Mit adott nekünk a koronavírus?

Gazdasági válságot. Home office-t. Digitális nomádságot. Maximális elektronizációt és robotizációt. Kevesebb papírmunkát, több digitálisan, online intézhető ügyet. A munkapiac gyökeres átalakulását.

A K lett a legmenőbb betű a közgazdaságtanban

A válságot már hasonlították szakértők V, U, W, L alakhoz, s találgatták, melyik lesz a befutó. Az elmúlt fél évben nagyon úgy néz ki, a K a nyerő. Mit jelent ez?  A V gyorsan visszapattanó gazdaságot jelölte volna, a W két hullámban teljesülő felépülése, az U a jóval hosszabb ideig tartó elnyúlást, mielőtt beindul újra minden, míg az L a padlón maradó a gazdaságot jelképezte. A K viszont egész más. Ez szerint a gazdaság kettéválik: lesznek cégek, akiket meg se leggyint a válság, sőt tovább fogják tudni növelni az értéküket, és lesznek azok, akik nagyon csúnyát koppanak. Aki egy kicsit is követi a gazdasági híreket, annak ez nem új: a gyógyszeripari cégek, az ingatlanpiac, a techcégek, az online szolgáltatók szárnyalnak, míg a  ipari termelés, a művészeti, szórakoztatóipari, rekreációs és vendéglátóipari ág épp hogy csak vegetálnak, egy szűk csövű állami lélegeztetőgépre kötve, amiből eleve kevés van. Ezt összevetve, ha te nem épp a szárnyaló ágazatokban dolgozol, talán érdemes lenne megfontolni, hogy idén szerényebb karácsonyt tartasz. Hitelkártyából gyereknek a legújabb ájfónt megvenni, arra mondjuk pont nem 2020 karácsonya lesz a legmegfelelőbb időpont.

Mik a legveszélyeztetebb ágazatok?

“Ó, hát az meg már milyen munka, hogy otthon ülsz!?” – esett pánikba nagyanyám, mikor két éve elhelyezkedtem egy multiban, és elmeséltem neki, hogy a főnökeim Svájcban vannak, és ha nincs kedvem, be sem kell mennem egész hónapban.

A Covid-19 legalább ezt felgyorsította, hogy elfogadjuk, a flexibilis munkaidő és munkahely (tehát konkrétan a munka kivitelézésenek a helye) nem kiváltság, hanem egyre többünknél a mindennapok része. Logikus persze, hogy nem mindenkinél, de egyre több nagy cég jön rá, hogy az adminisztratív munkaerő számára nem feltétlenül kell óriási irodahelyiségeket bérelni. (Ez a tény pár év múlva, ha elkezdenek lejárni a bérleti szerződések, még nagyon komolyan megkavarhatja a pozsonyi ingatlanpiacot, de ezzel most nem szeretnék foglalkozni).

A mesterséges intelligencia, az automatizáció, a robotizáció a jövőben komplett ipari ágazatokat számolhat fel. Az OECD előrejelzése szerint Szlovákiában az ipari termelésben dolgozók több mint egyharamadának van veszélyben a robotizációval a munkahelye. A smeres kormányok az elmúlt 14 évben mindent megtettek, hogy még véletlenül se legyen érdemes vállalkozni itt, ezáltal Európa összeszerelő műhelye lettünk, kevés hozzáadott értékkel – aztán így néz ki a jövőnk.

Az előrejelzés azonban arra is rámutat, hogy egyúttal a robotizációnak köszönhetően új munkahelyek alakulnak majd. Persze kérdéses, hogy milyenek. Hiába lesz szükség háromszor annyi Python programozóra az országban, nem biztos, hogy Pityu a gyártósorról majd a legnagyobb örömmel fogja átképezni magát.

A lockdown-al jelzett negyedévben mutatkozott meg igazán, hol vannak még tartalékok, mely munkahelyeket lehet összevonni, esetleg más csapatokra kiosztani, melyek, amik nem játszanak életbevágó szerepet a vállalat életében. A következő két negyedév mindenképp kritikus lesz a munkahelyek és az álláskeresők szempontjából.

Szintén egyfajta trend lehet az outsourcing, vagyis az egyes feladatok kiosztása kisebb cégeknek. Ide elősorban a könyvelés és a fizetések kezelése tartozik. Ezek nem függnek össze a cég tevékenységével közvetlenül, nem érdemes őket házon belül tartani.

A veszélyeztetett csoportokba tehát azok tartoznak, azok akik monoton munkát végeznek, kevés hozzáadott értékkel. Egyelőre még nem fenyeget tömeges leépítés, de figyeljétek csak meg pl. hány üzletben vezették már be az automata kasszákat. A bankfiókokban egy-egy alkalmazottat simán fel tud váltani a betéti ATM-ek, és mennyi mindent tudunk intézni már online, internet bankingen keresztül. A call centrumokban a chatbotokon már meg sem lepődünk.

Ezért is kell a jövőben még inkább flexibilissé válnunk, pláne, ha munkahelyünk a veszélyeztetett zónában van.

A lusta ember könnyen a munkaerőpiac-pálya szélén találhatja magát. Ehhez elengedhetetlen a komplex oktatásügyi reform is. Hogy eltűnjön az a felfogás: az iskola a magolásról szól, és elvégeztével soha többet nem kell tanulni semmit. Az iskolának az alkalmazkodóképességet kellene a fiatalokba nevelni, hogy tudatosítsák, az iskolapadból kimaradva kezdődik csak meg igazán a képzés.

A cégek kapkodni fognak a projektgondolkodású muankerőért, akik nem félnek kreatív módon gondolkodni, és problémákat megoldani. Ne féljünk újítani, attól, hogy valamit még 30 éve ugyanúgy csinálunk, nem azt jelenti, hogy valaki ne jöhetne és keverhetné fel az állóvizet. Szintén kereslet lesz a műszaki gondolkodású és végzettségű emberek iránt. .

Változások az országban

Jóhír, hogy a szlovák munkaerőpiac is jóval rugalmasabb lesz, és a cégek megegyezhetnek az alkalmazottakkal, hogy azok honnan fognak dolgozni. A munka-törvénykönyvet márciusban módosítják nagymértékben, s ebben új definíciót kap a telemunka és az otthoni munka. Vagyis végre felébredtek a honatyáink is, hogy az internetet kezelni talán csak Mizík képviselő úr nem tudja egyedül ebben az országban, és hogy jó lenne a törvénykönyvet is hozzáigazítani ahhoz a fajta kereslethez, hogy az Y és Z generációk, illetve millenárisok akár éppen Baliról is dolgozhatnak egy szlovák cégnek. A jövő március módosítások például olyan alapvető dolgokat fognak tartalmazni, hogy a cégeknek lehetőséget adnak megegyezni a dolgozókkal a teljes mértékben flexibilis munkaidőben, vagyis a dolgozó 100 százalékig maga határozhatja meg, hogy az adott munkát hogyan és mikor végzi el. Ha ebben megegyeznek előre, akkor azután a cég többet nem rúghatja fel, és kérheti a dolgozóját pl. hogy azért minden kedden mégiscsak jöjjön be. Ez még egy nagyon érdekes céges benefit lehet, főleg azoknál, akiket projekt munkára vettek fel.