Szociális bérlakások – a kevésbé tehetősek menedéke vagy a jövő megoldása?

Az állami szociális bérlakások építése a kormányprogram része, legnagyobb támogatójuk pedig a Sme Rodina elnöke, Boris Kollár. Na de kinek szolgálnak valójában ezek a lakások és mennyit is kellene belőlük építeni? Ezekre a kérdésekre próbáltunk válaszokat keresni a cikkünkben.

Ezekről a bérlakásokról jelenleg az emberek többségének negatív konnotációk jutnak az eszébe – olyanok lakják őket, akik nem engedhetnek meg maguknak saját lakást vagy lezüllöttek, esetleg valamilyen függőséggel küzdenek.

Szlovákia a második legrosszabb helyen helyezkedik el az Európai Unióban a bérlakások terén. Amennyiben az uniós átlagot szeretnénk elérni, elméletileg 600 ezer lakásra lenne szükségünk, a hazai szakemberek számításai alapján azonban reálisan csak 220 ezerre van igény. Tavaly az országban csaknem 20 ezer lakás épült, megjegyzendő viszont, hogy ezeknek a kétharmadát a családi házakban lévő lakások teszik ki, harmadát pedig a tömbházakban lévő lakások. A lakások 90%-a jelenleg természetes személyek tulajdonában van.

Az állami bérlakások építése volt a téma a Development Summit 2020 online konferenciáján is, ahol Ivana Cengeľová, a közlekedési és építésügyi minisztérium Lakáspolitikai és Városfejlesztési osztályának igazgatónője elárulta, hogy a minisztérium már kiterjedten dolgozik a projekt megvalósításán, ám részleteket még nem oszthatnak meg a nyilvánossággal. Az ezt megvalósítandó új építési törvény az eddigi információk szerint e hónapban kerülhet a kormány tárgyalóasztalára.

“Ezek nem az aszociális embereknek épülnek, hanem standard lakások a közép- és alsó rétegnek.”

– fejtette ki Cengeľová.
A jelenlegi rendszer a költségek 30-40%-át képes fedezni a falvak esetében, a többi részét pedig hitel formájában kapják meg az Állami lakásfejlesztési alapból.

Juraj Šujan építész és Pozsony főpolgármesterének tanácsadója nyilatkozata szerint a városok hatalmas érdeklődést tanúsítanak az ilyen lakások iránt, Pozsony esetében viszont problémát okoz a finanszírozás korlátainak meghatározása. A városban 46 ezer lakás hiányzik, ha az egy főre jutó lakások átlag számát vesszük figyelembe az Európai Unióban. A cégek éppen azzal érvelnek, hogy mivel ezeket a lakásokat a szegényebbek bérlik, számukra nem rentabilis a beruházás.

A kormányprogramban

“A rendszer az állami bérlakások iránti, régiónkénti kereslet elemzésén alapul. A SzK Kormánya megtesz minden szükséges lépést annak érdekében, hogy lehetővé tegye a minőségi állami bérlakások építését Szlovákia egész területén, és így biztosítsa, hogy a havi bérleti díj megfizethető legyen a bérlők számára, illetve az lényegesen alacsonyabb legyen, mint a szokványos piaci bérleti díj. Az állami bérlakások célja, hogy hosszú távú lakhatást biztosítson azon állampolgároknak, akik számára a jelzálog aránytalanul nagy terhet jelent. Ez ilyen bérlakások egy része a csökkent mozgásképességű személyek speciális igényeihez lesz alakítva.”

Az állam a projekt finanszírozását az Állami Lakásfejlesztési Alapon, illetve más szervezeteken keresztül tervezi megoldani, de képben van még az ún ASFINAG modell is, valamint a nyugat-európai megvalósítási és üzemeltetési modellek használata. Emellett folytatni fogják az önkormányzati bérlakások támogatását és a rendszerbe szeretnék belevonni a magánszektort is. Ezen kívül felmérik az állami ingatlanok állapotát is, megvizsgálják, átalakíthatóak-e bérlakásokká vagy irodákká.

Fővárosi viszonylatok

A pozsonyi magisztrátusnak jelenleg 880 lakás van a kezelése alatt, további 1036-ot az egyes városrészek tartanak fenn és 421 van a tulajdonukban. Egy ilyen bérlakás megszerzéséhez a következő feltételeket kell teljesíteni: a kérelmező nem rendelkezhet lakással, családi házzal, illetve nem is bérelheti azokat. Ezen kívül szükséges a városban levő állandó lakóhely, vagy hogy a kérvény beterjesztése előtt legalább 5 évet ott éljen. Az ilyen lakásokra általában 7 évet kell várni, annyira nagy a hiány belőlük. A kérvény beterjésztését követő harmadik évben frissíteniük kell azt, máskülönben törlődik. Az elbírálásnál figyelembe veszik a jövedelmet, amelynek legalább a létminimum 1,2 szeresének kell lennie. A szerződéseket maximum két évre írják alá, folyamatos megújítási lehetőséggel. A bérlés maximális időtartama viszont időbelileg nem korlátozott.

