik nagykövete, Nemes István beszámolt a kezdetekről, ahogy ő látta.
Amennyiben a Dungeons and Dragons történetében szeretnénk elmélyülni magyar nyelven, akkor valahol a harmadik kiadásnál kell keresnünk a megváltást. Az egykoron Ernest Gary Gygax és Dave Arenson tulajdonostársak és tervezők kezéből a játék a Wizards of the Coast céghez került, amely a Hasbro egyik leányvállalata. Az eredeti játék két irányvonalat képviselt. Az egyik a Dungeons and Dragons névre keresztelt, amely lazább szabályokkal élt, míg az Advanced Dungeons and Dragons, ahol szigorúbban működött a játékmechanika. Az ADnD két kiadást ért meg, a hétköznapokban ismert DnD pedig most tart az 5. kiadásnál, amelynek temérdek kiegészítőjével már Dunát lehetne rekeszteni.
Az első két kiadás a DnD-ből nem ért meg magyar fordítást, hisz az akkori társadalmi rendszerben még fantasyt is nehéz volt beszerezni, nem pedig egy igazán jó fordítást megjelentetni egy szerepjátékból. (Erről olvashattunk már Nemes Istvánnál is, hogy sok esetben egynapos külföldi utakon vadásztak antológiákat, amelyeket fordításra alkalmasak voltak, mint a Conan például.) A kilencvenes években megjelen Magyarországon a M.A.G.U.S., amely igazából próbálta átvenni a DnD szellemiségét, viszont teljes mértékben nem tudta átadni. Alakult valami új, amely hasonló a nagyvilági fantasyhoz, de mégsem az. A M.A.G.U.S. hatalmas előnye, hogy magyar nyelvű. Akkoriban még nem hódított az angol nyelvtudás térségünkben. 1997-ben került a Wizards of the Coast-hoz a DnD és meglátta a napvilágot a harmadik kiadás. Három évvel később a Delta Vision Kiadó a második évezred indulóján hatalmas bejelentést tett, ugyanis hivatalosan magyar fordításban megjelentették a Dungeons and Dragons harmadik kiadását. Évről évre megjelentek a kalandmodulok és a kiegészítőkönyvek is. Hatalmas feladat és felelősség egy magyarnyelvű szerepjátékot kiadni, ugyanis a szerepjátékos közösség nagyon kritikus. Az eredménye meg is lett, ugyanis rengeteg fordítási kritikával illették a harmadik, vagyis a három és feledik kiadást (3.5).
Párhuzamba a DnD 3.5 magyar kiadásával megindultak a magyar szerepjátékok is (Káosz, Requiem és társai), viszont egyik sem tudott igazán a piacon megélni. Amiről érdemes beszélni, hogy a DnD 3.5 magyar kiadását nehezebb volt átlátni, mint az angol nyelvűt. Az angol nyelvű szövegkörnyezet egyszerűbb, és aki jártas a nyelvben sokkal könnyebben tudta használni a játékot angol nyelvű szabályleírásokkal, mint a magyar nyelvűt. Tíz év sem telt el és 2007-ben a Pathfinder 4. kiadásával megjelent a DnD 4. kiadása is, viszont még mindig nagyobb eladásokat ért el az előző kiadása, mint az újabb. Hamar mentőövet adtak a 4. kiadásnak és 2012-ben a feljavított verzió napvilágot látott, mint 5. kiadás. A Dungeons and Dragons 5th edition egy korszakhatár volt a szerepjátékok életében. A szövegkörnyezete még egyszerűbb lett és a szabályok is sokat egyszerűsödtek. Kezdőknek és haladóknak egyaránt fogyaszthatóvá vált. Hamar kiütötte a konkurenciát a piacról. A magyar nyelvű közösségnél is hatalmas sikert aratott ugyanis a helyi mesélői gárda, javarészt kihasználva az angoltudásukat, továbbítani tudták az ismereteket. Nyolc évvel később bejelentés érkezett, hogy megjelenik a Tuan kiadó gondozásában a Dungeons and Dragons 5. kiadása magyar nyelven.
Félelem és rettegés, jő a sárkány…
A kezdőkészlet 2020 szeptemberében látta meg a napvilágot a fantasy boltok polcain s bizony a keménykezű kritika nem maradhat el, ha már fordításról van szó. Néhány a közösségi médiából:
„Én egyedül a Perception Észlelés helyett Megérzésre fordítása fölött nem tudok egyáltalán napirendre térni.”
„A kézügyesség furán hatott, de aztán rájöttem, hogy elképzelésem sincs, hogy mit jelent az, hogy sleight of hand.”
„Na, ha már kivesézzük, miért lett az Investigation Nyomozás? Értem, hogy ez a D&D-n kívüli alapjelentése a szónak, de ezen kívül miért? Látom magam előtt, hogy: “Sunnyogó Setye : Átkutatom a hullát. Én: Dobj egy Nyomozást.” Miért nem volt jó pl. a Kutatás?”
„Én a HP-t továbbra is “harcérték pontnak” fogom nevezni. Az “Élet Pont” kifejezésbe is bele tudom magyarázni, hogy az nem konkrét sebet, hanem a karakterek “vitalitását”, vagyis azt mutatja, még mennyi erő van bennük ,mielőtt az első komoly sebet elszenvedik. Szóval nem támadom a fordítást, nem is fintorgok, kitalálok rá egy magyarázatot aztán foglalkozok a lényeggel: megpróbálok játszani. (van egy beígért mesénk amiben majd játékos leszek, de a mesélő számos teendője miatt egyelőre még várnunk kell)”
„A skillek fordításait is el tudom fogadni, megpróbáltak olyan szavakat adni, hogy átadja a lehető legjobban, hogy mire is való, ezért a szolgalelkű fordításnál néha jobb, ha kicsit a skill tartalmi lényegét kívánjuk kifejezni.”
Láthatjuk a néhány példából, hogy a folyamat elkezdődött. Pozitív és negatív kritikák is születnek első olvasatra a Dungeons and Dragons 5. kiadásának magyar fordításából. Számunkra kellemes, hogy a címet nem fordították le, ugyanis volt egy időszak, hogy a Tömlöcök és Sárkányok névre keresztelve hódította a teret. Fülbemászó egy fordítás, aláírhatjuk. Izgatottan várjuk a hivatalos tanulmányokat, amelyek majd a fordítás minőségével és helytállásával foglalkoznak majd. Mindenesetre első körben örüljünk, hogy magyar nyelven is hódítja a piacot a DnD. Tehát mindenki fogja meg a kockáit és dobjon szerencsével, krónikásunk pedig feljegyezheti, hogy egy újabb mérföldkövet sikerült lerakni a magyar fantasy életében.