Mi a helyzet Kassán?

Az ország második legnagyobb városa összesen 1494 ilyen lakást tart számon, ebbe a szociális és a hibrid bérlakások tartoznak. Ezek közül 68 a hibrid lakás, amelyek olyan lakóházakban helyezkednek el, ahol nem a város tulajdonában van az összes lakás. A feltételek hasonlóak a pozsonyiakéhoz, a kérvényező személy életkora meg kell, hogy haladja a 18-at, szükséges az állandó lakóhely a város területén és nem rendelkezhet saját lakással. Ezen kívül fontos, hogy ne legyen semmilyen tartozása a város felé. A kérvényt viszont egy olyan személy is benyújthatja, aki személyes ápolásra szorul. A város aszerint ítéli meg a kérvényező jövedelmét, milyen lakást szeretne. Ha a fiatal családok részére szóló ún kezdőlakásokról (štartovacie byty) van szó, a havi jövedelem nem haladhatja meg a létminimum 4,5 szörösét (a létminimum összege 2020-ban 214,83 euró egy nagykorú természetes személyre). Az általános lakásoknál ez a létminimum háromszorosa.

Ezeknek a lakásoknak viszont van árnyoldaluk is. A város a Popradská utcán is nyilvántart egy ilyen bérházat, ahol azonban a lakók az egyik helyi napilapnak az elszaporodott rágcsálókra és különböző rovarokra (főleg poloskákra) panaszkodtak. A lakások hivatalosan a nehéz életszakaszon való átjutásra szolgálnak. Az egyik lakó szerint a bejárati ajtó állandóan nyitva áll, így a kártevőknek szabad a bejárás. Berágják magukat a bútorokba, amiket aztán egyenesen ki lehet kidobni. A városi lakásvállalat a lakókat hibáztatja a kialakult helyzetért. Ezt tovább rontja az is, hogy az épület egy erdős rész mellett helyezkedik el. Jelenleg egy ilyen lakásban maximum 5 évig lehet lakni. Ennek letelte után meg lehet hosszabbítani a szerződést abban az esetben, ha a bérlő teljesíti a feltételeket, tehát fizeti a számlákat, és azokat is, amelyek alapján a lakást megkapta. A problémák megoldása végett a város biztonsági kamerákat és egy állandóan működő portaszolgálatot szeretne kialakítani a közeljövőben.

Bezzeg a szocializmusban…

Az idő múlásával sokan hajlamosak idealizálni a múlt évszázad politikai és társadalmi berendezkedését. Ennek egyike az ún ingyenes lakások feletti emlékezés, amelyek valójában nem is voltak ingyen. Valójában a lakásszerzési lehetőségeket több csoportra lehet osztani: voltak az állam által kiosztott lakások, amikből az állam nem rendelkezett sokkal és ha szétosztásukra is került a sor, gyakran az olyan “kiválasztottak” voltak előnyben részesítve, mint a katonák, rendőrök, az állambiztonság tagjai és hasonló munkakörben dolgozó emberek. Emellett ott voltak még a vállalati lakások is, amelyeket gyakran bónuszként hirdették meg a leendő alkalmazottak előtt.

Hátrányuk viszont az volt, hogy a munkaviszony megszűnése után le kellett őket adni. Szert lehetett tenni akár szövetkezeti lakásra is, amely a legelterjedtebb lakhatási lehetőség volt, feltételként viszont a szövetkezeti tagságot szabták meg, ami szintén pénzbe került. A lakás tartalmazta a legalapvetőbb felszerelést, mint a gáztűzhely, konyhaszekrény, mosdó és WC. A nagyobb városokban viszont akár 10 vagy 15 évet is kellet várni egy lakásra.

A szocializmusban gyorsan és tömegesen felépített lakások hátrányait még ma is élvezhetjük a görbe falak és a nem megfelelő betonalap formájában, az eredeti állapotúaknál még a folyosó és fürdőszoba falait borító műanyag borításban is gyönyörködhetünk. Azok az emberek viszont, akik nem városok közelében laktak, kénytelenek voltak saját házat építeni vagy venni, így kimaradtak a fent említett lehetőségekből.

Mik lehetnek a buktatói?

Tekintve, hogy Szlovákiában a rendszerváltás óta nem volt példa ilyen nagy állami beruházásra, ez a projekt tartogathat meglepetéseket. Az önkormányzatok és különböző hivatalok szoros együttműködését igényli, további városi szervekét, akik felügyelnek a működésükre és elbírálják a kérvényeket. Az új koncepciónál mindenképpen fontos, hogy amennyiben az állam minőségi lakhatást szeretne biztosítani az embereknek, oda kell figyelnie arra, hogy ne keletkezzen a fent említett kassai szituációhoz hasonló.